Gyermekszemekben ragyogó karácsonyi fények: látogatás a balogunyomi mesekertben

József éppen egy kisgyermekes családtól köszön el, mikor megérkezünk: délutánonként fél ötkor kapcsolódnak fel a fények, s maga fogadja a kíváncsi látogatókat mesekertje kapujában. Először nem a kérdések, hanem az ámulat szavai törnek fel belőlem, pillanatról pillanatra új vizuális inger ragadja meg a tekintetet, pedig még be sem léptünk az udvarra, melynek gyönyörű kovácsoltvas kerítése is József keze munkája – nyugdíj előtt lakatosként dolgozott, manapság a kerti műhelyben hatalmas fémszerkezeteket gyárt, melyeket ledvilágítással díszít. Ilyen például a bejáratnál álló, négyméteres, kúp alakú szerkezet, fentről fényfűzérek lógnak alá, a fényfolyam tetején pedig ott világít az örök hold.

Kurucz józsef elmeséli, világéletében nagyon szerette a karácsonyt: bár gyermekkorában ez az ünnep mást jelentett, mint pompázatos mesekertje. Akkoriban más szokások jártak – emlékszik vissza – a Kisjézus hozta fát nem láthatták a gyermekek, s azt alma, sztaniolba csomagolt dió, háztartási keksz és konzum szaloncukor díszítette, szerényen. Volt még kiscsengő a fán, s örömteli harc a testvérek között,  hogy ki rázhatja meg... Azután József felnőtt, s mikor elérhetővé váltak Magyarországon is a fényfűzérek, a dekorálás hobbi lett: először csak a szobát, a lakást díszítette velük. Aztán 5-6 éve belefogott a gyűjtésükbe, és – kovácsmunkával ötvözve – fénylő tornyokat, gömböket, mikulásszánt, hóesést, karácsonyi mesevilágot varázsol a kertjébe: harmadik éve már nemcsak a saját, hanem az idelátogatók örömére gyúlnak fel napelem adta energiával a fények.

Párja először nehezen fogadta el nagyszabású, a teljes kertet, házat karácsonyi pompába öltöztető dekoráció tervét, de már beletörődött – mondja huncut mosollyal József –, sőt, 2 éve segít a tavasztól tavaszig tartó munkálatokban. Nyárig a vasszerkezetek készülnek el – közben októberben Halloweenre is készülnek, idén 50 tököt faragtak ki, szalmából család készült, plusz 150 tökkel díszítették a kertet –, ezután következik a reggeltől estig tartó díszítés a kertben, mikor minden a helyére kerül. Vízkeresztkor aztán leszerelik és részletekben elcsomagolják, javítják a meghibásodott elemeket a következő adventre.

Józseffel gyakran előfordul, hogy beleszeret egy új dekorációs elembe a neten böngészve, s a szombathelyi zsibvásárokon is újabb kincsek után kutat. Mi csak kapkodjuk a fejünket: a kerti ösvényen haladva ember nagyságú zenélő Mikulás, szarvasok húzta szán, nyuszik, városmakettek fogadnak a háztetőről leragyogó izzósorok és a jégcsapokat formázó fénysorok alatt. A 68 éves József elárulja,  még nem teljes a kép, vágyik egy életnagyságú, mozgó szarvascsaládra.

A kert központi részén hatalmas betlehem áll: a kegytárgyboltos, aki legyártatta a figurákat, először tréfának hitte a rendelést, így biztonságból maga hozta Balogunyomba a betlehemet, végül a szállítás költségét is elengedte. Saját dizájn a régi televíziók dobozába épített városmakett: külön csoportot alkotnak ezek a különleges darabok, korcsolyázó gyermekek, világító ablakú házacskák, mini dodzsem, karácsonyi vásár elevenedik meg a régi tévékben, egy békebeli mesevilág, amit József nekünk is, értünk is őriz.

Azt mondja, mikor látja, ahogy a gyermekszemekben visszatükröződnek a mesekert boldog fényei, elérte a célját. Minket, felnőtteket pedig nemcsak a fények varázsolnak el, hanem az a kedvesség és magától értetődő öröm, amit József személyisége sugároz: hogy karácsonyozni és örömet adni, s a kertben körbesétálva picit kiszakadni a prózai hétköznapokból, jó. Búcsúzunk, József ajándékkal köszöni meg a látogatást, mi pedig átadjuk őt a kapun éppen belépő új vendégeknek.

Tar Patrícia
Fotó: Nagy Jácint