Horvátlövőn is őrzik a hagyományokat

– A szorgalmas délelőtt alatt sok szép alkotás készült, ajtó- és asztali díszek, színes tojások, nyuszik, bárányok különböző technikákkal. Foglalkozás közben a csapat fiú tagjai máshová is készülődtek. Fél 12-kor a helyi fiatal fiúk gyülekeznek a település egyik végén. A gyerekek kereplőkkel vonulnak végig az egyébként csendes falucskán. A kereplő egy talicskaszerű eszköz, ami valójában a kézi változat nagyobb kivitelezése, hiszen elv szerint ugyanúgy működik, viszont ezt nem tekerik, hanem tolják. A nagy kerékbe mélyedések vannak vájva, amiken a vékony falap pörög gurítás közben, és ez a mozdulat adja ki azt az erős hangot, amivel a harangokat igyekeznek helyettesíteni, mivel ilyenkor nincs harangszó, egészen a szombat esti feltámadásig. Szertartásból is sokkal több van, mint máskor. Ezért az iskolás gyerekek kerepelnek minden reggel, délben és este, és valamennyi szertartáshoz is. Szombaton a reggeli kerepelés után, visszafelé bementek minden házba, és összegyűjtik a fizetségüket. A kerepelés, mint többszáz éves hagyomány, a mai napig megmaradt a faluban. Azonban tojás helyett ma már mindenki inkább pénzt ad. Foglalkozás végén, megvárva a kerepelő fiúkat, a gyerekekkel közösen feldíszítettük saját készítésű díszeikkel a kultúrudvart, és készítettünk fészket a húsvéti nyuszinak, melybe szombat reggelre a község önkormányzatainak jóvoltából sok csokitojás és más finomságok is kerültek. Az eredeti kerepelés: ez a húsvéti időszak egyik ősi hagyománya. Köztudott, hogy nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek, és egészen nagyszombatig fel sem csendül újra a hangjuk. Régen, hogy az adott település lakói mégis tisztába legyenek azzal, mennyi is az idő, a helyi fiatalok felkerekedtek és kereplőket fogtak a kezükbe és végigszaladták vele a falu utcáit. Tehát nagycsütörtökön és nagypénteken három-három alkalommal, reggel hatkor, délben és este nyolckor, nagyszombaton pedig a reggeli kört futják le. Miután letudták feladataikat, leteszik a kerepelőket a helyi templomba, majd újra nekierednek a falunak, hogy begyűjtsék a megérdemelt jutalmukat a lelkes szolgálatért. A régi időkben ilyenkor a fiúk tojásokat kaptak a munkáért, amit délután eladtak a helyi boltnak, így a boltba is került jó házi tojás, ők pedig húsvét alkalmából egy kis zsebpénzre tehettek szert. Reméljük, ha a hagyományaink módosultak is, mégis fennmaradnak – fogalmazott Hábetlerné Puss Ildikó.

Krilov István
Fotó: Hábetlerné Puss Ildikó