Devecsery László: Őrvidék-járó a könyvtárban

A bibliotéka legfelső szintjén lévő, éppenséggel nem kis méretű előadóterem zsúfolásig megtelt aprónéppel s nagyobbakkal, hogy együtt vegyenek részt – aktív szereplőként, kíváncsi nézőként – a József Attila-díjas Devecsery László (1949) író, költő, valamint rendező, tanár Őrvidék-járó című, többnyelvű könyvének ünnepélyes bemutatásán. Dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató, s Kelemen László, az alsóőri (Unterwart) Magyar Média- és Információs Központ (UMIZ) intézményvezetője, valamint a szerző köszöntötte az egybegyűlteket.

Horvátul, németül s magyarul szólaltak meg az alkotások. Felsőcsatári óvodások őszi énekes-zenés játékot mutattak be. A Bersek Tagiskola (Horvátzsidány) diákjai a költő verseiből összeállított többnyelvű előadással rukkoltak ki. A Szentpéterfai Tamburazenekar gradistyei horvát dallamokat ”hozott”, a szombathelyi Reguly Antal Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola növendékei német mondókákat, dallamokat, verseket is bemutattak. A Tarisznyások együttes megzenésített Devecsery-költeményekkel kedveskedett a publikumnak.   

A szerző, Devecsery László érdeklődésünkre így összegzett: „A nagy kék könyv – ekként említettük számtalanszor, amikor készült az Őrvidék-járó – nem csupán formájában, méretében, hanem terjedelmében is nagy, hiszen négyszáznegyven oldal. A kötet megjeleníti a régi könyvek varázsát, hiszen korábban majdnem mindegyikben volt elegáns, selyem-jellegű könyvjelző, a könyv részeként. Ehhez is tartozik ilyen. S hogy mindez valósággá válhatott, az Kelemen László támogatásának és Dowas Katalin szerkesztő munkájának köszönhető. A könyvben, kérésemre, burgenlandi gyerekek illusztrációi szerepelnek. A borító képét Wéber Zsóka képzőművész készítette. A nagy kék könyv versei, meséi megidézik az évszakokat, az ünnepeket, a számok és a betűk varázsát. Édesanyám, Györög Ilona Alsóőrben született. A neve azért is fontos, mert a távolabbi őseim között művészek, alkotó emberek szerepelnek: Györög György, Györög Leó… 1957-ben, az általános iskola első osztályának elvégzése után jutottam ki először Ausztriába, s természetesen Alsóőrbe is. Akkor még élt nagyapám, Györög József, akinek a meséi, történetei meghatározóak voltak számomra. Mindezek nélkül e kötet sem születhetett volna meg. Itt és most pedig fantasztikus élmény látni a nagy érdeklődést, az óvodások, az iskolások lelkes szereplését. Népek, nyelvek találkozása is volt ez a könyvbemutató.”
 

Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint