Isten éltesse, Bruce Willis!
Mint a Paprikablog írja: "Willis felesége Demi Moore színésznő volt tizenhárom éven át egészen 2000-ig, ezen idő alatt három lányuk született. Több zenei albumot jelentetett meg és feltűnt televíziós sorozatokban is. Filmográfiája több mint hatvan címet számlál, közöttük is olyan jól ismert, nagy sikerű produkciókat, mint a Ponyvaregény, Az ötödik elem, az Armageddon és a Hatodik érzék. Állandó magyar hangja Dörner György.
Bruce Willis egy németországi amerikai katonai bázison született Idar-Obersteinben, David Willis amerikai katona apától és Marlene Willis banki dolgozó német anyától, a legidősebbként négy gyermek közül (testvérei Florence, David és Robert). Miután 1957-ben elbocsátották a seregből, apja hazament Penns Grove-ba, New Jersey-be családjával együtt, s hegesztőként, illetve gyári munkásként dolgozott. Bruce tizenéves volt, mikor 1972-ben szülei különváltak. Fiatalkorában gyakran eljárt otthonról, de dadogása is elkísérte. A Penns Grove High School diákja volt, lakóhelyén. Kifejezőeszközeként a színpadot találta meg, ahol könnyedén boldogult, levetkőzve dadogását is, s a középiskolában drámaszakkörbe is járt, illetve az iskolai tanács elnöki posztját is betöltötte.
A további tanulmányok helyett apja nyomdokaiba lépett, s maga is fizikai dolgozó lett, biztonsági őrként kapott állást, s munkáscsoportokat is szállított a DuPont Chambers Works gyárnál Deepwaterben, New Jerseyben. Miután egy kollégáját megölték munka közben, úgy döntött, kilép, s ezt követően különböző bárok visszatérő vendége lett. Megtanult harmonikázni és csatlakozott a Loose Goose nevezetű R&B bandához. Egy ideig magánnyomozóként tevékenykedett, majd visszatért a színészethez. Beiratkozott a Montclair State University drámaprogramjára, ahol beválasztották a Macska a forró bádogtetőn egyik szerepére, azonban már első évében hátrahagyta az iskolát, s New Yorkba költözött.
Willis visszatért a bárokba, azonban ezúttal csak egy részidős munka miatt. Számtalan meghallgatás után végül szerepet kapott a színpadon a Heaven and Earth című produkcióban. További tapasztalatra és reflektorfényre a Miami Vice televíziós sorozat egy epizódjában és a Levi's reklámjában tett szert.
Willis New Yorkból Kalifornia felé vette az irányt, hogy eljusson több televíziós sorozat meghallgatására. Háromezer színész közül választották ki A simlis és a szende férfi főszerepére; David Addison Jr. karaktere komikus színészként alapozta meg nevét, több díjhoz is hozzásegítette, míg öt évad után véget nem ért. A széria népszerűségi csúcspontján a Seagram italgyártó cég felkérte a Golden Wine Cooler elnevezésű produktumuk reklámarcának. Az emlékezetes kampány öt- és hétmillió dollár közötti összeghez juttatta hozzá a feltörekvő filmcsillagot két év alatt. Mindennek ellenére Willis úgy döntött, nem újítja meg szerződését a céggel, mikor 1988-ban leállt az alkoholfogyasztással.Első komoly filmszerepe az 1987-es Blake Edwards-vígjátékban, a Nem látni és megszeretniben volt Kim Basinger oldalán. Mégis, egy akkoriban váratlan pálfordulás hozta meg számára világszerte az áttörést: a Drágán add az életed!, amiben maga vitt véghez több kaszkadőrjelenetet is, összesen 138 millió dollárt hozott a jegypénztáraknál. E sikernek köszönhetően az akciófilm még négy folytatást szült, melyeknek legutóbbi darabja, a Die Hard 5 2013 elején került a mozikba. Még a '80-as évek végén Willis Golden Globe-jelölést kapott Az ellenség földjénben nyújtott alakításáért, s hangját szolgáltatta a Nicsak, ki beszél! kisgyermek-szereplőjének.
A '80-as évek végén Willis mérsékelt sikereket élvezett mint énekes. A The Return of Bruno című pop-blues lemezén szerepelt a kislemezként kelendővé vált "Respect Yourself" című dal, amit egy Spinal Taphez hasonló „rockumentumfilm”-paródiával népszerűsített, melyben ő volt látható jelenetekben, amint híres eseményeken, köztük Woodstockban lép fel. A következő albumai már kevésbé voltak népszerűek, ám Willis még mindig vissza-visszatér a stúdióba alkalmanként.
A '90-es évek elején karrierje kisebb gödörbe ért, amikor olyan bukásokat kellett elkönyvelnie, mint a Hiúságok máglyája, az Árral szemben, a Hudson Hawk – Egy mestertolvaj aranyat ér, aminek társ-forgatókönyvírója is volt, vagy Az éj színe című erotikus thriller, amit a kritika rendkívül rosszul fogadott, de videón később népszerűnek bizonyult. 1994-ben azonban szerepet kapott Quentin Tarantino széles körben dicsért filmjében, a Ponyvaregényben, ami új löketet adott pályájának. 1996-ban produceri kezei alól került ki a Bruno the Kid című rajzfilm, amiben CGI-mása volt látható. A kilencvenes évek közepén főszerepet játszott olyan sikerfilmekben, mint a 12 majom és Az ötödik elem, de az évtized végére karrierje ismét leült, mikor A Sakál, A kód neve: Merkúr és a Bajnokok reggelije került a mozikba; egyedül az Armageddon részesült a közönség kitüntetett figyelmében: Michael Bay rendezése 1998 legtöbb pénzt hozó filmje lett. 1999-ben Willis karrierje legnagyobb sikerének örvendett M. Night Shyamalan Hatodik érzék című thrillerének főszerepével; a film iránt kritikusok és nézők egyaránt lelkesedtek. Három rész erejéig meg kellett jelennie a Jóbarátok című sorozatban gázsi nélkül, mivel elvesztett egy fogadást, amit Matthew Perryvel, Bérgyilkos a szomszédom-beli partnerével kötött. Alakításáért Emmy-díjat kapott mint a legjobb vendégszereplő vígjátéksorozatban, és Golden Globe-díjra is jelölték. A 2001-es Ocean's Eleven című filmben eredetileg ő játszotta volna Terry Benedict szerepét, ám végül kiszállt a produkcióból, hogy egy albumán dolgozhasson. A film 2004-ben bemutatott folytatásában ugyanakkor feltűnik egy kisebb szerepben, méghozzá saját magát alakítva. 2007-ben szintén sok mellék- vagy kisebb szerep várt rá, például Robert Rodríguez Terrorbolygójában, de hosszú idő óta először igazi sikernek is örvendhetett főszereplőként a Die Hard 4. premierjével. Közelmúltbeli főszerepeivel azonban, a Hasonmással és a Két kopperrel csak mérsékelt eredményeket ért el.
Willis karrierje során több alkalommal is vendégeskedett a The Late Show with David Letterman című talkshow-ban. A 2003. február 26-i adásban Lettermant is helyettesítette, mikor valójában meghívottként vett részt a műsorban. Interjút készített Dan Rather televíziós személyiséggel, amit később élete legkomolyabb beszélgetésének nevezett. Minden alkalommal előre eltervezett viccekkel szórakoztatta a műsorvezetőt és a közönséget: egy ízben tetőtől talpig narancssárga öltözékben jelent meg, míg máskor megkísérelte megdönteni a víz alatt maradás rekordját (parodizálva David Blaine-t), ami 20 másodpercesre sikeredett végül.
Willis négy filmben szerepelt együtt Samuel L. Jacksonnal, a 2005-ös Túszdrámában pedig saját lánya, Rumer alakította a főhős gyermekét.
12 év után, 2007-ben újra eljátszotta emblematikus szerepét, John McLane-t a Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed című filmben, majd ismét 2017-ben a Die Hard 5. – Drágább, mint az életedben, aminek egy részét Budapesten forgatták.
Ismertebb filmjei voltak még a Sin City – A bűn városa és folytatása, a Sin City: Ölni tudnál érte, a RED és a RED 2., a Vadidegen, a Grindhouse – Terrorbolygó, a Hasonmás, a Két kopper, a G.I. Joe: Megtorlás, az The Expendables – A feláldozhatók, a The Expendables – A feláldozhatók 2., és a Looper – A jövő gyilkosa. Animációs filmekben is szinkronizált, mint a Túl a sövényenben vagy A Lego-kaland 2.-ben.
2022. március 30-án a színész lánya, Rumer Willis közleményében tudatta, hogy apja afázia miatt abbahagyja a színészi karrierjét. A hír után az Arany Málna díját is visszavonták. Ezek után felmerült, hogy a kisköltségvetésű filmek készítői visszaéltek Willis betegségével, és úgy szerepeltették a filmjeikben, hogy azt sem tudta, mit csinál éppen. 2023 februárjában demenciát is diagnosztizáltak nála.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.