Az otthonra találás levelei: Bemutatták Prieger Zsolt Kedves Teréz! című könyvét

Dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntő szavai után a TIT Hölgyklub nevében Dobolánné Ács Rozália szólt a közönséghez, majd kezdetét vette a beszélgetés, melyben Prieger Zsoltot Tar Patrícia tanár, újságíró és Sümegi István filozófus kérdezték a Kedves Teréz!-ről.

Prieger Zsoltot Szombathelyen legtöbben, mint az Anima Sound System zenekar vezetőjét ismerik, a zenekar legújabb albuma, a Derkovits nemrég látott napvilágot. A szerző első könyve, bár másik művészeti ág gyümölcse, nagyon is rokon attitűdöt képvisel: a zenei album hősöknek, kiváltképp Derkovitsnak való tiszteletadásával párhuzamosan a prózai szövegben Brunszvik Teréz a levelek címzettje, a viszonyítási pont, aki a maga korában éppoly határsértőnek, horizontváltónak, lázadónak számított, mint Derkovits, Dosztojevszkij, Archipenko, vagy a dalokban megidézett többi művész. A hozzájuk, a múlthoz, a hagyományhoz való visszanyúlás pedig egyértelműen klasszikus gesztus Prieger részéről, ahogy ezt a kettősséget a kötet pretextusa azonnal nyomatéskosítja is a könyv elején:

"Mindenestül tradicionalistának és mindenestül modernnek lenni, van ennél szebb misszió? 
Orgonahang és madárcsicsergés, megváltás és forradalom, fegyelem és szabályszegés."

Brunszvik Teréz és Prieger Zsolt "levelezése" a közvetett kommunikáció ritkább fajtája: a martonvásári lakóhelyű szerző a valaha ugyanitt, a kastélyparkban sétálgató gondolkodó, pedagógus, gyermekvédő magyar grófnőhöz (kinek testét a család helyi mauzóleuma őrzi) ír  – a címzettel egy térben tehát, ám évszázadokkal később.

A könyvbemutatón kiderült, a kötet Martonvásárt már-már panteisztikus idillben ábrázolja, valamiféle azilumként, megtalált Paradicsomként: azt ezt firtató kérdésekre, illetve arra, hogy bár a szerző sosem keverendő össze az irodalmi mű szereplőjével, beszélőjével, főként nem a könyvtárban helyet foglaló Priger Zsolttal, mégis mennyire tekinthető önéletrajzinak a könyv, Zsolt azt a választ fogalmazta meg, hogy a Kedves Teréz! az otthonra találás szövege, és ő valóban ennyire boldog Martonvásáron – volt olyan olvasója, aki például iróniaként értelmezte ezt a látásmódot, de olyan is, aki a szöveg hatására Martonvásárra költözött. 

"A legfenségesebb történések valójában a legegyszerűbb dolgokban vannak elrejtve"

-- így hangzik a könyv egyik kulcsmondata, legyen szó komposztálásról, a kuka kiviteléről, tésztacsinálásról vagy a bíbor kasvirág szemléléséről, melyek egyszerűségükben "a legszentebb teendők". Szó esett arról is, hogy ehhez a látásmódhoz való megérkezésben kellett az is, hogy a szerző szeretett Szombathelyéről, a Derkóról induljon el, ahogy arról is, hogy a könyv igazából nem is Martonvásárról szól, illetve, ha máshol lelt volna otthonra a szerző, valószínűleg ugyanígy megírta volna ezt a szöveget: "A haza ott van, ahol a zöld is van."

Szó került még hitről, az értelmiség megőrizendő méltóságáról ebben a "megsiketült lelkiismeretű korban", női energiákról, szentekről és szentségről, jószomszédságról, kutyákról és macskákról – ahogy a könyv lapjain is.

Zárásként Szőnye Ildikó Prieger Zsolt egy régi cikkét olvasta fel, mely valaha a Vas Népe hasábjain látott napvilágot, majd, a dedikálással párhuzamosan, a Túróslekváros című írást ihlető pékség termékeiből falatozhattak a résztvevők.

Fotók: Nagy Jácint