Zárvatermők kertje - Cser Kovács Ágnes könyvbemutatója a színházban

Megtelt a Weöres Sándor Színház Krúdy Klubja hétfő este. Barátok, irodalmárok és irodalomkedvelők, családtagok, olvasók voltak részesei egy remek könyvbemutatónak, mely úgy volt közvetlen, kötetlen, művészkedéstől mentes, hogy közben nem veszett el a lényeg: beszélgettünk egy regény születéséről és értékeiről, életéről, rólunk.

Cser Kovács Ágnes, a sokunk által személyesen is ismert Kovácsági írt egy jó regényt, ami attól jó és megrázóan erős, hogy a kovácságiságot, ami őszinteséget, hirtelenséget, szókimondást, szabadszájúságot, megkerülhetetlenséget is jelent, önfegyelemmel és rengeteg munkával esztétikai minőséggé, irodalommá tudta szublimálni.

Ági sem hiszi, hogy van női és férfiirodalom, kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, a jó író androgün: egyetértünk, valóban jó író van csupán, jó szöveg, ami erős, igaz, s többször azért hat férfiszövegnek női szerzőtől is, mert nem törődik a társadalmi és kulturális konvenciók elvárásaival. Abortuszról, családon belüli erőszakról, szerelemről, szexualitásról, válásról, mindannyiunkról írt Cser Kovács Ágnes, az ember, nem a nő. Ezzel jutott túl ez a regény a könyvesboltokat elárasztó terézanyuirodalom női szólamain.

A könyvbemutatón szóba került a családregényeknél eleve adódó önéletrajziság kérdése, amit a szerző a szövegek természetszerű fikciós létmódjára utalva válaszolt meg, s azzal, hogy egy jó szöveg túlnő azon, amit az írója gondol róla, hiszen olvasatokban létezve saját életre kel. Németh Judit művésznő a tőle megszokott zsenialitással szólaltatta meg a regényrészleteket, hatotta és rázta meg a közönséget. Bujtás Ervin gyönyörű dalai megteremtették azt az otthonosságot, amit egymást értő, érző emberek körében élhetünk át, személyes ismeretség híján is. Volt szó még a cím metaforahálójáról, Nádas Péterről, platánfákról, jövőbeli tervekről. Nevetgélve, néhol meghatódva, amolyan kovácságisan.

Tar Patrícia
Fotó: Nagy Jácint