A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek

– 77 évvel ezelőtt február 25-én hurcolták el Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt titkárát a Gulágra, ami egyben egy jeladás volt a Sztálin-féle Szovjetúniónak, hogy felgyorsítsa Magyarországon is a szovjetizálást: bevezették a totális dikatúrát, a szellemi és fizikai erőszakot. Megszűnt a sajtószabadság, Illyés Gyula szavaival élve, mindenki szem volt a láncban: ennek okán kell, hogy emlékezzünk, és emlékeztessünk arra, hogy ez az erőszak rendje volt – hangzott el elsőként a Honderű Asztaltársaság megemlékezésén, majd a résztvevők elénekelték a Himnuszt.

Horváth Csaba, a Polgári Egyesület Szombathelyért elnöke előadásában Faludy György Éhség és Búcsú Recsktől című művéből hangzott el részlet, majd Steindl-Papp Judit, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség lelkésze szólt a hallgatósághoz, hangsúlyozva, fontos nap ez, melyen a vészterhes időkre emlékezünk, mely oly sok ember életét követelte, majd Dávid zsoltárából idézett, hangsúlyozva, hogy Dávid, akárcsak minden ember, rászorult Isten irgalmára, s neki köszönhette a bűnbocsánatot is. A lelkész végül imát mondott mindazokért, akik az embertelen terror áldozatai lettek.

Az ünnepségen emlékező beszédet Jobst Ágnes történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa mondott. A magyar Országgyűlés 2000. június16-án nyilvánította február 25-ét a kommunista diktatúra üldözöttjeinek emléknapjává, emlékeztetett, ezzel a közép és kelet-európai régióban elsőként döntve az áldozatoknak való tiszteletadásról. Az ünnep kijelölésének dátuma Kovács Béla politikus, a Független Kisgazdapárt titkárának elhurcolására utal, akit hamis vádakkal vettek őrizetbe a szovjet hatóságok, és ausztriai és magyar börtönök után a Szovjetúnióba deportálták, ahol 25 év kényszermunkára ítélték – bírósági tárgyalás mellőzésével. Ez a letartóztatás  a koalíciós korszak végét jelentette, folytatta a történész, nem volt helye a többpártrendszerű, pluralista berendezkedésnek.

A Kommunista Párt 1945-ben csupán 17 százalékot kapott a választásokon, 1947-ben 27 százalékot – a kékcédulás csalásokkal együtt. Törvényi felhatalmazás hiányában a szovjet csapatok biztosították regnálásának hátterét, hangsúlyozta Jobst Ágnes. A berendezkedett pártállami rezsim 42 évig birtokolta a hatalmat Magyarországon, sárba tiporva az emberi szabadságjogokat a sajtószabadságtól a vallásszabadságig, s lerombolta kulturális értékeinket. Világszinten körülbelül egymillió a kommunizmus áldozatainak száma, azoké, akiket kivégeztek, börtönben vagy kényszermunkatáborban vesztették életüket vagy éhen haltak. De az üldözöttek, kiközösítettek, börtönbe vetettek és megbélyegzettek is áldozatok, figyelmeztetett a történész.

A Vasfüggöny előterében, a két világrend ütközőpontján elhelyezkedő Vas megye kétszeresen is megszenvedte a diktatúrát: a határövezet is érintette a megyét, ami önmagában megnehezítette az életkörülményeket a lakosság számára. A politikailag megbízhatatlannak ítélt lakosokat családjaikkal együtt kitelepítették, a megye számos településén koncepciós pereket indítottak egyszerre 10, 20, 30, vagy éppen negyven fő ellen. Kegyetlen ítéletek születtek, 40 körül volt a kivégzettek száma, közel 200 főt szabadságvesztésre ítéltek.

Az emléknap beiktatása óta 24 esztendő telt el: az idő múlásával a személyes emlékezés helyét a történeti emlékezet veszi át. A fiatalok legfeljebb nagyszüleiktől hallhatnak erről az időszakról, ezért fontos, hogy ők legalább az emléknapon kapcsolódjanak be az emlékezésbe, hogy a diktatúra ne merüljön feledésbe. Múlt nélkül nincs jövő, és a közös emlékezéssel elkerülhető, hogy a hibák megismétlődjenek a történelemben – zárta emlékbeszédét Jobst Ágnes történész.

A résztvevők ezután mécsesekkel vonultak át a Király u. 14. számú, hajdan ÁVH-székházként működő házon lévő emléktáblához, ahol koszorúzás zárta az ünnepséget. 18 órától az MNL Vas Vármegyei Levéltára előadótermében az érdeklődők Jobst Ágnes A vasfüggöny előtere: a nyugati határövezet című előadását hallgathatták meg.

Tp
Fotó: Pataki Gergely