Ilyen volt egykor a Szigetváry-ház

Az ingatlan tulajdonosa a 20. század elején Magyary Gergely fűszer- és csemegekereskedő volt, aki az épület földszintjének sarok részén élelmiszerboltot tartott fenn. A sarokház ekkor még őrizte a gazdagon, ugyanakkor ízléssel dekorált egyemeletes homlokzatait, amelyeken a Faludi Ferenc utcára négy, a Kőszegi utcára kilenc ablak nyílt a felső szinten.

Az emelet egyetlen, közel 300 négyzetméteres lakásból állt, a földszinten a tulajdonos sarkon álló üzletén kívül több kisebb kereskedést működtettek Magyary Gergely bérlői a Kőszegi utcai oldalon.

Az épületet 1927 körül Szigetváry Zoltán gyógyszerész vásárolta meg, aki a házon változtatásokat végzett, majd hamarosan megnyitotta patikáját Megváltó gyógyszertár néven. Ekkor a csodálatos épület földszintjét korszerűsítették, a Kőszegi utcai oldal üzletsorának ablak- és ajtórendjét szabályozták, és az üzletek számára nagyobb méretű kirakatokat alakítottak ki, amelyeket konzolokon nyugvó, egybefüggő vízszintes szemöldök zárt. A főhomlokzat középső tengelyében az emeleten súlyos konzolon nyugvó filigrán rostéllyal ékes nyitott erkély került. Merőben szokatlan módon az osztópárkányt az emeleti ablakok alsó szélének vonalába emelték, így az ablakok mellvédjei vizuálisan megszűntek, mintegy franciaerkély látszatát keltve ezzel. Mindezeken túlmenően sajnos az emeleti ablaksor architektúrája, és vele vakolati ornamentikája is változott: ha nem is jelentős mértékben, de szegényedett. A főpárkány alatti fríz konzolsora, amely oly fontos látványeleme a 19. század második fele építészetének, erősen megritkult, a négy-négy szélső ablak feletti szakaszon teljesen eltűnt.

A Szigetváry gyógyszerészék tulajdonában lévő épületet Szigetváry Ferenc idejében államosították, a család lakhatását továbbra is fenntartva. 

Dr. Szigetváry Ferenc, a nagy gyógyszerészdinasztia utolsó tagja, a Magyar Orvostörténeti Társaság tagja, a Vas megyei gyógyszerészeti gyűjtemény vezetője, a kőszegi jezsuita patikamúzeum igazgatója, kutató gyógyszerészet-történész egészen rendkívüli munkásságot mondhatott magáénak. Fő műve kétségkívül az Arany Egyszarvú nevet viselő jezsuita apotéka visszaszerzése Kőszeg városának, miután egy minden részletre kiterjedő restaurálást követően az Iparművészeti Múzeum kezelésébe és állományába került, és ezzel összefüggésben Budapestre költöztették. A lelkiismeretes tudós kemény harcok árán visszaszerezte a teljes korabeli berendezést Kőszeg városának. Az ő nevéhez fűződik egyébként a kőszegi Küttel-patika rekonstrukciója is.

Tudományos munkássága feltárja a magyar egészségügy egy fontos, addig kevéssé ismert orvostörténeti területének múltját és fejlődését. A rendkívül gazdag antik gyógyszerészet történeti szakkönyvtár megteremtése is az ő fáradhatatlan szervező- és gyűjtőmunkáját dicséri. Elévülhetetlen érdemei mind szaktudományi, mind muzeológiai szempontból egyedülállóak.

Az államosítás után a városnak nagyívű terve volt a belváros e kiemelt pontján ezzel a még mindig ragyogó szépségű épülettel. 1969-től 1971-ig, a lakók kiköltöztetése után, jelentős átépítéseket végeztek. Az emelet födémét mintegy méternyivel alacsonyabbra helyezve két újabb emeletet kapott a sarokház. A volt tulajdonos lakásából kettőt alakítottak ki, amelyből az egyikbe visszaköltöztették a gyógyszerészt és családját, a két új emeleten pedig 3-3 lakást képeztek. Mindezekkel összefüggésben a homlokzatokról eltűnt az eredeti vakolat, összes dekorációjával együtt, hogy helyet adjon a külső falfelületek új kerámiaburkolatának. A földszint sárga, és az emeletek fehér csempeborításával a Szigetváry-házból az egész belváros egyik legzavaróbb, Szombathely városának egészétől idegen megjelenésű lakóházát hozta létre a meggondolatlan tervezés a belváros egyik legrégebbi utcájában.

Balló László
Fotó: Nagy Jácint