Dupla amerikai álom

Március 23. és 30. között az egyesült államokban, Floridában rendezték meg a Masters Atlétikai Világbajnokságot. A mezőnyben ott volt a szombathelyi, a Kaiser SE színeiben versenyző Bodorkós-Horváth Katalin is, aki 3000 m-en, valamint 10 km-en állt rajthoz. A világbajnok, Európa-bajnok kiválóság fantasztikus teljesítményt nyújtva egyik távon sem talált legyőzőre, így aztán két aranyéremmel térhetett haza a tengerentúlról. 

-Először is szeretném mindenkinek megköszönni, aki bármilyen formában segített nekem abban, hogy el tudjak indulni ezen a versenyen – kezdte Bodorkós-Horváth Kata. Közülük is szeretném kiemelni edzőmet, Domján Miklóst, valamint a Kaiser SE-től dr. Császár Barbarát, akinek szintén elévülhetetlen érdemei vannak a részvételemben. Számomra minden egyes gesztus, segítség óriási jelentőséggel bírt, ezek nélkül biztosan nem lettem volna ott az Egyesült Államokban. Az utazást gondosan meg kellett tervezni, le kellett szervezni mindent, így aztán csak azután kezdtem el a felkészülést, hogy minden összeállt ahhoz, hogy biztosan részt tudjak venni a versenyen. Nagyon örülök annak, hogy egy apróbb sérülést, valamint egy tulajdonképpen egynapos betegséget leszámítva zökkenőmentesen tudtam készülni és minden adott volt ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtsak. Ezt az is bizonyítja, hogy pont a betegségem után volt az országos bajnokság, ahol nagyjából 80%-osan is olyan időeredményt értem el, amit kitűztem magam elé. 

Bodorkós-Horváth Kata kissé kalandos, hosszú utazás - járattörlés, átfoglalások, többszöri átszállás - után érkezett meg Floridába, ahol elsőként 3000 méteren bizonyíthatott. Mikor a call room-ból kísértek ki minket a verseny helyszínére, sajnos hallottam egy pattanást és meghúzódtam – elevenítette fel a nem túl pozitív kezdeteket az aranyérem egyik várományosa. Nyilván éreztem, hogy baj van, de egyáltalán nem foglalkoztam vele, csak az számított, hogy megcsináljam a versenyt. Az adrenalin dolgozott, méghozzá olyannyira, hogy mikor elindultunk, úgy éreztem, mintha kilőttek volna. Komoly tempót diktáltam, mely úgy gondolom, a versenybírókat is meglepte. Számomra érthetetlenül - videókat visszanézve jogtalanul - két figyelmeztetést is összegyűjtöttem, a következő pedig már a verseny végét jelentette volna számomra. Éppen ezért nagyon vissza kellett fognom magam, nem is tudtam olyan időeredményt menni, amit elvártam volna magamtól, de a legfontosabb, hogy első helyen értem célba. Utána azért már húztam a lábam…

Három nappal később aztán következhetett a 10 km-es táv, amelyet meglehetősen zord időjárási körülmények között rendeztek meg. Sok kérdés volt a versennyel kapcsolatosan, folyamatosan kaptuk az e-maileket, a helyzetjelentést – folytatta beszámolóját a 3000 méteres táv győztese. A rajtunkat az időjárás miatt kicsit előbbre hozták, szerencsére a sérülésem nem akadályozott, ami a teljesítményemen is meglátszódott. Folyamatosan tudtam növelni az előnyömet, a verseny során érzékeltem, hogy mindig egyre magabiztosabban vezetek. Ezen a távon az időeredménnyel nem foglalkoztam, az első helyet szerettem volna megszerezni, ez pedig sikerült is. A hazafelé út szintén kalandosra sikerült, repülőnk Orlandoból két és fél óra késéssel indult, így Münchenben az átszállás egyfutó verseny volt, épphogy elértük a csatlakozást Budapest felé. Az biztos, hogy minden ilyesfajta bosszúságot feledtetett egyrészt a két aranyérem, másrészt pedig az a mérhetetlenül sok szeretet, buzdító üzenet, amit a különböző felületeken kaptam, s amelyekért ezúton is nagyon hálás vagyok. 

Bodorkós-Horváth Katalin zárásként elárulta lapunknak, hogy tervei szerint legközelebb Húsvét után Ausztriában áll rajthoz egy 20 km-es versenyen, majd a májusi csapatbajnokság után gőzerővel elkezdi a felkészülést az októberi, madeirai Európa-bajnokságra. 
 

Fotó: Bodorkós-Horváth Kata

Malomsoki Cintia