„A tojásozás számomra szenvedély” - húsvétváró beszélgetés Gajdos Zsuzsannával
Kis asztalka áll a nappaliban, rajta lámpa, gyertya, íróka és egy tálca kifújt tojás, előre megrajzolt nyolcas osztással – ez az a hely, ahol a csodák születnek. Körben mindenütt rajzok, képek, minták, csupa ötlet. Gajdos Zsuzsanna minden nap leül ide, és dolgozik. A gyertya lángján melegszik az íróka rézcsőre, olvad a viasz, és gyors mozdulatokkal, sercegve alakulnak a kacskaringós minták.
– Munkácsról származom. Az ottani cserkészmozgalomban húsvét táján kézműves foglalkozásokat szerveztek. Vállaltam, hogy elkezdek írókázni, és megtanítom a gyerekeknek. Egy magazinban olvastam el az alapokat, aztán irodalmat kerestem hozzá, bújtam az internetet, és nagyon megtetszett. Ez nagyjából tíz éve történt, és a tojásdíszítés azóta nagy szerelmemmé vált – idézi fel Zsuzsi a kezdeteket. Már nemcsak húsvétkor tojásozik, hanem az év 365 napján.
– Ez egy varázslat. Ha az ember leül, és elkezdi csinálni, teljesen belefeledkezik. Egyszerűen nem tudok nem tojásozni. A legcsodálatosabb, hogy alkotok, és megszületik a kezem alatt egy apró, törékeny csoda. Hogy emellett a hagyományt is éltetem, az egy plusz. Elsősorban a magam örömére készítem a hímes tojásokat, és nagyon jó érzés, ha valakinek még örömet tudok velük szerezni – vallja Zsuzsi. Miközben beszél, fürgén jár a keze, gyimesi virágmintát rajzol éppen. Az írókázott tojás piros festékbe kerül, és miután a viaszt leolvasztja, kirajzolódnak a tökéletes, finom vonalak, az ősi motívumok. Az aprólékos, kreatív munkával töltött órák jelentik számára a megnyugvást. Egyfajta meditatív állapot ez. Annyira kell koncentrálni, hogy teljesen elszállnak a fejéből a napi gondok. Mint mondja, írókázni csak nyugodt lélekkel lehet, ha zaklatottan lát neki, sosem sikerül.
Nyáron költözés miatt egy darabig felfüggesztette a tojásozást, de hamar újra berendezte az alkotósarkot. Családja biztosítja számára a nyugodt hátteret a munkához, gyűjtik neki a kifújt tyúktojásokat – kerül is gyakran tojásos étel az asztalra. Hálás a kollégái támogatásáért is, hiszen főállása mellett hódol szenvedélyének.
Sok tájegység mintakincsét tanulmányozza és használja, Erdélytől Muravidéken át a Bácskáig. Mostanában a különösen gazdag mintázatú ukrán hucul tojásokat tökéletesíti, egy-egy darab több órán át készül. Belekezdett egy új kísérletbe is: kalotaszegi hímzéseket varázsol a tojásokra. A legegyszerűbb virágformákból is csodálatos kompozíciók születnek. Dunántúli mintákkal kevésbé foglalkozik, nem merült el bennük. Vas megyében egyébként sem jellemző az írókázás, inkább a karcolás vált hagyománnyá, ezt művelik például a gencsapáti asszonyok. Kárpátalján népszerűek a növényi minták, a muravidéki tojások letisztultak, egyszerűek, gyakori a fekete-piros színezés. Minden típusnak megvan a maga szépsége, jellegzetessége.
– A gyimesi minta mindennek a bölcsője, ez a mintakincs az alap. Minden tojásíró ehhez nyúl, ebből építkezünk – meséli Zsuzsi. – Nagyon szép és változatos mintaanyag. Az egyszerű paraszti környezetből vett növényi motívumok – a gyöngyvirág, a hóvirág, a tulipán – éppúgy megjelennek, mint az eszközábrázolás, például a gereblye, vagy az állati eredetű formák, a nyuszifül, a csirke- és a bárányláb. A gyimesi tojásokon megvan a nyolcas osztás. Hosszában kétszer vonalazzák, középen keresztben, akár egy egyenlítő, ugyancsak körbefut egy vonal, így alakul ki a nyolc kis „udvar”, amit díszítenek. Létezik egy különleges, ősi motívum is, ezt „vesztett utas” mintának nevezzük. Ilyenkor nincs osztás a tojáson, hullámok, kacskaringók futnak rajta körbe, van benne bizonyos törvényszerűség, mégsem szabályos. Jelképezheti a tojásíró életútját, honnan indult, merre tart. Ez a fajta díszítés a böjtben az elmélyülést is segíti.
Zsuzsi normál helyzetben ilyenkor húsvét táján bemutatókra, vásárokra, foglalkozásokra jár, hogy minél többekkel megismertesse a tojásdíszítés hagyományát. Most erre nincs lehetőség.
– Megpróbálom interneten értékesíteni a tojásokat, így húsvét környékén van is rá kereslet. Elkezdődtek az online konferenciák is, már kettőn részt vettem idén. Sok újdonságot lehet hallani, nagyon inspiráló, tudok tanulni, építkezni belőle. Jólesik beszélgetni másokkal, hallgatni az előadókat. Nagyon fontos a találkozás olyan emberekkel, akik ezt a hagyományt élik, éltetik – mondja Zsuzsi. S hogy ő maga hogyan éli meg a mostani bezártságot?
– Bár Szombathelyen élek, a szívem a hazámhoz húz. Nagy szívfájdalmam, hogy nem tudok hazamenni a családomhoz. A tojásozás valamennyire segít elviselni ezt a helyzetet, de minden egyes találkozás nélküli nap elvesztegetett idő.
kzs
Fotó: Nagy Jácint
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.