Balatoni kirándulás a nyugalom ajándékával

A nardai karitász tábor nyitónapján még kicsit tartózkodóan figyelték a többi táborozót a Kárpátaljáról érkezett fiatalok, de hamar beilleszkedtek a közösségi életbe, amelyben nekik az Ukrajnában február 24-én megszűnt iskolai jelenléti oktatás miatt nem volt részük, pedig ez az egészséges fejlődés elengedhetetlen eleme. A Vas megyei, az ukrán menekült és a kárpátaljai magyarok közös játékában feloldódtak a határok. 50 gyermeket és kísérőiket látta vendégül a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász. Egy balatoni kirándulásra is elmehettek. A Szent Panteleimon Karitász Kárpátalja görögkatolikusok lakta területén 48 egyházközségben van jelen, ebből a 150 km-es sávból választották ki azokat a gyermekeket, akiknek leginkább szükségük volt egy kis kiszakadásra a borús otthoni hétköznapokból.

„Mindannyian valamilyen szinten hátrányos helyzetűek. Vannak köztük olyanok, akiknek a szülei vagy meghaltak, vagy az édesanyjuk egyedül neveli őket. Olyanok, akik most a háborúban veszítették a szüleiket, vagy az édesapja meghalt, a nagytestvérét, aki neveli, elvitték katonának. Kint van a fronton. A többségében ilyen gyermekek vannak itt. Szerettünk volna nekik egy kis nyugalmat szerezni a háborús helyzetben.” – mondta el lapunknak Szkoropádszky Péter, a Szent Panteleimon Karitász vezetője.

A program a sümegi vár megtekintésével kezdődött. Itt nem csak a várvédők történetével ismerkedhettek meg a gyerekek, hanem kipróbálhatták a fajátékokat, és a legelésző csacsikat is megsimogathatták. Láthatták a kalodát is, amit egykor büntetésként használtak. Felfedezték a hasonlóságot a sümegi és munkácsi vár között. Keszthelyen csoportkép készült a kirándulásról, majd az 1867-ben vízre bocsátott Kisfaludy sétahajóra szálltak. 

A hajókázás utáni programot várták a legjobban a gyerekek. A balatoni fürdőzés közben megfeledkezhettek az otthoni problémákról. Többen közülük először látták a legnagyobb tavunkat, és először ültek hajón. Az örömüket nagyon jó volt látni – számolt be Fülöp János, a Szent Panteleimon Karitász igazgatója. „Az egyházközségeink otthon is igyekeznek különböző programokkal kedveskedni a gyermekeknek, mert az a cél, hogy a február óta megtapasztalt borús hétköznapokat színesebbé tegyék például hittantáborokban az egyházközség vezetői, az áldozó papjaink. De otthon nagyon szerény eszközeink vannak. Azok össze sem hasonlíthatók az itteni élményekkel. A lubickoláson túl ehettünk egy finom hamburgert sültkrumplival, fagyizhattunk. Nagyon köszönjük a Szombathelyi Egyházmegyei Karitásznak és a sok-sok támogatónak.”

Bár Kárpátalján nem folynak harcok, de állandóak a légiriadók, a háború hatását erőteljesen érzik.

Az ottani karitász vezetője szerint egyre nagyobb nyomás nehezedik az egyházra és a segítő szervezetekre a belső menekültek és a helyi lakosság ellátásában. Ingyenkonyhákat működtetnek például azon idősek megsegítésére, akik magukra maradtak. „Az ukrán állam – azt érezzük – egyre inkább kihátrál a menekültek ellátásából, így ez a feladat a karitászra hárul. A pénzünk, a hrivnya elértéktelenedik, az árak sokkal magasabbak lettek, így várható, hogy sokkal többen a karitász segítségére. Leginkább tartós élelmiszerekre van szükségünk, amit aztán odaadhatunk nekik. Az állam azt ígéri, hogy szeptemberben elindulhat a jelenléti oktatás az iskolákban, de ez még nagyon bizonytalan, hiszen az intézmények leginkább menekültszállásként funkcionálnak. Nem tudjuk, mi lesz. A Magyarországról kapott segítség nagyon sokat jelent számunkra, hálásak vagyunk érte. Éppúgy ezért a felejthetetlen kirándulásért.” – mondják a kárpátaljai karitászvezetők.

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász többször vitt már adományokat Kárpátaljára, a felajánlásokat továbbra is várják a Hollán Ernő utcai központba, hogy eljuttathassák a kinti rászorulók számára.

(X)