Erős alkotásokkal indított a BIDF, a dokumentumfilmek fesztiválja a Savaria moziban

A 10. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál Magyarország legnagyobb filmfesztiválja: közel 70 filmmel és 200 vetítéssel várja a nézőket  – nemcsak Budapesten, hanem országszerte 10 nagyvárosban is. Szombathelyen második alkalommal indult útjára február 1-jén ezúttal a Savaria Mozi Jávor Pál termében.

Valódi emberi sorsok

Az ötórai megnyitón Pataki Ágnes, a helyi fesztivál szervezője köszöntötte a nézőket: - Ünnepelni hívom Önöket egy 10 éves születésnapra, hiszen a BIDF már 10 éve hozza el Magyarországra a világ legjobb dokumentumfilmjeit. Valódi emberi sorsokat láthatunk a világ minden tájáról: egy 400 fős izlandi közösség összefogásáról, egy indiai független hírcsatorna szerkesztőjéről, egy spanyol siketnéma flamencotáncosról, két fiatal amerikai lányról, akik marhapásztorkodnak a nyári szünetben.

De tehetünk egy kis kiruccanást a svédországi Gullspangba vagy a bolgár Napospartra is. Idén sem maradhat ki Ukrajna és Oroszország – mondta el, majd köszönetet mondott a beszélgetések résztvevőinek, dr. Nemény András polgármesternek, Kéner Balázsnak, a Polgármesteri Hivatal kommunikációs szakértőjének és Mayer Rudolfnak, a Savaria mozi vezetőjének és dolgozóinak.

Pataki Ágnes, a BIDF Szombathely szervezője szólt a közönséghez (Fotó: Bonyhádi Zoltán)

Részletek nagyítóval

Dr. Nemény András büszkeségét fejezte ki, hogy a 10 vidéki város között, ahol működik a fesztivál, ott van Szombathely is, majd, az esemény idei szlogenjére (A Te tíz éved hogy telt?) utalva életének utolsó tíz évéről beszélt: arról, hogy 2014 a legnehezebb és legmeghatározóbb év volt az életében, amit optimista 37 évesként kezdett, boldog családi élettel, országgyűlési képviselőként, s arról, hogyan változott ez meg gyökeresen, mikor családtagokat veszített el, majd a munkáját, és hogy miként késztette számvetésre ez az időszak, melyben végül új feladatokat talált, s ha régi optimizmusát teljesen nem is, de a bizalmát visszanyerte.

Ma, 2024-ben ráncokkal és ősz hajszálakkal gazdagabban, polgármesterként tekint vissza erre az időre: a számvetést megteheti mindenki, hiszen mindenkinek megvan a saját dokumentumfilmje, hangsúlyozta, ami nem független a közegtől, ahol él. A város, az ország, a kor meghatároz. De vajon jól látjuk-e, ami történik körülöttünk? – tette fel a kérdést, hozzátéve, a dokumentumfilmek értéke, hogy (a sokszor vak hit által táplált torz tükrök helyett) részleteket mutatnak nagyítóval, a rendezők bátran, objektíven mutatják meg a valóságot, azt, hogy a hatalmon lévő erők hogyan raknak össze egy társadalmat – és ez nem is veszélytelen vállalkozás. Nekünk, nézőknek pedig lehetőséget adnak tanulni, fejlődni, változni.

Dr. Nemény András a megnyitón (Fotó: Bonyhádi Zoltán)

Kiáltvány a gyermekekért

A megynyitót a fesztivál első filmjének, a Manifesto (Kiáltvány a gyermekekért) című orosz dokumentumfilmnek vetítése követte. A megrázó alkotás olyan videókból készült, amelyeket a 21. században született, Oroszországban élő tinédzserek forgattak és osztottak meg az interneten. Reggeli készülődéstől és suliba érkezésüktől, a YouTube-on vagy a Tiktok-on folytatott ártatlan csevegésükön át, a tömeges evakuálások és végül iskolai ámokfutásig (Columbine) – csak egy lépés az út. Bármennyire is bizarr, a főszereplőknél állandóan ott van az okostelefonjuk, amellyel mindent dokumentálnak.

Azt is, hogy a mindent elárasztó embertelenség következményeként azok, akik csak a minap lettek ártatlan áldozatai egy tanár, a család vagy az állam erőszakos cselekedeteinek, gyorsan alkalmazkodnak, és holnapra már megtanulják továbbvinni a kegyetlenséget. A vetítést beszélgetés követte: dr. Lantos Nóra pszichológus, Németh Andrea drámapedagógus, Vágvölgyi András médiapedagógus részvételével.

Dr. Lantos Nóra pszichológus (jobbról), Németh Andrea drámapedagógus, Vágvölgyi András médiapedagógus beszéltek a nyitófilmről (Fotó: Nagy Jácint)

Az utolsó szépfiú

A nyitónap második vetítése a The last Seagull (Az utolsó szépfiú) című finn-norvég-bolgár dokumentumfilm volt: Iván, a tengerparti szépfiú már 58 éves. Ő az utolsó „sirály” a híres bolgár Naposparton. Napbarnított bőrével, hosszú göndör hajával, a tengerparton sétálva keresi a kenyerét, gazdag külföldi nőket hajtva, akik romantikus társaságra vágynak nyaralásuk közben. Iván 40 éve éli ezt az életet, de belefáradt, és mikor kiderül, hogy már nagypapa, szeretne megpihenni és helyrehozni a tönkrement kapcsolatát fiával, azaz unokája apjával. Kérdés, hogy nem késett-e el ezzel…

Minden egyes nő, akivel Iván szeretne megállapodni, azon tűnődik, hogy a férfi meg tudja-e adni neki azt a biztonságot, amelyre maga Iván is vágyna. Keserédes, sötét humorú, napfényes mese egy született agglegényről, aki hirtelen rájön, hogy sötét felhők gyülekeznek felette. A filmet követően dr. Nagy Beáta Magda pszichológus, Tar Patrícia tanár, újságíró osztották meg gondolataikat a közönséggel.

Dr. Nagy Beáta Magda pszichológus, Tar Patrícia tanár, újságíró beszélgettek a fimről (Fotó: Nagy Jácint)

A fesztivál további vetítéseiről ITT olvashat.

Fotók: Nagy Jácint és Bonyhádi Zoltán