Európa tetején a felnőttek között - interjú Szmolek Emánuel Kick-box versenyzővel

Először is szívből gratulálunk az Európa-bajnoki címhez, valamint az ezüstéremhez. Amikor egyeztettük az interjú időpontját, említetted, hogy épp a jól megérdemelt pihenődet töltöd. Ez meddig fog tartani?
– Köszönöm szépen a gratulációt. Nem határoztuk meg, hogy meddig kapok pihenőt, edzőm, Dancsó „Kicsi” Zoltán azt mondta, rajtam múlik, hogy mikor állok vissza edzésbe, illetve, hogyha van bármi sérülésem, akkor azt türelmesen pihenjem ki. Szerencsére jól érzem magam, motivált vagyok, nem szeretnék sokat kihagyni, így szerintem napokon belül újra elkezdjük a munkát.

Az Európa-bajnokság előtt már több alkalommal is bizonyítottad, hogy bizony komolyan számolni kell veled a nemzetközi mezőnyben. Ennek tükrében miként vártad a kontinensviadalt?
– Úgy érzem, hogy magabiztosan utaztam Törökországba, és ez nem feltétlenül amiatt volt, mert korábban sikerült már vb-t, vagy éppen Európai Egyetemi Játékokat nyernem, hanem mert tudtam, hogy rengeteg munkát tettünk a felkészülésbe. Napi két edzést iktattunk a programba, nagyon keményen dolgoztam, hogy jó formában érkezzek az EB-re. Ez szerencsére meg is valósult. A viadalt a nyolcas táblán kezdtem kiemeltként, light-contactban egy olasz, kick-lightban pedig egy moldáv ellenfél ellen sikerült meglehetősen nagy különbséggel kivívnom az elődöntőbe kerülést. A négy között mindkét szabályrendszerben lengyel fiú várt rám, őt is magabiztosan tudtam legyőzni, a fináléban pedig mindkét kategóriában azzal a svájci riválisommal találkoztam, akit a 2018-as, jesolói junior-vb döntőjében felül tudtam múlni. A light-contact aranycsatája nem indult könnyen, idegesen kezdtem, a második, valamint a harmadik menetre azonban szerencsére meg tudtam nyugodni, így aztán sikerült elhódítani az aranyérmet. Ami a kick-light kategóriát illeti, ott a döntőt az eredeti időponthoz képest egy nappal későbbre, szombat délutánra tették a versenyt, mi pedig szombat délelőtt repültünk volna haza, így végül közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy edzőm hazarepül, én pedig egy másik válogatott trénerrel a hátam mögött vívom meg a finálét. A körülmények ellenére sikerült egy döntetlent kihoznom a mérkőzésből, ám itt bírói megjelöléssel végül a svájci fiú nyakába került az aranyérem.

Többször is utaltál a két szabályrendszerre. Ezeknek mik a legfőbb ismérveik, és miben különböznek egymástól?
– A különbségek mellett sok hasonlóság is van a két szabályrendszer között. Mindkettőnél tatamin folyik a küzdelem, amely 3x2 percig tart három pontozóbíróval. Az eltérést azt jelenti, hogy míg a light-contact szabályrendszerben kizárólag övtől felfelé lehet ütéseket, illetve, rúgásokat mérni az ellenfélre, míg kick-lightban az egész test támadható.

Fiatal, tehetséges kick-boxosként hogy képzeljük el, mennyi támogatást kapsz, hogy el tudjál indulni ezeken a versenyeken?
– Annak ellenére, hogy úgy gondolom, hogy egy kick-boxosnak egyáltalán nincsen könnyű dolga ebből a szempontból, én nagyon szerencsés vagyok, mert megvannak azok az emberek, akik folyamatosan mellettem állnak, és mindent megtesznek azért, hogy én a lehető legjobb teljesítményt tudjam nyújtani. Ezúton is szeretném megköszönni edzőimnek, Dancsó Zoltánnak, valamint Marton Klárának, Olasz Attilának, aki a rengeteget segített ezen az Eb-n, valamint szorosabban a kérdéshez kapcsolódóan Oláh Jánosnak, aki az egész éves versenyzésemet szponzorálta. Természetesen hatalmas hálával tartozom a szüleimnek is, akik nélkül nem sikerült volna eljutnom idáig.

Nagy esély van rá, hogy a Kick-box ott legyen a 2028-as, Los Angeles-i olimpián, ugyanis bekerült azon sportágak szűkített listájába, melyek pályázhatnak a programba kerülésre. Ez azért óriási motiváció lehet az elkövetkezendő időszakra.
– Így van, ez úgy gondolom, hogy egy hatalmas dolog, hiszen a mostani generáció megkaphatja az esélyt arra, hogy adott esetben az ötkarikás játékokon is megmutassa, hogy mit tud. Ez többek között edzőmnek, Dancsó Zoltánnak sem adatott meg, én viszont mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez az álmom valóra váljon.

Malomsoki Cintia

Fotó: Nagy Jácint