Emlékülésen idézték fel a szerzetesek internálását

A bencések, a premontreiek és a verbiták gimnáziumot tartottak fenn, a szaléziak tanoncotthont és kultúrházat működtettek, a domonkos nővérek óvodásokat és általános iskolásokat oktattak, az annunciáták kórházi betegeket ápoltak - de a többi szerzetesrend is kivette részét a karitatív feladatokból. 1945 után a kommunista diktatúra kiépítésével párhuzamosan azonban fokozatosan kiszorították őket a társadalom életéből: betiltották az egyesületeket, államosították az iskolákat, eltörölték a kötelező hitoktatást és a rendtagok az egészségügyi intézményekben sem tevékenykedhettek tovább. 1950 júniusában pedig elkezdődött a szerzetesek internálása a nyugati és déli határsávból.  

Rétfalvi Balázs, Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár vezetője elmondta, a XXXIV. számú törvényerejű rendelettel elrendelték, hogy azonnal be kell zárni a rendházakat, a rendtagoknak pedig, a szerzeteseknek ki kell üríteniük november 30-ig a rendházakat. 

A szerzetesek internálásának 70. évfordulóján előadások idézték fel a korabeli eseményeket. Mint elhangzott: a Szombathelyi Egyházmegyében 7 férfi és 18 női szerzetesi közösség működött ekkor, köztük a domonkosoké, akiket előbb nagyrészt Vácra és Máriabesnyőre hurcoltak, majd innen bocsátották el őket.  

Dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény vezetője hozzátette, onnan már úgy jöttek el, hogy nem volt hova visszamenni, és nagyon változatosak azok a sorsok, amik ezután következtek. Valaki bekerülhetett egyházmegyei keretbe, van, aki nem. Az atyák közül sokan voltak, akik hitoktatóként vagy kántorként tevékenykedhettek, sőt olyan is, aki civil, világi munkát vállalt. 

A szerzetesek közül többen a kommunista diktatúra áldozataivá váltak. A hallgatóság megismerhette például két egykori kőszegi bencés tanár életútját: Sághegyi Medárd az internálás után sekrestyésként tért vissza a városba, míg Sólymos Szilveszter hosszú éveket töltött börtönben.

Boros Zoltán, a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár levéltáros elmondta, a diákjai tiltott határátlépés következtében lebuktak. Kiderült, hogy a bencés atya kapcsolatban állt velük, sőt pénzzel is támogatta őket, ezért egy koncepciós per keretében őt elítélték, életfogytiglani börtönbüntetést kapott. 

Az emlékülésen dr. Székely János megyéspüspök úgy fogalmazott: a fájdalmas eseményekre való emlékezés a hála alkalma is, hiszen a kommunista diktatúra sok kárt okozott, de az egyházat és a rendeket nem tudta elpusztítani.

Fotó: Dr. Székely János megyéspüspök Facebook-oldala