Villogó pötty a filmes világtérképen

Sorrendben e mostani A Pásztor huszonnyolcadik fesztivál-elismerése. A 2019-ben külföldi, úgynevezett közösségi finanszírozásban született alkotást a tavaly szeptemberi, nagy sikerű szombathelyi díszbemutatón, az AGORA-Savaria Filmszínházban láthatta először a vasi közönség. A vetítést követő közönségtalálkozón „kétségbeejtően felemelőnek” jellemezte a filmet Benke Éva, Radnóti-díjas tanárnő. Az érdeklődők akkor (a világjárvány szünetében) még személyesen találkozhattak Illés Lászlóval, a szintén szombathelyi Tóth Gergely operatőrrel, Horváth Ákos, Endrődy Krisztián szereplőkkel, Grósz Arthur Valentin zeneszerzővel, Bodza Ottó hangmérnökkel.

Hogy abszurd-e háziköntösben, bejárati ajtóban átvenni neves filmfesztivál fődíját, amiként az a minap történt? Nem kevésbé elképesztő, mint a sárgolyónkat lerohanó, s újra meg újra rohamozó ragály. Szükség (számtalan) törvényt bont immár majd’ egy esztendeje, miért pont egy díjátvétel lenne szokványos pandémia idején? Se reflektorfény, se ünnepi beszéd, se tapsvihar. Sem állófogadás, ahol az impresszáriók ajánlatok sorával rohamozhatnák – rohamozhatták volna – meg a díjazott szombathelyi film szülőatyját. Ámbár Illés Lászlónak azért így sem lehet oka most panaszra.

„Ha nem lenne Covid, akkor eleget tehettem volna az Olympus Filmfesztivált szervezők meghívásának, s ez egyben a személyes kapcsolatok szempontjából sem lett volna utolsó. Ám ez a legújabb díj természetesen így is sokat jelent számomra, leginkább lelkileg. Mert hiszen ennek – és A Pásztorért kapott korábbi díjaknak is – köszönhetően, mondhatni villogó pöttyként felkerültem a filmes világtérképre. Érkeznek megkeresések, odafigyelnek arra, amit mondok; nagyjából megtanulják, ki vagyok. Mindezek folyományaként most is vannak munkáim, illetve vannak jövőbe mutató tervek, amik remélhetőleg hamar meg is valósulnak. A következő filmemhez is sikerült több támogatót, producert találni, s ezek tényleg A Pásztor sikerének köszönhetők. Éppen most érkeztem haza forgatásról, ami szintén úgymond hozomány. Megrendelésre készítek kisjátékfilmet a leendő vadászati világkiállításra. Fiatal vadász kalandját meséljük el” – árulta el érdeklődésünkre a fiatal művész. „Szakmailag sem utolsó, hogy leszerződtem egy amerikai filmforgalmazóval. A Pásztor az Egyesült Államokban hivatalosan is megjelenik DVD-n, látható lesz televízióban, valamint online felületen. S aminek most a legjobban örülök, az, hogy fönt lesz a Netflixen, így Magyarországról elérhetővé válik.”   

Hamarosan kezdi forgatni újabb nagyjátékfilmjét is a Kőszegi-hegységben. Ami biztos, hogy a főszereplő Balogh János, illetve Horváth Ákos. Mindketten a Weöres Sándor Színház művészei. Külhoni színészek is csatlakoznak a stábhoz. A film műfaja: bűnügyi thriller. Ízelítő a szinopszisból (vázlatból): „Hegyvidéki tájon járunk, naplementében. Sziklákat, tisztásokat és végtelen erdőket látunk madártávlatból. A lombok alatt egy harmincas éveiben járó, jóképű férfi, Ádám tűnik fel, aki teljes túrafelszerelésben menetel. Erősen gyöngyöző homloka árulkodik arról, hogy régóta úton van, de fátyolos tekintetében teljesen más tükröződik: valami nagyon mélyről jövő fájdalom és kiábrándultság… A hegycsúcsra ér… Furcsa hangokat hall… Óvatos léptekkel halad tovább… Egy nem odaillő formára lesz figyelmes. Ahogy közelebb ér, szeme elkerekedik, az arcán a teljes döbbenet lesz úrrá: a kilátó bejárata előtt…”. No, de maradjunk annyiban, hogy többet még nem árulhatunk el a Beszélő Trófeák című filmről, ami szintén főleg külföldi közösségi finanszírozásból születhet.

Illés László ekként morfondírozik: „Külhonban az emberek (még) szeretnek adni. És rájuk, ismeretlenül is, újra és újra lehet számítani. Úgy segítenek, hogy nem fűződik hozzá érdekük, szimplán támogatni akarják azt, hogy más emberek az életben előrébb jussanak. Itthon, ha valaki gazdag, akkor többnyire már, bocsánat, de egyre zsugoribb. Kint nem felejtik el azt, ők hogyan kezdték, hogy nekik éveik mentek a levesbe, mert nem volt senki, aki segített volna rajtuk. Pont ezért ők (akiket én ismerek) meg úgy gondolkodnak, hogy segítenek másokon, ezzel kis plusz időt adva nekik, ami a legnagyobb érték”. 

"Szeretnék egy magasabb szintre lépni"

„Persze ezt a ’fitying-filmezést’ sem lehet örökké csinálni, rengeteg erőt emészt fel, amiben szépen lassan elsorvad az ember. Ez a mostani (Beszélő Trófeák) lesz az utolsó ilyenem, aztán szeretnék egy magasabb szintre lépni. Úgy gondolom, hogy három filmmel, rengeteg díjjal és sok országban történt forgalmazással már megérdemlem, hogy ezt a periódusomat lezárjam.” (Illés László)  

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint