Polgármesteri mérleg: a közös munka tesz bennünket még erősebbé

-    Egy zsurnalisztából lett politikus kötelező, svájci bicska jellegű (mindenre is jó) kérdésével kezdjük: gondolta volna-e a választás reggelén, hogy estére polgármester lesz önből?
-    Gondoltam. 

-    Örülök, hogy vette a lapot.
-    Ebből a szempontból babonás vagyok, nagyon tudatosan nem éltem bele korábban magamat ebbe a helyzetbe. Annyit tudtam, magas lesz a részvétel, és minden eddiginél több szavazatra lesz szükség, hogy polgármester legyek. Az azóta elhunyt Mérei Tamás egy héttel a voksolás előtt azt mondta, hogy az égiektől azt az üzenetet kapta, hogy én nyerek. Akkor gondoltam arra, hogy tényleg így lehet. B-terv nem volt, ha valaki így áll oda, akkor igazából nem hisz a sikerben. 

-    Ha nem nyert volna két évvel ezelőtt, akkor hol tartana most politikusként?
-    Lehet, hogy kiszálltam volna, viszont, ha más győzött volna, de miénk lett volna a többség, akkor megtaláltam volna a feladatomat, lehet, hogy nem politikai, hanem más területen.  Egyébként Balázsy Péternek meggyőződése volt, hogy ez lesz a forgatókönyv, meg is kérdezte tőle, ha így alakulna, kit érdemes alpolgármesternek választani. Igazából az a kérdés, hogy Balázsy Péter mennyire kapott volna önállóságot, mert ő másképp gondolkodott, de a Fideszben minden központi pártutasítás alapján történik. Utóbbi esetben arra törekedtek volna, hogy megbontsák a többségünket, ahogy ez sok helyen meg is történt. 

-    Amikor elkezdték a kampányt, milyennek ítéltek meg a szombathelyi választókat, a helyiek politikai gondolkodását?
-    Nyugat-Magyarországon inkább konzervatívak a városok, és általában így is szavaznak az emberek, ezzel tisztában voltunk. De tudtuk azt is, hogy a szombathelyiek érdeklődnek a közélet iránt, megfontolják a döntéseiket, lehet észérvekkel hatni rájuk. Klasszikus jobboldali körzetekben – és ezt az eredmények is igazolják – megindult a változás a választók gondolkodásában. A helyi Fideszt és az előző városvezetést nem tartották jónak és saját értékeikkel összeegyeztethetőnek. Emiatt aztán tettek egy kísérletet a balközép irányába, hiszen az én attitűdöm nem a klasszikus baloldali, és nemcsak tudatosan tartok középre, hanem valóban ott is vagyok. 

-    Hogyan lehetett megtörni a két tábor közötti kommunikációs burkot, hiszen egymással párhuzamosan létező univerzumok épültek fel az elmúlt években?
-    Mindennapi ügyekkel. A képviselőink már az előző ciklusban dolgoztak, a választók ismerték a munkájukat és mindegyiket újra is választották. Ellenzékben is tudtak olyan teljesítményt nyújtani, ami a konzervatív oldal számára is megfogható volt. Országgyűlési választáson veszítettünk több körzetben, viszont utána, az önkormányzatin ugyanott nyertünk. Az volt a cél, hogy a csapat és a polgármester személye is hiteles legyen, a mindennapi dolgokra való koncentrálással pedig kiléptünk a politika fősodrából. Várospolitikával foglalkoztunk, ahhoz pedig mindenki hozzá tud tenni valamit. Ezzel együtt az is látszott, hogy a középrétegeknél nem ment annyira a leegyszerűsített kormányzati kommunikáció, hogy mindig utálni kell valakit.  Az elmúlt öt közvélemény-kutatás pedig visszaigazolta mindezt, nemcsak az esetemben mért, magas, 70 százalék feletti népszerűségi adatok érdekesek, hanem az is, hogy a Fidesz-szavazóknak is több mint fele elismeri a munkánkat.

-    Miben látja ennek okait?    
-    Történelmileg is nagyon ritkán fordul elő, hogy egy ciklust válsághelyzettel, a járvánnyal kellett kezdeni. Ennek a kezelése során sikerült nagyon erős bizalmat kiépíteni a polgárokkal.  Amikor az emberek nem tudják, hogy mi lesz és jogosan félnek, ám azt látják, hogy a város vezetője minden információt megoszt velük, a helyén van, az nyugalmat sugároz és erőt ad. És járványnak nincsek pártszínei. Sok üzenetet kaptam olyanoktól is, akik megírták, nem szavaztak rám, de becsülték a munkákat. Ez nyilvánvalóan változik és alakul is majd, mégis jó alapot adott, és érzem a bizalmat, ami az egész csapatomnak is szól: az emberek engem láttak, de nagyon sokan dolgoztak velem együtt. 


-    Mikor látszott a kormánypárt politikáján, hogy nem vette jó néven az ellenzéki győzelmet a városokban és a kerületekben, ezért nekilátott szűkíteni a települések mozgásterét?
-    Elkülöníteném a helyi és országos szervezetet. Helyben a beletörődés fázisánál tartanak, a közgyűlések sokkal csendesebbek. A képviselők közül, akinek van körzete, azzal foglalkozik, ha kér segítséget ehhez, akkor kap is. Sátory Károlynak például nagyon fontos volt az evangélikus egyházzal való megegyezés, ezt jóval túlteljesítettük ahhoz képest, amit ő kért és javasolt. Az országos politikában elég hamar látszott, hogy nem erre számított a kormánypárt a választáson. Egyrészt Budapest, másrészt Karácsony Gergely miatt, mivel őt tartottak esélyes miniszterelnök-jelöltnek. A kormány nem akarta, hogy egy ellenzéki önkormányzat sikeres legyen, és azt tudja mutatni, hogy azt maga érte el. A koronavírus-járvány első időszaka után erősödött fel mindez, mert előtte még rászorult a kabinet a helyhatóságokra. Utána már igyekeztek úgy feltüntetni, mintha az önkormányzatok nem is vállaltak volna részt a járványkezelésből. Ezt meg a helyi polgárok nem fogadták el, a kutatásokból az is kiderült, hogy mélyen felháborodtak ezen.  

-    Bár a kormánypártiak ezt erősen vitatják, a pandémia és az elvonások duplán is sújtották az önkormányzatokat. 
-    Inkább tripla csapás volt: az egyik legerősebb cégünk máshol fizet adót, ez is csökkentette a bevételeinket. Már ez önmagában meg tud borítani egy önkormányzatot. Ráadásul Szombathely is azon három megyei jogú város közé tartozik, amely nem kapott kompenzációt, és emellett a járvány miatt is voltak kiadásaink. Nehéz helyzetbe kerültünk, így magát az önkormányzat működését is megszorítottuk, ez mind fájdalommal és érdeksérelemmel járt. Itt már nincsen mozgásterünk, máshol kellett keresnünk megoldást, így indultunk a gazdaságfejlesztés irányába, ami rendkívül sikeres. Szép csendben, a járvány ideje alatt a Söptével történt megegyezés alapján az új ipari ingatlanokkal nőtt Szombathely közigazgatási területe és el is indult az élet, jöttek és jönnek a beruházók. Nem a családi ezüstöt adjuk el, hanem olyan területeket, amelyek aztán pénz hoznak, iparűzési adó, munkahelyek formájában. Máshol is történtek lépések, megegyeztünk az evangélikusokkal a diakóniai központ felépítéséről. Említhetném a tömegközlekedés megújítását, ami már most előre lépésnek számít, hiszen a Volánbusz a korábbi szerződésben szereplő összeg többszörösét kéri úgy, hogy a járvány ideje alatt kevesebb járat közlekedett. Itt sikerült váltani, még hozzá egy komoly vállalást tevő cég végzi majd ezt a feladatot, január 1-től nagyon más lesz buszközlekedés, új alacsony padlós, környezetkímélő buszokkal. 

-    Mit lehetett volna még megtenni, ha nem így alakul az elmúlt másfél év? Minek az elmaradása fáj leginkább?
-    Az útfelújítási programé, nekem is mondja mindenki, mi is látjuk, nem vakon sétálunk és autózunk a városban, tudjuk, mi a helyzet és azzal tisztában vagyunk, hol és milyen sorrendben kellene haladnunk. Csak éppen a forrás a kérdés. Az erre félretett pénz nagy része a több milliárdos hiány pótlására ment el, amire a kormány nem adott kompenzációt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az idén 2,7 milliárd szolidaritási adót kell fizetnünk. Eközben Győr, Székesfehérvár és Zalaegerszeg kapott 1,4-1,4 milliárd központi kompenzációt úgy, hogy az első kettő település erősebb adóerő-képesség szempontjából – erre hivatkozva maradtunk mi ki a támogatásból. Ez olyan, mintha a befizetett szombathelyi szolidaritási adót ezeknek a városoknak adnák oda, ami felháborító és igazságtalan. Ezért is akarok részt venni egy olyan törvény elkészítésében, amely az önkormányzatok finanszírozását és működtetését normatív alapon garantálná, függetlenül a pártszínektől. Visszatérve az utakhoz: a megtervezett felújítások a fentiek miatt maradtak el, de a kisebbeket azért elvégeztük. 

-    A körzet országgyűlési képviselője előbb azt kommunikálta, hogy a kormány nem vont el pénzt, hanem az emberek zsebében hagyta, majd pedig nyáron bejelentette, hogy mégis érkezik 1,2 milliárd, célzott, állami támogatás.
-    Úgy látom, az országgyűlési képviselőt nem nagyon avatják be a központban abba, hogy mi történik. Megmagyarázhatatlan, miért kaptak más városok működési kompenzációt. Az eddig megérkezett 900 millió forintnak – a zanati kerékpárútra szánt 300 millióról még nincsen döntés – nagyon örülünk, a lehető legjobban igyekszünk elkölteni. Én a belügyminiszternek gondolom a sikert, ő hozta döntéseket, de ha ebben volt szerepe Hende Csabának, akkor neki is jár a köszönet. 

-    Említette, hogy más városokban nem mindenhol maradt egyben az ellenzéki szövetség. Szombathelyen mennyire egységes a csapat?
-    Az elmúlt két évben még erősebb lett a kapcsolat, nagyon jó csapat dolgozik együtt. Mindig lehetnek szakmai konfliktusok, de emberileg együtt van a társaság, már a kampányban összeszoktunk, most a közös munka tesz bennünket még erősebbé, továbbra is együtt húzunk másképp működünk, mint a kormányoldal: nem én egyedül mondom meg, mi legyen, a frakcióülésre bejönnek a javaslatok és értelmes viták is vannak.   


-    Térjünk rá az előválasztásra: pártokhoz nem tartozó, elitellenesnek nevezhető, jelölt győzött Márki-Zay Péter személyében.
-    Jól ismerem Márki-Zay Pétert, sokszor találkoztunk, beszélgettünk, személyesen igen jóban vagyunk. Annyira, hogy amikor bejelentettem, hogy a második fordulóban nem őt támogatom, felhívott, és azt mondta, akkor is szeret. A győzelem után sms-t írt, hogy számít rám. Igaz Dobrev Klára is írt, hogy jól esett neki a támogatásom, és folytassuk a közös munkát. Azt látom, a Péter mögött is pártok állnak, otthon MSZP-s az alpolgármestere, ő pedig azt keresi, kivel tud együtt dolgozni. A parlamentben is pártok lesznek, ezzel ő is tisztában van. Szerintem a szavazók látták benne az elszántságát, hogy őszinte, bátor és szókimondó ember, bár ebből azért akadtak már problémái és még lehetnek is. Ám sokan pont azt szeretik, hogy nem a politikailag korrekt hozzáállást tanúsítja, hanem kimondja, amit gondol. Úgy látom, hogy 18-30-as korosztályt mozdította meg, közülük páran nekem is elmondták, azért mentek el szavazni, mert úgy látták, van értelme. Azt érezték meg, hogy van lehetőségük alakítani a jövőt, ezzel pedig aktivizálták is magukat, hiszen a jövőben is követik az ellenzék mozgását, kommunikációját. Bevonódnak és befolyásolnak is, itt volt az ideje, hogy ez a korosztály kezébe vegye a sorsát, ami mindenki számára kihívást jelent. 

-    A választókerületben viszont a DK-támogatottja, Czeglédy Csaba lesz a kormánypárti jelölt kihívója.
-    Nem lesz könnyű számára a feladat, mivel nyilván sok támadást kap majd, de mögötte állunk ebben a küzdelemben. Amit tudunk, azt megtesszük, én személyesen is, sokan ismerik már a munkáját a szociális területen. Azt biztos, hogy ő kijáró képviselő lesz, akire számíthatnak a város polgárai. 


-    Tehát úgy gondolja, hogy az országgyűlési választáson az ellenzék győz.
-    Azt gondolom, igen. A Fidesz avítt, poros párt, sok unalmas emberrel, akik már annyi mindent mondtak pró és kontra, hogy ebből már sokaknak elegük van. Jobboldaliak akkor tennék a legnagyobb szolgálatot saját oldaluknak, ha új képviselőt választanak helyben is. 

-    Milyen lesz 2024-ben Szombathely?
-    Ha olyan lesz a város, amilyennek én szeretném, értem ez alatt a városképet, az életminőséget, mindent, annak meglesz azeredménye a választáson is. Ha tudjuk tartani az irányt és megnyerjük az országgyűlési választást, vagy tudunk forrásokat hozni, legyen ez gazdaságfejlesztési vagy uniós, és érzékelhető különbség lesz a ciklus eleje és vége között, akkor a szombathelyiek a folytatás mellett döntenek majd. A választói türelem mindig kevés, még akkor is, ha elmondjuk nyíltan, nehéz helyzetbe kerültünk gazdaságilag, és ebből próbáljuk kihozni a maximumot. Ha valaki belehajt egy kátyúba, nem ezt idézi fel először, ám ha ezen tudunk valamennyire javítani, mert erre és az emberek komfortérzetének a javítására szánjuk a szabad forrásainkat, akkor nem lesz a kérdés a kimenetel. Ami biztos, hogy a stílusunkon és az elvégzett munkákon nem múlik majd.