A lampionok fényében - Szent Márton-vesperás a Székesegyházban, ünnepség a Szent Márton téren

Ifjú szívekben élek

A Székesegyházban a Szent Márton-ereklye köszöntése köré épülő ötórai liturgia keretében himnusz, zsoltárok és olvasmány hangzott el, majd Márfi Gyula atya, nyugalmazott veszprémi érsek tartott rövid, személyes vonatkozásokkal kiegészített elmélkedést Szent Márton erényeiről s követéséről. Az atya ismertette a szent életútjának főbb állomásait, fókuszba állítva azt, hogy Márton, aki 23 évesen keresztelkedett meg, próbálta hitre téríteni pogány szüleit – édesanyját végül ő keresztelte meg. Manapság is egyre több ilyen esettel találkozhatunk, hogy vallástalan szülők családjában vallásos lesz a gyermek, s ő fordítja Krisztus felé felmenőit. – Nem szabad lemondanunk a jövőről – vonta le a következtetést Márfi atya – látnunk kell a holnaputánt is, ahogy Krisztus is látta, mikor közeledett elítéltetése, a feltámadást. Bízzunk az Isten irgalmában, s kérjük, hogy  találjon rá országunk a hitbéli megújulás útjára, hogy a názáreti Jézus elmondhassa, nemcsak idős emberek emlékezetébe vagyok bezárva, hanem ifjú szívekben élek – zárta beszédét egy merész Ady-párhuzammal Márfi Gyula.
A templomi szertartás az ereklye tömjénezésével folytatódott – fohászokkal, könyörgéssel, s meditatív orgonajátékkal zárult.
A vesperás után lampionokkal, egyházi dalokat énekelve vonultak át a résztvevők a Fő téren át a Szent Márton térre. 

Híd a ködből

Dr. Székely János, a Szombathelyi egyházmegye püspöke köszöntötte az egybegyűlteket a Szent Márton téren. Egy olyan hídhoz hasonlította Márton kiemelkedését a pogányságból, a katonai élet ködéből a szeretet ragyogásába, melynek alja még ködben úszik, a teteje már a nap fényében ragyog. Valahogyan így emelte ki Európa népeit a kereszténységgel való találkozás a tévedésből, a bűn homályából. Európát olyan emberek hozták létre, mint például Szent Márton.Európának és benne a magyarságnak addig van jövője, míg a hit, remény és szeretet világosságában él, különben visszahull a ködbe, a távlat nélküliség homályába – mondta Székely János. Vajon Szent Márton mit üzenne a mai szombathelyieknek? – tette fel a kérdést, s válaszolt: ahogy megfelezte köpenyét a koldussal, melyet aztán álmában Krisztus vállán látott, hatalmas öröm árasztotta el. Ismerjétek meg ti is a jótett örömét! – ez a legfontosabb mártoni üzenet.

A lampionok fényében

A gyerekeknek, felnőtteknek köszönhetően újra fény árasztotta el az utat a Székesegyháztól a Szent Márton templomig – kezdte ünnepi beszédét Dr. Nemény András, Szombathely MJV polgármestere. Azt az utat, mely visszavezet a Szent Márton-gyökerekhez, a szülőházáig, ahol megkeresztelte édesanyját. De talán nem is ez, savariai tartózkodási helyeinek pontos ismerete visz közelebb minket Szent Mártonhoz, mondta a polgármester, s tette fel a kérdést: – Hol találjuk? A lampionok fényében. A gyerekek csillogó szemeiben. A másik emberrel jót cselekvő szívében. Ahogy most körülnézek, érzem, hogy itt van közöttünk. Szükségünk is van rá, a fényre, mely oszlatja a sötétséget a legnehezebb, lemondással teli időkben is. Dr. Nemény András hangsúlyozta, rajtunk múlik, mit kezdünk ezzel a helyzettel: ha nem veszteségnek, hanem lehetőségnek fogjuk fel arra, hogy az igazán fontos dolgokban találjuk meg a boldogságot. Szeretteinkben, önmagunkban, abban a belső útban, amit Márton is járt. – Szent Márton városa példát kell, hogy mutasson. Keressük meg a jobbik részünk, és adjunk belőle másoknak –  mondta a polgármester.

A beszédeket koszorúzás követte, a város elöljárói, a szervezetek képviselői mécseseket helyeztek el Szent Márton szobránál. Az ünnepségen közreműködött a Szent Márton Városi Kórus.

TP

Fotó: Nagy Jácint

Dr Nemény András polgármester teljes beszéde

Tisztelt Püspök atya, tisztelt ünneplő Szombathelyiek, kedves gyerekek!

Az itt jelenlévőknek, egyházi és világi személyeknek, családoknak és főleg a gyerekeknek köszönhetően újra fény árasztotta el az utat a Székesegyháztól a Szent Márton templomig.
Azt az utat, amelyik visszavezet a szent mártoni gyökerekhez, hiszen a püspöki székhelytől a feltételezett szülőházra épülő templomig tart, a kútig, melynek forrásából merítve Szent Márton megkeresztelte édesanyját.
Az ugyan lehet a vita tárgya, hogy hol fedezhető fel leginkább Szent Márton jelenléte a városunkban. Hogy vajon pontosan hol lakott és merre töltötte a napjait az egykori Savariában, de hitem szerint ez a tudás nem visz közelebb a lényeghez, nem visz közelebb Szent Mártonhoz.
Ha nekem kellene megválaszolnom, hogy hol találjuk, akkor azt mondanám, a lampionok fényében, a gyerekek csillogó szemeiben, a másik emberrel jót cselekedő emberek szívében. Ahogy körbenézek, érzem, most itt van közöttünk.
Szükségünk is van rá. A fényre, mely oszlatja a sötétséget a legnehezebb időkben is, a melegségre, amely nem csak a kis gyermekkezeket, hanem a lelkeket is felmelegíti és nem engedi, hogy az önzés útjára lépjenek, a hitre, amely közösségeket tart össze és elűzi az ordas eszméket. 
Nehéz idők jönnek, a megszokott életünk változásban van, naponta tapasztaljuk, hogy le kell mondanunk korábban természetesnek tartott dolgokról.  Egy emberöltő bizony hozhat ilyen éveket is. 
De csak rajtunk múlik, mit kezdünk ezzel a helyzettel. Ha a kevesebb megszerezhető tárgyat, utazási és szórakozási lehetőséget nem veszteségként éljük meg, akkor ez egy lehetőség. 
Lehetőség arra, hogy semmi nem vonja el a figyelmünket és az igazán fontos dolgokban találjuk meg a boldogságot, a szeretteinkben és önmagunkban, abban a belső útban, amit Szent Márton is járt hosszú életében. 
Ha ezt megértjük, akkor már magától értetődő az is, hogy a családunkon, barátainkon túl, dolgunk másokat is segíteni. Másoknak szeretet és ezzel reményt, hitet adni. 
Szent Márton városa példát kell, hogy mutasson.
Tisztelt Szombathelyiek!

Én magam Szentmártonból, az 1885-ig önálló, utána Szombathelyhez csatolt településről származom, amelynek temploma évszázadok óta itt áll mögöttünk. Ebben a templomban számtalan ősöm járt, tett esküt. Itt volt az én esküvőm is.  
Mindez fontos nekem, mert jó tudni, honnan jöttünk, mert fontosak a formák, megtartanak. De, ami ennél is sokkal fontosabb, az a lelki közösség, ami a formát megtölti tartalommal. Keressük meg magunkban a jobbik részünk és adjunk belőle másoknak is. Rá fogunk jönni, hogy amennyit adunk, annyival több lesz nekünk is. 
Azt kívánom, éljük meg belülről, tiszta szívvel az önzetlenség fényét, így váljunk méltó utódaivá Szent Mártonnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak!