Irodalmi kukkolások, avagy Nyáry Krisztián előadása Szombathelyen

Nyáry Krisztián 2012-ben barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló „képes etűdjeit”, az ötletből kulturális ismeretterjesztő sorozat lett, majd az Így szerettek ők kötetek láttak napvilágot. A szerző nem titkolt célja, hogy „a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához.”

Ez a gondolat akaratlanul kérdéseket vet fel: a voyeurködés, bármennyire izgalmas is, vajon bemerészkedhet-e az irodalom felségterületére, egyáltalán, mi köze a szerző életének az irodalmi fikcióhoz, azaz a műveihez, ergo az olvasónak mi köze van mások magánéletéhez? Nos, ha egyet is értünk e szigorú hangokkal, kétségtelen, hogy Nyáry Krisztiánnak sok az olvasója, és – ahogy kedd este a telt házas Savaria mozi is mutatta – sok a hallgatója, akik igenis kíváncsiak a pikáns részletekre. 

És azt is jó volna hinni, hogy egy-egy viharos szerelmi szál, egy félrelépés vagy titkolt gyermek sztorijának birtokában gyakrabban nyúlunk költőink, íróink szépirodalmi kötetei után – nem beszélve a tanuló ifjúságról –, de a szkepszis győz.

Mindenesetre az illik – nem illik, jogos – nem jogos választásai tagolták a szombathelyi előadást is: Nyáry rendre megszavaztatta közönségével, hogyan, meddig merülhetünk el a híres emberek (természete szerint nem publikus) magánéletének anyagába. Nem meglepő, hogy szerdán a többség úgy ítélt, egy művész magánlevelei, naplói, feljegyzései, sőt, a nem szöveges anyagok is a nyilvánosságra tartoznak – nem véletlenül jöttek el erre az előadásra, azt meg úgysem kéri senki számon, amúgy mit olvastunk Krúdy Gyulától vagy éppen Csáthtól.

Az előadás, mézesmadzagként, a legismertebb magyar kurtizán, Pilisy Róza, Pekár Gyula és Krúdy összefonódó történetével, a nő öngyilkosságának megkérdőjelezésével indult, s keretszerűen végül ide is tért vissza.Szó volt a szerzői intencióval való szembeszegülésről: Nemes Nagy Ágnes fiatalkori verseinek vagy Déry Tibor első pályaszakaszának publikálásáról, aztán Jókai erotikus, nem éppen a nagyközönségnek szánt verse került terítékre, majd Arany János hasonló természetű, a pince mélyére süllyesztett majd elégetett költeményeinek sorsa volt a téma.

Következtek a metaszövegek: Karinthy titkos szeretőjéhez írt levele, megspékelve a feleség, Böhm Aranka bosszújával (megverte férjét és annak nőjét), de téma volt Móricz Zsigmond Csibéje, Littkey Erzsébet is, aki először örökbe fogadott árva lányként vonult be az irodalomtörténetbe, amit idővel átszínezett az íróval való szexuális viszonya, feltételezhetően közös gyermekük, Imre és a nő prostitúcióért büntetett előélete is.
A pszichiáterét, Gyömrői Editet zaklató, a Szabad ötletek jegyzékét megíró József Attila, a szeretőjét, Korzáti Erzsébetet öngyilkosságba kergető, s Illyés feleségével, Kozmutza Flórával haláláig intim viszonyt folytató Szabó Lőrinc, de Radnóti szerelme, Beck Judit is fejezete volt a kétórás előadásnak, éppúgy, ahogy Kosztolányi szeretője, Édes Annájának mintája, Bözsi dajka, azaz Keresztes Erzsébet is.

Nyáry többször hangsúlyozta a témában az idő szerepét, miszerint az idő múlása oldja fel a magánéletet, mint tabutémát, s ha már egy szereplő sem él, nem olyan metszőek a morál kérdései. Kétségtelen, az előadáson megidézettek már kivétel nélkül halottak, s nevetgélve, összekacsintva kukkolhatjuk legendásított életüket. 
És ezzel nincs is semmi gond addig, amíg el nem felejtjük, hogy ennek a fajta bulvárérdeklődésnek semmi köze nincs a szerző, a mű és a befogadó relációját mozgató olvasás nem kevésbé izgalmas aktusához.

Tp
Fotók: Nagy Jácint