Iparűzési adó: állami lefölözés

Szombathelyen, az új önkormányzati testület alakuló ülésén dr. Nemény András polgármester az alábbiakat mondta: „nehéz idők után, nehéz idők előtt álluk. A világ forrong, az EU működése akadozik, Magyarország gazdasági válságban van. Függünk a kormányzati döntésektől, azok, amelyek az iparűzési adókra vonatkoznak, nagyban befolyásolhatják majd a működésünket. Nehéz idők jönnek, de fel vagyunk vértezve, az elmúlt öt év megerősített minket. A szombathelyiek számíthatnak ránk, tesszük a dolgunkat, őszintén, hatékonyan, vigyázva egymásra. A napi működtetésen túl igyekszünk fejlesztésekre is koncentrálni”.

Az iparűzési adó említése nem volt véletlen: Szombathely azon városok közé tartozik, amelyek jelentős bevételre számíthatnak a településen letelepedett vállalkozások által fizetett összegekből. Az önkormányzat 28 milliárdos költségvetéséből több mint egyharmadot tesz ki ez a tétel, az önkormányzat ebből finanszírozza a tömegközlekedést, a közétkeztetést, a parkfenntartást, a fűnyírást,  a kultúrát, a sportot, a felújításokat, a fejlesztéseket.

Önálló bevételi forrás

A helyi iparűzési adót (HIPA) a rendszerváltás után vezették be, azzal a jogalkotói szándékkal, hogy az önkormányzatok feladataihoz önálló adóbevételi forrásokat biztosítsanak. Az adó mértékét az önkormányzatok határozhatják meg 0 és 2 százalék között. A HIPA eloszlása azonban területileg aránytalan, mivel az iparosodott, számos vállalkozás székhelyéül szolgáló városok jelentős összegeket, akár több tízmilliárd forintot is beszedhetnek belőle, míg a kisebb települések nem számíthatnak erre a forrásra. Az egyenlőtlenségek mérséklésére találták ki a szolidaritási hozzájárulást, amelyet a nagyobb bevétellel és jobb adóképességi mutatókkal rendelkező önkormányzatoknak kell fizetniük. Ez összeg elvileg a szegényebb településeket illetné, ám közvetlenül nem jut el hozzájuk, hanem a központi költségvetésbe kerül – nyomon követni nem igazán lehet.

A szolidaritási adó mértéke az elmúlt években folyamatosan emelkedett, így Szombathelyen és számos megyeszékhelyen egyre többet kellett befizetni az állami kasszába. A koronavírus-járvány idején, 2020 végén a kis- és középvállalkozások, valamint az egyéni vállalkozók iparűzési adóját felére csökkentették központilag. Ez súlyos bevételkiesést jelentett az önkormányzatoknak, amelyek közül a kormány (főleg fideszes vezetésű városokat) kompenzált, míg az ellenzékieket (Szombathely is ide tartozott) nem. 2023-ra ez a megoldás megszűnt, és azóta ismét 2 százalék a maximálisan kiszabható iparűzésiadó-mérték.

Idén nyár óta tudható, hogy a kormánynak ismét tervei vannak a helyi adóval, és az eddigi hatalmi logikát követve kirajzolódott, hogy nem visszaadná, hanem még inkább elvonná a bevételeket a településektől. A baljós jelek közül legegyértelműbb Lázár János júniusi nyilatkozata volt. „Ennek a dáridónak, ami itt a helyi adóval megy, szerintem egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Azt fogom javasolni a kormánynak, és nem vagyok egyedül, mert erről már többen beszéltünk, nem is akárkik, hogy legyen egy helyiiparűzésiadó-reform.” A Telex és HVG információ szerint több terv is szóba került, köztük a Pakson is alkalmazott megoldás, ahol az atomerőmű különleges gazdasági övezet lett, a hatmilliárdos iparűzési adó a várostól szintén a vármegyéhez került, 62,5 százalékát Tolna, 37,5 százalékát Bács-Kiskun vármegye kapta. (Majd nem sokkal később a kormány közölte, mégis miniszteri szinten tárgyal a településsel minderről.) Olyan hírek is terjedtek, hogy ennek mintájára a megyeszékhelyek iparűzési adója a döntően kormánypárti megyei közgyűlések hatásköre lesz (a különleges gazdasági övezet mintájára), ők döntenek majd az elosztásáról.

Október elején aztán Navracsics Tibor önkormányzati és területfejlesztési miniszter mutatta be a kormány tervét, ami – nem meglepő módon – ismét csak nem veszi figyelembe a piacgazdaság jellemzőit, főleg annak fontos hajtóerejét, a versenyt, ehelyett egyszerűen begyűjt valamennyi összeget, nem törődve a következményekkel és hatásokkal.

A rendszer lényege, hogy az önkormányzatok idei helyiadó-bevételeit alapnak tekintik, az afeletti részt pedig teljesen elvonják tőlük területfejlesztési program címén. A gazdagabb településektől beszedett többlet egy állami alapba kerül, amelyet újraosztanak az adott járáshoz tartozó települések között. Elvileg ebből akár a befizető települések is visszakaphatnak valamennyit a saját pénzükből.

A 2025-ben esedékes összeget 65 milliárdra becsülte a Pénzügyminisztérium, bár a legfrissebb adatok szerint a magyar ipar továbbra is csökkenő számokat produkál. Emellett a szolidaritási adó is fennmarad, ráadásul folyamatosan emelkedik. A hvg.hu adatai alapján 2017-ben 166 önkormányzat fizetett körülbelül 21 milliárd forintot szolidaritási hozzájárulásként, 2023-ra pedig már 724 település járult hozzá összesen 237 milliárd forinttal. Idén a kormány 848 önkormányzattól összesen 310,6 milliárd forintot vár.

Navracsics szerint az elosztás az alábbiak szerint történik: a pályáztatásra járási fejlesztési fórumok jönnek létre, vezetői a járási székhely polgármesterei, tagjai az önkormányzati hivatallal rendelkező települések polgármesterei, és kétharmados többséggel hoznak döntést. Szombathely esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy negyven település (Szombathely és Vép mellett 38 község) vezetői határoznak a fél- és egymilliárd forint közötti összeg sorsáról. A Fidesz a vidéken a falvakat erős kézzel fogja az országgyűlési képviselőkön keresztül, így aztán az ellenzéki vezetésű megyeszékhelyek irányítóinak komoly feladat lesz, hogy a jórészt általuk befizetett pénzből bármekkora részt visszairányítsanak saját városukba.  

A megoldás – a Telex információ szerint – Cser-Palkovics Andrásnak, Székesfehérvár polgármesterének az ötletéből származik, aki egyébként egy Nemény Andrással közös beszélgetésben fejtette ki tavaly márciusban, hogy az elvont szolidaritási adó egy részét vissza kellene forgatni a városkörnyéki településekbe. Ezt sikerült aztán úgy továbbfejleszteni, hogy a szolidaritás adó megmarad, mellé pedig bejön egy újabb elvonás. Cser-Palkovics tavasszal egyébként ezt mondta az Ungár Péter által vezetett podcastban:

– Székesfehérvár 8,2 milliárdot fizet be a 27 milliárd iparűzési adóból, és 11 milliárdot kap az államtól különféle normatív feladatokra, az efölött érkező forrásokat nem lehet működtetésre fordítani. Szerinte a települések közötti kiegyenlítő mechanizmus önmagában még magyarázható, vitája a mértékével van – ahogy nő a bevétel, úgy nő az adó. A másik probléma, hogy nem a városok körzetébe, agglomerációjába kerül, pedig az lenne az igazi szolidaritás, ha a 30–50 kilométerről bejáró dolgozók települései is kapnának a megyeszékhelyen megtermelt pénzből. Most nem tudni, melyik település kapja meg a fehérvári részt. Új minisztériumhoz kerültek az önkormányzatok, van ígéretet arra, hogy lesz agglomerációs politika, és átgondolják üzemetetési és fenntartási feladatokat is. De lehetne állami „dolgokra”, kórházra, iskolákra, szociális területre is fordítani – ezek nemcsak a városlakókat szolgálják ki, hanem a környékbelieket is. Azok a vállalkozások, amelyek befizetik a helyi adót, szeretnék látni, hogy fejlődik a város, nő a szolgáltatások színvonala – ezért kellene visszahozni oda, ahol megtermelik.

Hogy ebből hogyan lett egy gondosan becsomagolt, fejlesztésnek álcázott újabb elvonás, az nehezen deríthető ki a mai magyar politikai viszonyok között.

A Navracsics Tibor által vázolt javaslatról megkérdeztük dr. Nemény András polgármestert is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a költségvetési törvényt novemberben fogadják el a parlamentben, igazából akkor látszik, hogyan gondolkozik ezzel a bevétellel kapcsolatban a kormány.

– A többi városvezetővel együtt attól félünk valamennyien, hogy ez a megoldás gátja lesz a fejlődésnek. Ha befagyasztják 2024-es szinten ezt a forrást, akkor a nagyvárosokban kisebb lesz a motiváció, hogy pénzt rakjanak be olyan dolgokba, amelyek révén több bevételt tudnának elérni, hiszen a bázis feletti részt elviszik. Szombathely esetében felvetődhet, hogy akkor minek költsünk több százmillió forintot egy olyan útra, ami az adott gyárnak segítség? De hozhatjuk példának a gépészmérnökképzésre adott 130 millió forintot is: a nagy cégeink profitálnak belőle, további fejlesztéseket tudnak létrehozni ennek révén. Viszont, ha az ebből keletkezett többletbevételt elveszi az állam, és azt szét kell osztanunk, ismét csak kérdés, hogy mi értelme van ennek a város szempontjából? Ugyanis a tervek szerint Szombathelynek egy szavazata lesz az elosztásnál, a járásban pedig összesen 40 település van, így valójában a történet arról szól, hogy hogyan lehet a nagyobb városok pénzét elosztani a községek között. Navracsics Tibor és Cser-Palkovics András is évek óta abba az irányba próbálta vinni az iparűzési adóról valógondolkodást, hogy az eleve befizetett szolidaritási adót osszák szét a szegényebb települések között a régióban. Ennek a mértéke óriásit nőtt az elmúlt években, nagyon sok pénzt visznek el a szombathelyiektől: a 10 milliárd körüli helyi adóból 3 milliárd forint kerül a nagy kasszába.

Dr. Nemény András kiemelte, hogy az új rendszer a szolidaritás adó mellett a 10 milliárd feletti növekményt is vinné. A polgármester szerint a HIPA maradna a 2024-es szinten, viszont az infláció közben növekedik, ennek következtében a városnak mindenért többet kell fizetnie.
– Minden költségünk évről évre nő, tehát mindig többet kell fizetni a közétkeztetésért, a tömegközlekedésért és szinte mindenért, nem tudjuk, hogyan oldják meg ezt a városok, ugyanis a feladatoknak az iparűzési adó volt a forrásoldala. De nem láttuk még a részletszabályokat, nem tudjuk, hogy esetleg ezzel párhuzamosan csökkenne-e a szolidaritási adó. Félek, hogy nem, mert eddig a költségvetésben mindig fixen be volt tervezve. Azt sem tudjuk, hogy az államtól kapott normatívák növekednek-e valamelyik területen. Erre se volt eddig példa az elmúlt években, hiszen mindig sokkal többe kerül a feladat, mint amennyi az államtól ellentételezésként érkezik. Már eddig is több ágon vettek az önkormányzatoktól pénzt, és most azt látjuk, hogy ez is újabb elvonás lesz. De hát lássuk a részletszabályokat. Talán tekintettel lesznek arra, hogy több szomszédos településből ide járnak a gyerekek iskolába, óvodába, sok szolgáltatást pluszban biztosítunk a környéken élő számára: van színházunk, szimfonikus zenekarunk, kulturális és sportlehetőségek. Ha nem így lesz, az tényleg baj.

Fotó: archív