Életformája a hagyományőrzés - Varga Albinnal beszélgettünk

A hagyományok szeretetét a családodból hozod?

Egy zalai kis faluban, Tornyiszentmiklóson születtem, ahol belenőttünk az átörökítés folyamatába. Jártunk betlehemezni, szüreti felvonulásokra, húsvétkor locsolni – megéltük az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó hagyományokat. Gyönyörű disznóölésekre és paszitákra (keresztelő alkalmával tartott vendégség, lakoma, a szerk.) emlékszem, de leginkább a vőfélységbe születtünk bele: 16 éves koromtól a nősülésemig gyakran osztották rám ezt a szerepet. Mikor '99-ben, már Gencsapátiban a néptáncegyüttessel bemutattuk a helyi lakodalmast, újraindult számomra a vőfélység, nemcsak a színpadon, de az életben is.

Rögtön otthonra leltél itt, Gencsapátiban?

Azt éreztem, hogy hazataláltam. A bérmaapám katolikus pap volt, és megkérdezte a falumbéli dr. Konkoly Istvánt, aki sokáig volt plébánosa Gencsapátinak, hogy milyen ez a község. Az akkor már megyéspüspök Konkoly azt válaszolta, hogy büszke, vallásos falu, nehezen fogad be embereket, de akit elfogad, azt örökre befogadja. Ezt én is megtapasztaltam. Itt a közösség a kulcs. Gencsapátiban olyan emberek, barátok, fogadott rokonok élnek, akik nemcsak ünnepnapokon vannak együtt, hanem a hétköznapokon is.

Az ilyen őszinte közösségek nélkül az én hagyományőrző munkám nem létezne. Pedig a község rengeteg értékkel bír. Szentkút például szellemi, vallási, spirituális érték: abban, hogy turisztikai, kulturális térré tegyük, nagy szerepe van például a Szentkúti Esték programsorozatnak. És valóban azt mondja minden előadó, Pál István Szalonnától Bognár Szilvin át Balogh Kálmánig, hogy ez egy szakrális erőtér, itt tényleg van valami. A régiek tudták, hová kell kápolnát építeni. A Szentkútra menet pedig az Ördögkőbe, egy római kori oszloptöredékbe botlunk, amit hihetetlen legendáriummal vett körbe a nép... Gencsapáti egy kész csoda, tele értékkel, melyek a helyi identitást is tükrözik.

Mi hívta életre a nevedhez fűződő programokat?

A hagyományőrző közösségek igénye és tudása. A rendezvényeink célja, hogy találkozási, identitáserősítő pontok legyenek a közösségek számára. Legközelebb disznóölés lesz a farsanghoz kapcsolódva, de népszerű a Gencsapáti Pünkösdi Fesztivál, az ebbe illeszkedő Gencsi Söprű Néptáncfesztivál, és kétévente rendezzük meg a Vincze Ferenc Szólótáncversenyt. Van gencsi Értéknap, Búcsúi Fogathajtó Verseny, valamint a karácsony dramatikus szokásait megelevenítő Nemzetközi Betlehemes Találkozó – és nagyon szeretjük a már említett népzenei-világzenei Szentkúti Estéket is. 

Alapítója és vezetője vagy az 1993-ban újjáalakult Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttesnek, elnökhelyettese a Muharay Elemér Népművészeti Szövetségnek.

A szövetségünk célja, hogy azokat a hagyományőrző közösségeket fogja össze, ahol van tánchagyomány és azt éltető közösség – például a gencsi, a bagi, a kapuvári, és még sorolhatnánk –, akik saját táncukat járják. Az, hogy a sajátomat nekem kell a legjobban képviselnem, egy olyan cél, ami mindenkinek erőt ad.

A gencsapáti néptáncegyüttesnek is ez a küldetéstudata, hogy a vasi, a helyi táncanyagot átörökítsük, népszerűsítsük. Itt ki kell emelnem dr. Györke Eszter és Molnár Péter művészeti vezetők alkotómunkáját! Külön öröm, hogy '92-től a művházban székel a nagy múltú népzenei műhely, a Vasi Népdalstúdió Tanai Erzsébet könyvtárosunk vezetésével, ahonnan olyan csodálatos énekesek, népzenetanárok kerültek ki, mint Bognár Szilvi, Pintér Anikó vagy Varga Diána.

A stúdió dalos közösségeibe, a Csicsergő és a Boróka együttesbe középiskolások, egyetemisták járnak, de alsó tagozatosok is ismerkednek népzenei örökségünkkel. 2019-ben, egy közösségfejlesztő folyamatnak köszönhetően, megalakult a Gencsapáti Félnótás Férfi Népdalkör, amely azóta is töretlenül próbál és szerepel a település és a térség rendezvényein.18 közösség működik a házban, többek között a Borbarát Hölgyek, a pingpongosok, a jógások vagy éppen a Mozdulj Gencsapátiért! Egyesület. De van KanÁSZOK nevű böllércsapatunk is. A fenntartó önkormányzattal és az egyházzal is nagyon jó a kapcsolatunk, ez az alapja a sikeres működésnek. Hiszek az együttműködésben, az erőforrás-koncentrációban!

Munkádat idén Az év vasi embere díjjal ismerték el.

Nagyon megtisztelő, köszönöm. Úgy gondolom, hogy ez az elismerés nemcsak nekem szól, hanem munkatársaimnak, családomnak és azoknak a közösségeknek, akikkel együtt dolgozunk: a településnek, művészeti csoportjainknak, rendezvényeinknek, amelyek az értékek mentén szerveződnek. Programjainkon a helyi identitás részét képviselő értékeket lehet megtapasztalni, megtanulni, magunkkal vinni – hogy úgy készíthessük otthon a karcolt tojást húsvétkor vagy úgy kínáljuk a fonott perecet, a kalinkót lakodalom idején, ahogy a gencsi ősök tették. Mert az élet viharai ugyan mindenkit megtépnek, de a hagyomány, egy összetartó közösség hálója mindig megtart.

Tar Patrícia

Fotók: Nagy Jácint