Világsztárok az MSH színpadán

De hogyan ütött be az ötöstalálat? Mint a mesében. A gyengülő szocializmus kinyitott bizonyos szelepeket. Tudván, hogy mindig a fiatalság löki le az aktuális hatalmat a trónjáról. Ennek jegyében az aczéli kultúrpolitika a beat-rock-popzenében jóval többet tűrt el, mint mondjuk a könyvkiadásban. Amíg Orwell 1984 című alapműve csak szamizdatban (kéziratos) terjedhetett, addig Szombathelyen a hanyatló nyugati kultúra azonos idejű világsztárjai léphettek fel! Mai ésszel is nehezen fogható fel, hogy kik követték egymást a Művelődési és Sportház színpadán. Nazareth, majd Hazel O' Connor, az Üvegtörők című kultfilm sztárja, aztán a fehér bluespápa, John Mayall és Jack Bruce. Aki egy bizonyos Ginger Bakernek és egy másik hangjegytolónak, Eric Claptonnak volt a játszótársa... Ez volt minden idők egyik legjobb rockformációja, a Cream. És akkor még ott volt a Baby Come Back-kel világhírűvé vált reggae-király, Eddy Grant! Nos, nem volt panaszra ok a csordultig telt kultúrpalotában...  

A szombathelyi kapcsolat

De miként érkezhetett ennyi világsztár ilyen rövid idő alatt a vasi fővárosba? És miért pont ide? A válasz: a korábban említett szerencse folytán – meg kellett hozzá, ahogy akkoriban nagyjából mindenhez, egy kis személyes kapcsolat is. A már említett szelepnyitás után tűnt fel a hazai és a nemzetközi popüzlet egén egy remek üzletember, Hegedüs László. Ő volt az, aki hazánkba csábította a Queen együttest, és ő volt az, aki először vitt igazi világsztárokat a vidéki nagyvárosokba. Szombathely úgy jött képbe, hogy Hegedüs cégének biztonsági főnöke, Szabó Endre vasi, éppenséggel szombathelyi kötődésű volt, és ismerte a város beatzenei hagyományait. Tudta, hogy már 1965-ben az MSH-ban lépett fel az angol Stovepipe (Kályhacső) formáció, majd érkezett a Nashville Teens, az énekes Ray Phillipsszel (Tobacco Road). Akit a magyar népnyelv Révfülöpre keresztelt... Szabó úr meggyőzte Hegedüs Lászlót, vegyék be a turné körútba Szombathelyt is. A döntő szempont persze Ausztria közelsége volt, és ez a számítás be is jött. Több száz osztrák vett részt a vasi koncerteken. Így lépett fel az MSH-ban a punkos lány, Hazel O' Connor, valamint remek szaxofonosa, Claire Hurst, majd Eddy Grant, John Mayall, a Nazareth, Jack Bruce és a Deep Purple...

Mély bíborban a Homok út

A Forma 1-es MSH-zenei futam csúcspontjára az intézményhez tartozó Szabadidő Központban került sor, 1991-ben. A vártnál jóval kevesebben  – 6-7 ezren a remélt 20 ezer helyett – vették meg az akkor nagyon borsosnak számító, 750 forintos belépőt, gond volt a technikával is. De azért csak gondoljunk bele: eredetiben szólt a szombathelyi éjben a Smoke ont he Water... E sorok írójának volt szerencséje interjúkat készítenie több világsztárral, köztük Claire Hurts-szel, Eddy Grant-tel, vagy a nazarethes McCafferty énekessel. Elégedettek voltak szervezéssel, dicsérték a Sportház munkatársait. A skót énekes még egy humoros megjegyzést is tett, amikor arra kértük, mondjon valamit, ami szokatlan, de érdekes volt számára. Elővett egy papírt, majd arról akadozva felolvasta. „Tűz-oltó-ké-szülék” – ez gyönyörű! – kiáltott fel. A feliratot a színpad mögött szúrta ki... Az már kevésbé volt vicces, hogy a merev kulturális rendszer egyszeri engedményként fogta fel a koncerteket, hazai folytatásról, pláne folyamatról, szó sem lehetett. A koncertjegyek egy jelentős részét a KISZ holdudvarában értékesítették, többnyire ingyen. A problémás rajongókkal lekésették a műsort – a sűrű rendőri igazoltatások révén. De így is sok ezren kaptak némi ízelítőt a szabad világ zenéjéből, s ez a hangulat később is megmaradt a városban.

Fényes korszak

Apró, de jellemző történet: a Nazareth énekese és a gitáros Manuel Charlton sétált egyet a szombathelyi főtéren, de a rajongók nem hitték el, hogy ők azok. Bizonyosságot akkor nyertek, amikor több civil ruhás nyomozó jelent meg, és az angol zenészeket udvariasan visszakísérték szálláshelyükre, a Savaria Szállóba.

Na de melyik volt a legemlékezetesebb koncert? Erre nem adható jó válasz, mert a maga módján mindegyik szenzációs volt. Mayall ugráló szobája vagy Connor borzongató sikításai, a Füst a víz felett mai libabőrös élmények. A nagy korszakot a Deep Purple zárta le, amely anyagilag bukás volt. Hegedüsék ezután már nem gondolkodtak a városban. De így is szép, a Sportház és a szombathelyi kultúra fényes korszaka volt ez a néhány esztendő.

Kozma Gábor
Fotó: Hazel O'Connor Szombathelyen/archív