Elhunyt Csonka Ernő festőművész

Csonka Ernő festőművész 1921. április 9-én Szombathelyen született. Már 1934-ben az Országos Tehetségkutató kiállítás I. díját nyerte el. 1939-ben érettségizett a Szent Norbert Premontrei Rendi Gimnáziumban. 1945-ben került szovjet hadifogságba. 1947-es szabadulása után dekoratőrként, reklámgrafikusként dolgozott földműves szövetkezeteknél, a Nagyszálló Nemzeti Vállalatnál és a szombathelyi moziüzemnél. 

1948 óta szerepel kollektív és egyéni kiállításokon. Főleg akvarell és olaj technikával dolgozott. Elsősorban tájképfestőnek tartják, de pályája során változatos témákhoz nyúlt, szívesen festett például szakrális jeleneteket. 
 

A százesztendős Csonka Ernő festőművészt májusban látogattuk meg. A vele készült interjúnk itt olvasható.  Ebben az alábbiakat mondta:

„Gyerekkorom óta hívő vagyok. Meglehet, hogy nem teljes értékű. De igyekeztem mindig a Jóisten közelében maradni. Próbáltam az összeköttetést fönntartani vele, aki elég szigorú gyeplőben tartotta az életemet, ami meglehetősen változatos volt… Az életem fő vonala azt tükrözi, hogy a teremtő Úristen rendezi az ember sorsát. S számon kérhet mindent, ami történt velem… Nem mindennapi események részese lehettem… A Jóisten segítségével mégis csak sikerült hazajutnom a hadifogságból 1947-ben… Az élet azt mutatja meg, arra bizonyíték, hogy minden rossznak van jó oldala is. Csak észre kell venni. Meg kell érezni, hogy az Úristen, mint teremtő nagyság, mindig jelen van. Nyitva kell tartani az embernek a szemét. És rájön: semmi se véletlen. Mindennek oka van. S ha az ember nyitott szemmel jár, fölfigyel dolgokra. Nem lehet nem észrevenni, hogy valóban nincs véletlen, amikor ez vagy az megtörténik… Az Úristen a mérce, és nem az ember. Sem a tér, sem az idő… A végtelenség, ahol figyelmen kívül kell hagyni az időt…  És az ember rájön arra, hogy az egykor a saját szemszögéből – esetleg tévesen, hibásan – megítélt események az idők során a helyükre kerülnek… A halandónál sokkal-sokkal hatalmasabb erők mozognak az univerzumban, amelyek meghaladják a képességeinek a határait… Ez így van jól.”