50 éves a szombathelyi Szűrcsapó Óvoda

Csütörtökön ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját a szombathelyi Szűrcsapó Óvoda. Az ünnepségen jelenlegi és volt dolgozók mellett részt vett dr. Nemény András polgármester, dr. László Győző alpolgármester és dr. Czeglédy Csaba, a körzet képviselője, valamint jelen voltak szülők és más intézmények is képviseltették magukat.

A műsort Pulay Teréz pedagógus nyitotta meg fuvolajátékával, majd egy ovis kislány vett le a lábáról mindenkit ügyes és magabiztos versszavalásával, óriási tapsot is kapott érte.

Ünnepi köszöntőjében dr. Nemény András polgármester azzal kezdte, hogy 50 év bizony nem kis idő, már csak azért is érzi, mert majdnem egyidős az óvodával. Mondhatni kortársak, dr. Czeglédy Csabával együtt, aki ide járt óvodába, akárcsak Király Gábor és még sokan mások.

„Mélyen hiszek abban, hogy az óvoda az, ami valójában egy életre meghatározza azt, hogy valaki milyen ember lesz. Meghatározza az a szeretet és önbizalom, amit kapott, hogy milyen készségeket tudott elsajátítani, hogy mi az, amit ebben a közegben átélt, ami benne van a döntéseiben, a választásaiban, tulajdonképpen az egész életében. Sőt, azt gondolom, hogy nem csak az övében van bent, hanem átadja a gyerekeinek, az unokáinak is, tehát bennük van az első óvónők munkája” – mondta.

Hozzátette, nemcsak a gyerekekben, hanem a mostani óvónőkben is benne van a munkájuk, hiszen sokat tanulnak egymástól azok, akik együtt dolgoznak. Átadják a mozdulatokat, a szóhasználatokat, azt a módszert, ahogyan lehet nevelni, szeretni a gyerekeket. Tehát ami 50 évvel ezelőtt történt és elindult, az ma is itt van, és ez óriási felelősség nap mint nap.

„Sokszor mondják, hogy nem cserélnének velem, mert biztos nehéz polgármesternek lenni. De ha nekem egy hétig kellene cserélnem egy óvónővel, az biztos, hogy nem kellene altató este. Korántsem gondolnám azt, hogy nehezebb polgármesterként működni, mint óvodapedagógusként. Volt, amikor 5-6 gyerekre kellett vigyáznom és tudom, hogy utána majdnem egy napot aludtam egyben, úgyhogy azt gondolom, ez egy egészen csodálatos és fantasztikus foglalkozás, hivatás, ami, mint tudjuk, nem felügyeletet jelent, hanem ennél sokkal többet” – szögezte le.

Majd azzal folytatta, hogy itt a Szűrcsapó Óvodában még egy pluszt is kapnak a gyerekek: egy szemléletet. Így ez az óvoda ebből a szempontból is különleges, hiszen nagy lépést tett előre, amikor 1993-ban elkezdett foglalkozni a környezettudatos neveléssel, pedig akkor még nem gondolta senki, hogy milyen fontos lesz ez az egész világ szempontjából, hogy a klímaváltozás milyen hatásokkal jár, és hogy a legkorábban el kell kezdeni küzdeni ez ellen.

„Én abban hiszek nagyon mélyen, hogy bár ez egy globális probléma, de a megoldás a legkisebb csoportokban, egy városban, egy óvodában, vagy akár egy-egy egyénnél kezdődik. Tudom, mit jelent az, hogy valaki zöld ovis, mert van egy unokaöcsém, aki szintén zöld ovis volt. Nem Szombathelyen élt, de amikor itt volt jó pár évvel ezelőtt, és talált szemetet, nagyon fel volt háborodva, hogy szemetes volt a város és azonnal felszedte a szemet. Tehát sokkal jobb embereket nevelnek, és ezzel Szombathely várost teszik szebbé, sokkal jobbá” – mondta, majd meg is köszönte a város nevében az eddigi munkát egy díszoklevéllel.

A polgármesteri beszéd után az ovisok műsora következett, majd egy perces csenddel emlékeztek azokról a dolgozókról, akik már nincsenek köztünk. Utána pedig a jelenlegi óvodavezető, Joó Lajosné mondott beszédet, amit egy Márai Sándor idézettel kezdett: Csodák márpedig vannak. A hétköznapjainkban is.

„Hogy mi a titok? Az óvodánk, az óvónénik, a pedagógiai asszisztensek, dajka nénik, minden dolgozó, a szülők és nem utolsó sorban a gyerek, a mi hétköznapjainkban rejlő csodák benne rejtőznek gondolatainkban, elképzeléseinkben. Ott bújnak meg ünnepeinkben, azokban az ünnepekben, melyeket mi teremtettünk magunknak, s amelyek újra és újra elvarázsolják gyermekeinket és a felnőtteket egyaránt. Nekünk nincs más dolgunk, mint tettekre váltani ezeket a csodákat” – árulta el.

Majd felidézte, amikor kisgyerekként édesanyja megfogta a kezét és óvodába vezette. Kicsit félt, majd rácsodálkozott, mennyi asztal, szék, játék és gyerek várja, így gyorsan eltelt a legelső nap és a hét is. Azóta pedig már nagyon sok év is eltelt, de ő még mindig töretlen lelkesedéssel jár óvodába. Hiszen minden ember azzal a szándékkal éli az életét, hogy nyomot, emléket hagyjon maga után, a pedagógusok pedig ilyen téren nagyon szerencsések, mert folyamatos alkotómunkájuk révén a jelenben a jövőnek nevelik fel a gyermekeket. Alkotó tevékenysége láthatatlan, mégis maradandó, enélkül az óvoda csak egy épület lenne a sok közül.

„Nincs olyan ember, aki ne emlékezne kedves óvónénijére, ne tudna óvodás emlékeket felidézni. Mi is emlékezni jöttünk arra az óvodára, ami 1974-ben fogadta először a gyerekeket. Egy óvoda történetét 50 év távlatából már kutatni kell, hiszen az első ovisok már többségében nagyszülők. Mennyi-mennyi nehézség, öröm, türelem, remény, siker, csalódás, élmény, kitartás, álom van az elmúlt fél évszázad mögött. Rendszerek, törvények, rendeletek jöttek-mentek, egy volt biztosan állandó: az óvodai dolgozók hite, tenni akarása, és ami a legfontosabb, a gyerekek feltétel nélküli szeretete” – idézte fel.

Majd visszaemlékezett arra, hogy saját pedagógiai és minőségbiztosítási programot írtak, esélyegyenlőségi tervet készítettek, folyamatosan képezték magunkat, hogy mindig a legjobbat tudják nyújtani az óvodásoknak és a családoknak, hiszen az 50 év alatt sosem felejtették el, hogy feladatuk nevelni, szeretni, hitet és tudást adni, elfogadni és elfogadtatni a másságot, képességet és készségeket fejleszteni.

„Nagy köszönet mindazoknak a dolgozóknak, akik áldozatos munkájukkal beírták nevüket az itt felnövő gyermekek lelkébe. Létünk gyökerei fontosak, ezer szállal kapaszkodunk a múltba, melyek mostani életünk minden pillanatát meghatározzák. Itt szeretném megköszönni nyugdíjas kedves kolléganőimnek, akik ma eljöttek velünk ünnepelni, hogy munkájukkal ők is segítették, támogatták gyerekeinket, családjainkat. Nélkülünk, nélkületek ez a mai ünnep nem lenne teljes. Miközben a jubileumi ünnepre készültünk, a múltat idéztük. Kerestük a gyökereket, nosztalgiáztunk a régebbi és a közelmúlt eseményein” – mondta.

Felidézte, hogy 1963-ban kezdődött Szombathely első lakótelepének építése, az óvodát 1974-ben adták át és már a kezdetektől 100% felett, 40-43-as létszámokkal működött, mivel rengeteg kisgyerek elhelyezésére volt szükség. Az első óvodavezető Galambos Lászlóné volt, aki 1993-as nyugdíjba vonulásáig vezette az óvodát. Már két éve nincs köztünk. Helyettese Keszthelyi Lászlóné volt. 1984-től Surányiné Palkó Eleonóra lett az óvodavezető-helyettes, 1993-tól pedig már óvoda vezető. Ekkor kezdődött a szemléletváltás, hangsúlyos lett a környezeti nevelés és az óvoda minőség iránti igénye is erre az időszakra tehető. Elindult a szülők és a gyermekek elégedettségmérése, országszerte megismerhették az óvodát, hiszen megyei bázisintézményként működött, 1998 óta pedig a Környezet és Oktatóvédelmi Központok Országos Szövetségének bázisóvodája, 2004-ben a környezeti nevelés és tudatformálás területén kifejtett kiemelkedő tevékenységért „Enikő-díjat” kapott az óvoda, 2008-tól Madárbarát Óvoda, 2013-tól Örökös Zöld Óvoda.

Joó Lajosné Palkó Eleonóra 2017-es nyugdíjba vonulása óta vezeti az óvodát, büszkén folytatva az általa megkezdett munkát. Rögtön mélyvízbe került: csökkent a gyereklétszám, jött a Covid, a lezárás, egyre kevesebb pedagógus maradt a pályán, szembesültek az újkor kihívásaival, a felgyorsult digitális világgal, ami az óvoda pedagógiai programjának teljes ellentéte volt, de jól tudták, haladni kell a korral.

A nehézségek ellenére kihasználták az óvoda környezeti adottságait, a dolgozók töretlen lelkesedését, új módszereket, új utakat, új megoldásokat kerestek. Így valósulhatott meg az udvaron a madártanösvény, a rovarhotel, új madáretetőket, madárodúkat, magaságyást helyeztek ki, tovább bővítették az óvodai kertet, öt új fával gazdagodott az udvar, elkészültek az emeleti csoportokban a klímák, új öltözőszekrények készültek, nyáron pedig a zárás alatt sor kerül az óvoda teljes festésére is.

A jelenlegi óvodavezető után pedig elődje tartott egy hosszabb visszatekintést az elmúlt 50 évről, majd zárásként egykori ovisok produkciói következtek: fellépett a Kötélugró Klub három fiatal tehetsége és velük az óvoda jelenlegi kis tehetsége, valamint a LORIGO TSE három párosa. A műsor után kis ajándékkal és állófogadással is kedveskedtek a vendégeknek.

CzB

Fotó: Bonyhádi Zoltán