1848. március: Miért lett Szombathelynek 16 pontja?

– Hogyan kell elképzelnünk Szombathelyt a XIX. század közepén? Mennyien éltek városunkban? Mekkora területen helyezkedett el?  

– Érdekes, hogy noha 4-5 ezer lakosú település volt Szombathely, azért összességében pezsgő élet zajlott sokszor a városban. Egyrészt ekkor már Vas vármegye székhelye volt, másrészt fontos egyházi központként is funkcionált, mint a püspökség központja. Az etnikai összetételét tekintve többségében magyarok lakták, de jelentős volt a német nyelvű polgárság is, ők jobbára kereskedelemmel, kézművességgel foglalkoztak. Az élet a megyegyűlések összehívásakor pezsdült fel, a környékbeli nemesség jó része ellátogatott az eseményre. Hogy még jobban szemléltessem az akkori képet: Szombathelyt mintegy 6-7 utca alkotta, a mai Petőfi Sándor utcától a Thököly Imre utcáig, a Perint-patak volt szinte a határ, de létezett a mai Kőszegi utca, a Kossuth Lajos utca, a Szily János utca, a Nagykar és a Kiskar utca, valamint a Rumi út eleje. Két tér volt, a mostani Fő tér és a Berzsenyi tér. A polgárság nyitott volt az új gondolatokra, két olvasóegylet is működött, a későbbi forradalmi események tehát nem érték váratlanul a helyieket.   

– Az 1848 márciusi események viszont érdekes módon folytatódtak a vármegye székhelyén…

– Az összefüggéseket érdemes figyelni, hiszen nem szabad csak a Pest-Budán történtekre koncentrálni. Miután Kossuth Lajos még március 3-án az alsótáblán elhangzott nagy jelentőségű felirati javaslatát a főrendi tábla is helybenhagyta Pozsonyban, az alsótábla követei úgy döntöttek, hogy a szokásos, egyéni megfogalmazású követjelentések helyett ezúttal egy egységes beszámolóval informálják kiküldőiket a diétán végbement fejleményekről. A követjelentés szövegét Szentkirályi Mór március 14-én papírra vetette, és azt 15-én reggel a követek el is fogadták. E nyilatkozat tájékoztatta a vármegyéket és a szabad királyi városokat egyebek mellett a március 3-ai felirati javaslat megszületéséről, és egyben kérte az ország közvéleményének támogatását. A két vasi delegált, Vidos József és Szabó Miklós fontosnak érezte, hogy mielőbb juttassa el a történelmi jelentőségű információkat a vármegye illetékeseinek. Március 16-án már Szombathelyen volt a javaslat, ám itt történt némi szövegértelmezési zavar: a rendkívüli városi közgyűlés a dokumentumot egyfajta útmutatásnak titulálta – ezért azt további javaslatokkal bővítette ki.

– Melyek voltak a legmarkánsabb eltérések a Pozsonyból küldött határozati javaslat és a szombathelyi 16 pont között?   

– Azt fontos kiemelni, hogy a pesti 12 pontnak még nem jutott el a híre vármegyénk központjába akkor, amikor Horváth Boldizsár, Szombathely főjegyzője elkészítette Szombathely 16 pontját. A szombathelyi népgyűlés aztán a Turkovics János városbíró és Horváth Boldizsár főjegyző aláírásával ellátott 16 pontot Vas vármegye rendkívüli közgyűlése elé azzal a megjegyzéssel terjesztette március 17-én, hogy azokat, miután elfogadta, továbbítsa az országgyűléshez, és az ország többi vármegyét pedig kérje fel az abban foglalt követelések támogatására. Természetesen voltak átfedések a követelések között, de a szombathelyi két kérdésben markánsabban fogalmazott. 
A „közös teherviselés" és az „úrbéri viszonyok megszüntetése" helyett a „mindennemű köztehernek kivétel nélküli közössége" és „a feudális viszonyok általános és tökéletes megszüntetése" megfogalmazásokat használta, azaz radikálisabban rögzítette a polgári átalakulás alapkövetelményeit.   

– A szabadságharc ideje alatt érződött-e városunkon „Ausztria” közelsége? Befolyásoló tényezőnek számított, hogy a közelben döntően német ajkú falvak és városok voltak tőlünk nyugatra?

– Sok szombathelyi vagy Vas vármegyei honvéd vett részt a szabadságharc küzdelmeiben. A hadi események ugyanakkor elkerülték városunkat, ugyanis 1848 decemberének végén a vármegye székhelye Habsburg fennhatóság alá került, és ez így maradt a Világosnál történt fegyverletételig. Horváth Boldizsár, aki a szombathelyi kerület képviselője volt, azon kevesek közé tartozott, akik mindvégig részt vettek a Pestről előbb Debrecenbe, majd Szegedre, végül Aradra költözött országgyűlés munkájában. Érdekesség, hogy miután a kiegyezést követően az Andrássy-kormány igazságügy-minisztere lett, a szombathelyi 16 pont néhány követelése éppen az ő minisztersége idején valósult meg Magyarországon... 

Krilov István