A bátorság, az öntudat és a győzelem napja: 1956 forradalmi eseményeire emlékeztek Szombathelyen

Welther Károly, erdélyi származású szombathelyi ügyvéd a Vas Megyei Forradalmi Bizottság elnökeként az 56-os események legjelentősebb helyi alakja volt. A forradalom bukása után letartóztatták, majd Ukrajnába hurcolták. Hazahozták és bebörtönözték, később az ÁVH megpróbálta beszervezni. 52 évesen, erkölcsi tartását megőrizve, életét feláldozva halt mártírhalált: 1957. február 28-án öngyilkosságot követett el. Sírjánál koszorút, mécsest helyeztek el a Welther család tagjai, a megyei kormányhivatal és önkormányzat, valamint a város vezetői.

A megemlékezés az 56-osok terén folytatódott, ahol 1956. november 4-én a Szombathelyi Forradalmi Nemzetőrség székhelyéül szolgáló épületben tizenkét szombathelyi nemzetőrt mészároltak le. Erre a tragikus eseményre emlékezve ünnepi műsor vette kezdetét: Balogh János, a WSSZ művésze előadásában Nagy Gáspár Október végi tiszta lángok című verse hangzott el, Tóth Dániel Bródy János /Koncz Zsuzsa Szabadnak születtél  dalát énekelte el.
A téren megjelent ünneplőket Feiszt György főlevéltáros köszöntötte, John F. Kennedy szavait idézve: – 1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatná az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt!
Október 23-a –  hangsúlyozta Feiszt György – a kivívott szabadság szinonimája. Azé a szabadságé, amelynek hiánya 1956-ban a legnagyobb hiány volt Magyarországon. (...) Mert szörnyű érzés hazugságban élni, naponta álszent szólamokat hallgatva szembesülni a hazugsággal! Szörnyű érzés igaznak mondani a gonoszt, dicsérni az elnyomót, tapsolni az álságosnak – mondta Feiszt György, felidézve Rákosi kommunista diktatúráját, mely alatt az áruhiány, a jegyrendszer, az élelmiszerboltok előtti sorban állások, a jogi és vagyoni bizonytalanság miatti elkeseredés és kilátástalanság egy táborba vitte az embereket: – Budapesten a generációk korra és nemre való tekintet nélkül. kart karba fonva vonultak tüntetni Petőfi Sándornak és Bem Józsefnek, a szabadság két emblematikus figurájának szobraihoz, a poznańi szovjet pavilont felgyújtó lengyel munkásoknak amnesztiát követelő tömeg Nagy Imrét meghallgatni a Kossuth térre, majd innen – hogy követeléseit közhírré tegye – a Rádióhoz vonult. Csakhogy 1956-ban a Rádiónál az ÁVO-sok lőni kezdtek! És az addig békés tüntetés forradalommá lett. Mert a pánik okozta menekülés hamarosan ellentámadássá változott…

Elmúlt a félelem és megszületett a szabadság! –  emlékezett Feiszt György, aki, miután felidézte a fővárosi eseményeket, a szombathelyi történésekre tért rá: – Városunkban 1956-ban a forradalom győzelme után a közrendet önkéntes rendőrök, katonák és az üzemi munkástanácsok által kijelölt civilek alkotta Nemzetőrség biztosította. A fegyvertelen nemzetőrök csak nemzeti színű karszalagot viseltek, székházuk a 27. számú épület földszintjén volt. November 4-én vasárnap hajnalban az egész országban egy időben indult meg a szovjet hadsereg összehangolt fegyveres intervenciója. A Szombathelyre Budapest felől érkező konvoj feladata a város stratégiai pontjainak megszállása volt.

A Zanati útról érkező a Vörösmarty utcán vasútállomás felé tartó harckocsi a nemzetőrök pihenőszobájának ablakára géppuskatüzet zúdított. A négyórás váltás után pihenőre tért nemzetőrök közül többet álmában ért a halálos lövés. A kijárat felé igyekvő felriadókat a lépcsőházban kaszabolták le. A nemzetőrség épületében lelte halálát Nagy Károly MÁV lakatos, Magyari Károly kocsilakatos, Márfi Ferenc tűzcsőgyártó Gosztonyi József csillés, Márfi Alfréd és Jászfi Ferenc lakatos, Kolarics Tivadar lakatossegéd. Az itt szerzett lövési sérüléseibe a kórházba szállítás után halt bele Pintér Károly öntő. A nemzetőrök valamennyien a Járműjavító Üzem dolgozói voltak.

Szombathelyen az intervenciónak további három halálos áldozata volt. Hegyi József portást a vasútállomáson, Szép Gyula, Szijj Vilmos és Szabó István rendőröket a Kőszegi (akkor Beloiannisz) utca 2. sz. Alatt, a Városi Rendőrkapitányság ügyeleti irodáján lőtték agyon –  emlékezett a tragikus eseményekre a főlevéltáros, s felidézte, a visszatér diktatúra kegyetlen bosszúhadjáratot hozott. A forradalomban résztvevők közül 275 embert kivégeztek, ezreket internáltak vagy zártak börtönbe.

– Ezek a tragédiák egész nemzetünket nyomasztó terhek, amelyet nem felejthetünk, és bár múlnak az évtizedek, újra és újra meg kell emlékeznünk róluk. (...) 1956 forradalma nemzetünk történelmének legnagyszerűbb eseményei közé tartozik. Azért, mert hazánkat 1956 forradalma kapcsolta össze hazánkat leginkább az egyetemes szabadság eszményével – zárta ünnepi beszédét Feist György főlevéltáros.
Az ünnepi beszédet koszorúzás követte. Közreműködött Szombathely Város Koncert Fúvószenekara és a Szombathelyi Polgárőrség.

(Az ünnepség hagyományos eleme, a Március 15. téri ünnepélyes katonai zászlófelvonás idén elmaradt: a hivatalos közlemény szerint a Magyar Honvédség programtúltengés miatt lemondta azt.)

Fotó: Nagy Jácint