A város szabad akaratot is jelent

– Volt egy elég feszített, energiaválságos időszak, hogyan jött ki a város ebből?

– Az önkormányzatnál, az intézményeknél, a cégeknél a tervezett spórolást meg tudtuk valósítani. De még nincsen vége, a városházán például nem működtetjük a klímát, mert napi 4-500 ezer forintba kerül, ezért nem használjuk. Még mindig a tavalyi, magas áron kötött szerződéseket nyögjük, hiába kerül most az energia kevesebbe. Nagyon sok mindent kellett azért tennünk, hogy egyáltalán felszínen maradjunk, és nem minden önkormányzatnak sikerült ez. A hozadéka annyi, hogy azt látjuk, hogy bármilyen nagyobb nehézség jön, valahogyan mindig megoldjuk, mert jó a közösségünk.

– Milyen helyzetben van az önkormányzat gazdasági szempontból?

– Nehézség inkább az önkormányzati cégeknél van, mint például, a SZOVA-nál, ahova több pénzt kellett betennünk, és szükség van az ingatlanok értékesítésére is. Ezzel teremtjük meg kötvényfinanszírozásnak a hátterét. A SZOVA esetében nem lehetett a szolgáltatások árait jelentősen növelni, egyrészt egy darabig törvény tiltotta, másrészt egy ponton túl a lakosság számára az emelés nem vállalható. Közben pedig a cég számára is minden drágább lett, továbbá a bérekkel követni kellett a pénzromlást is. A 22 százalékos infláció legmagasabb egész Európában, úgy nehéz a következményeit kezelni, hogy a finanszírozásból hiányzik a bevételi oldal. De továbblépek: a piaci cégek által a városnak fizetett iparűzési adónk valószínűleg magasabb lesz, ám a kormány ezt a többletet elvonja szolidaritási adóval. Egy normális gazdasági rendszerben az infláció a bevételeknél és kiadásoknál is megjelenik, nálunk viszont az így keletkezett többletet elvonják, azzal a hivatkozással, hogy miért legyen több. De a kiadások ettől még megmaradnak, és amíg a települések kaptak valamennyi támogatást, addig az önkormányzati cégeknél ilyen nincsen, ott még a minimálbér után is nekünk kell fizetnünk a többletet. Az iparűzési adónál úgy kell számolni, hogy körülbelül ugyanannyi adóbevétel volt, mint a ciklus elején, nagyságrendileg a 9-10 milliárd közötti. Akkor 800 millió forint volt a szolidaritási adó, most 3 milliárd, jövőre 3,8 milliárdot prognosztizálnak. Horror, nem tudok mást mondani. Az állam minden területen próbál spórolni, pénzt beszedni. Nem látom azt a stratégiát, hogy kivéreztetnék az önkormányzatokat, hanem egyszerűen annyi az egész, hogy elveszik a pénzt onnét, ahol egy nagyobb összeget látnak, ez nem túl biztató egyetlen településnek sem. A nyereséggel működtethető szolgáltatásokat, lásd hulladékgazdálkodás, elviszik, aztán rosszabb minőségben végzik, ennek a lakosság fogja meginni a levét. Amit el lehet adni, eladják, közben bennünket vádolnak azzal, hogy a túlélésért adunk el ingatlanokat. Ez a kormány sokszorosát csinálja, éppen most adják el az összes üdülőt, és a minisztereknek egy mondata van erről, hogy inkább a fizetésekre költenek. Amit megcsinálnak országosan, mi meg helyben kényszerből, és nagyjából hasonló helyzet és ok miatt, annak ennyire más olvasata lenne? 

– Számolhatnak-e az önkormányzatok újabb központi segítséggel?

– A megyei jogú városok ülésén egyszer már elhangzott, hogy idén nem lesz kompenzáció, de jövőre még várható egy kör. Szombathely korábban a régiós átlaghoz képest magasabb támogatási összeget kapott, ám ennek az ellenoldala, hogy mi spóroltunk a legtöbbet – tulajdonképpen ezért kaptuk cserébe az emelt összeget. Viszont a szolidaritás adó még magasabb lesz, a bevételeinkből még többet vonnak el. Ezért mondtam Gulyás Gergely miniszternek az ülésen, és ezzel a többiek is egyetértettek, nincsen rendjén, hogy az irreálisan magas emelkedő költségekhez nem kapunk segítséget. Ilyen a közétkeztetés, több százmillió forinttal lett drágább, mert az élelmiszereknél nem 22 százalék az infláció, hanem 50 százalékos vagy még több is. Ez a gyerekek étkezéséről szól, és egy ponton túl nem tudjuk finanszírozni. Azt kértem, hogy ezeket a speciális blokkokat az állam vagy vegye át, vagy támogassa. De az nem megoldás, hogy az önkormányzatnál hagyják, és a csökkentett bevételeinkből nekünk kell többet betennünk. Csak a közétkeztetés költsége 1,1-1,2 milliárd forint Szombathely esetében.

– Milyen a kommunikáció az állammal? Melyik az a szint, amelyikkel a város tud beszélni?

– Én most három minisztert is tudtam kérdezni a legutóbbi ülésen, válaszoltak is, és kértem külön időpontot is. Emellett közép-, az államtitkári szinten továbbra is jól működnek az operatív dolgok. Nem fogok panaszkodni, azzal van bajom, hogy azt látom, az önkormányzatok működéséhez általában nincs meg a forrás. Vannak szegényebb települések, ahol nincsen iparűzési adó, ott kifizetik a béreket, ezen túl nincsenek programok, rendezvények, nincs uszoda stb. De néhány megyei városnál is hiányoznak az alapfeltételek. Amikor polgármesterek magunk között vagyunk, akkor elmondjuk, hogy mindenki a nagyon nehéz helyzetből próbálja a lehető legjobbat kihozni. Az egyik nyugat-magyarországi város vezetője mondta, hogy megszüntetik a férfikosárlabdát, merthogy arra már végképp nem lesz forrásuk, és Szombathelynél gazdagabb városról beszélünk. Vagy Győrben eladják az összes belvárosi ingatlant. Itthon közben pedig sokat vádolnak bennünket, hogy miért értékesítünk, miközben Győr sokkal jobb helyzetben lévő város, mégis licitre bocsátották az ingatlanokat. Túlélésre játszanak, ami a bevételekről szól, egyébként ebbe az irányba is visz bennünket a kormány, hogy a saját forrásainkat, lehetőségeinket éljük fel, mert más pénzt meg nem fogunk kapni.

– Milyennek látja a kormány – önkormányzatok viszonyt?

– Normális esetben egy államháztartási alrendszernek a kormányzat és önkormányzatok -szinergiában kellene működnie, de hát nagyon látszik, hogy nem így van. Összességében idegen elemnek tartja a településeket a kormányzat. Holott pont a Covid, a menekültválság, az ukrajnai háborús helyzet bizonyította, hogy az önkormányzatok tudtak olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyeket a kormány nem tud. Mi találkozunk először a legnehezebb helyzetben lévő emberekkel. Messenger-oldalamon meg tudnám mutatni, hogy hány üzenetet kapok naponta mindenféle segítségkérésre. Az is látszik, hogy az állam nem szereti az önálló gondolkodást. Pedig, ha valaki bölcsen csinálná ezt, akkor az előnyére fordíthatná. Emellett mi azok vagyunk, akik mindig meg is köszöntük a támogatást az államnak. Ezért is nem egyben beszélek a kormányról, mert a minisztériumoktól, az államtitkárságoktól sok segítséget kapunk, ha kérünk, gyakran első szóra.

– Arra lát-e esélyt, hogy a településekhez érkeznek közvetlen források az uniótól?

– Fejlesztésében van esélye, de működésre biztosan nem jön, ezt a kettőt el kell választani egymástól. Fejlesztési projektekbe pedig csak olyat teszünk be, amelyik utána nem generál működési költségeket. Ilyen például a zöld hidrogén projektünk, ami megtérülő nyereséges dolog lehet. Ebbe fektetünk energiát, mert azt hozza, hogy az önkormányzati intézmények, cégeknek az energiaellátását, gáztól, távhőtől függetlenül is meg tudjuk oldani. Ilyen külső uniós forrásokkal foglalkozunk, ezekre pályázunk.

– A megyei jogú városok legutóbbi ülésén közös nyilatkozatot fogadtak el a települések azért, hogy a városok fejlesztéséhez szükséges pénzeket, valamint a pedagógus-béremelés és az egészségügyi fejlesztések fedezetéhez szükséges forrásokat minél előbb kapják meg az EU-tól. Ezután az vetették az ellenzéki városvezetők szemére, hogy ezzel beálltak a kormány mögé.

– Értem én, hogy miért mondják ezt, de ha valaki városvezetői székben ül, akkor neki az a fontos, hogy a város a lehető leggyorsabban fejlődjön, és nincs ebben kifogás. Van egy 13,4 milliárdos, előkészített TOP-programunk, amiből 8 milliárd az útfelújítás, ez utóbbit a maximumra húztuk. Nagyon sokat dolgozunk azért, hogy akár most is el lehessen kezdeni, ám nem lehet, mert visszatartják a forrásokat, bármilyen okból is. Nem hiszem, hogy ezzel a kormányt meg tudták leckéztetni, de bennünket, településeket sikerült rosszabb helyzetbe hozni. Az én identitásom elsősorban a városhoz köt, és azt gondoltam, hogy ha ez a közös fellépés ténylegesen bármilyen módon tud segítséget adni, akkor ez vállalható. Egyhangúlag döntöttek így a városok, és a kérésben nincs minősítés, csak ténymegállapítás. Az egészségügy, az oktatás rendbetételét a kormány részben uniós forrásból akarja finanszírozni, ezért kérjük az EU-t, hogy az ehhez szükséges összeget utalják át minél előbb. Ennek az erejét az adja, hogy minden megyei jogú város benne van., Egyébként már megítélt, csak ki nem fizetett uniós forrásokról beszélünk. Ha az Unióban igazán akartak volna segíteni, a kormánytól függetlenül, akkor lett volna egy nagyobb csomag, szabadon felhasználható forrás, amire pályázhattunk volna, és akkor abból tudtunk volna fejleszteni. Ilyen viszont nem volt. 

– Milyennek látja az önkormányzatok jövőjét?

– Nagyon nehéznek látom, ha nem kapjuk meg a forrást a feladatokhoz, és nem lesz saját mozgásterünk semmiben, akkor az egy befizető-kifizető rendszer lesz. Az önkormányzatnak az a lényege, hogy legyen szabad lehetősége, akarata, a tehetsége szerint tudjon valamilyen irányba menni. Tehát, amikor a városra gondolok, akkor nem a holnapot, a holnaputánt, a következő éveket nézem, hanem a távlatokat. De ha csak a napi problémákat lehet kezelni, mert abból van annyi, hogy ellep minket, akkor az igazán fontos dologra nincsen idő, energia. Hasonlóan működik, mint a családoknál, ha nehéz a helyzet, akkor a legfontosabb, hogy kapjon enni a gyerek, meg legyen ruhája. Hogy lesz-e nyaralás, meg milyen iskolába megy, ki tudja-e fizetni a kollégiumot, az mind-mind utána jön. Szerintem az önkormányzat egységes rendszer, úgyhogy ezt érzem veszélyben, mert mindig rosszabb helyzetbe kerülünk. És közben Szombathely még jobb helyzetben lévő város, mint általában mások. De hiába újítunk fel 6-7 utat, attól még van sok, amelyik nagyon-nagyon rossz állapotú, és mindig lehet mondani, hogy azokra miért nincsen forrás. Én is ebben a városban élek, én is itt közlekedek, tisztában vagyok a helyzettel, csak azt is tudom, hogy nincs miből.

– Néhány aktuális ügy: egy kínai és svájci cég érdeklődik az északi iparterület iránt. Mit lehet tudni róluk?

– Azóta újabb érdeklődés is van, csak vele még nem tárgyaltunk. Év végéig kell döntésnek születni, ami a részükről annyit jelent, hogy akarnak eljönni vagy sem, és ha igen, akkor mi a mi döntésünk, hogy szeretnénk vagy sem. Szombathely jövője szempontjából jobban hiszek abban, hogy inkább kisebb cég jöjjön, és ne olyan, amelyiknek több ezer, valószínűleg külföldi munkavállalóra lenne szüksége. Az is szempont, hogy az ipari, munkaadói portfólió minél szélesebb legyen. Úgyhogy, ha lehet választani, akkor inkább több kisebbet választanék. A kínai érdeklődő nem akkumulátorgyár vagy hasonló típusú tevékenység, de autóipari cég, a több helyi vállalatnak nincsen ellenére, hogy jöjjenek. Fokozatosan több ezer dolgozóra lenne szüksége a cégnek, ám ez meghatározza a város jövőjét. A svájci – ami nem autóipari cég –  kisebb vállalkozás, jóval kevesebb, de csak helyi, minőségi munkaerőt akar.

– Brenner-villa: új tulajdonosa van, a város nem tudott élni az elővásárlási jogával. Melega Miklós képviselő beszélt az új tulajjal, aki elmondta, hogy felújítást tervezett, de inkább továbbadná.

– Ebben az esetben a városnak elővásárlási joga van, az volt az eredeti célunk is, hogy Szombathelyé legyen az épület. Ha a mi értékbecslésünk feletti összegen akarja eladni, akkor nem tudunk mit tenni, mert azzal vétünk a gazdálkodás rendje ellen. Úgy látom, a vásárló beszorult egy kicsit történetbe, mert a parkolók a városé, továbbá az ingatlan védett, vagyis csak ugyanilyen épület húzható fel.

– Az elmúlt hetek-hónapokban a kormánypárt helyi sajtója komoly kampányt épített arra, hogy a jobboldal univerzális mumusaként megjelenített Gyurcsány valamilyen formában befolyásolja az önkormányzatot.

– Nemrégiben nyertem a második pert nem jogerősen az ügyben, helyi jobboldali médiumokkal szemben, mivel mindenféle tényalap nélkül valótlanságokat állítottak a pártlapokban. Közben azért elég jól látszik, hogy a várost ebben az eltelt négy évben szuverén módon vezeti a csapat, ebbe semmilyen pártpolitikai beleszólás nem volt és nem is lesz, mert csak ezzel a feltétellel vagyok hajlandó dolgozni, és ezt mindenki tudomásul is veszi.

– Mire számít ezek után a kampányban?

– Semmi jóra. Azt gondolom, nem lesz szép kampány, az országgyűlési képviselő elkezdte a videóival, ami azért számomra a gyengeséget is mutatja, és azt látom, a szombathelyiek ezt a helyén kezelik. Azt a várospolitikát folytatom ebben az egy évben, amit eddig, ha ez tetszik a választóknak, akkor jöhet a következő felvonás. Ebbe az acsarkodásba nem megyek bele, alkatilag is alkalmatlan vagyok rá, másrészt pedig meggyőződésem, hogy a szombathelyiek nem ezt akarják.

TT
Fotó: Nagy Jácint