Játék az embernek és a kutyának: Bartalis Viki és Annie agility országos bajnokok

Mikor kiszállunk az autóból, a két border collie rögtön észrevesz, s mikor Viki engedélyt ad rá, Annie és Jamie már röpülnek is felénk, a fajtájukra jellemző energikussággal és lelkesedéssel üdvözölve minket.

Jamie (balra) és Annie érdeklődve üdvözöl minket

Bartalis Viki közel tíz éve szeretett bele az agilitybe: a sporthoz kutyát keresve eleinte nem is akart border collie-t, úgy gondolta, a fajtához tartozó egyedek kicsit őrültek, és túl nagy a mozgásigényük. Egy tenyésztő Facebook-oldalán viszont meglátta Annie-t, mint a Harry Potter Magic Alom egy tagját (innen tehát a „Wixtra Expecto Patronum” előtag az eb nevében): „Nagyon szeretem a Harry Pottert, ez jó jelnek tűnt, és a kennel kutyái jól szerepeltek versenyeken is. Aztán megnéztem, és beleszerettem Annie-be, majd a fajtába is” – meséli, és hozzáteszi, a másik border collie-nak, Jamie-nek már a születésénél is ott volt – ő nyolchetesen került a családba, idén lett négy éves (Jamie terápiás kutyus is, róla egy korábbi cikkünkben írtunk).

Vajon kinek dobjuk most a labdát?

A Homok utcai kutyasuliba Viki két kutyával jár: Happy, a 13 éves, első kutyus már nem bánja, hogy edzés helyett otthon pihenhet, a hétéves Annie és Jamie viszont rendszeresen edz agility-versenyekre, azaz hosszú délutánokon az energikus játéké a főszerep. Mert az agility játék az embernek és a kutyának is, és ezt nem lenne szabad elfelejteni, hangsúlyozza Viki, s valóban, öröm nézni a két ebet, akik figyelő szemekkel, testüket várakozón megfeszítve, lelkesen és fáradhatatlanul várják, kinek dobjuk éppen a labdát, vagy melyikükre milyen feladat vár.

A fáradhatatlan ebek, akik egymástól főleg a rosszat tanulják :)

A border collie-k legutóbb szeptemberben a XXXI. Agility Országos Bajnokság Tóth Árpád Emlékversenyen vettek részt, ahol Jamie összetett 10. helyen, Annie a fináléban 1. helyen, országos bajnokként végzett. Mindkét eb a legmagasabb, A3 szinten versenyzett a bajnokságon, s az elért eredmény egy újabb mérföldkő az életükben. Agility-pályafutásuk eredeti terve az volt, hogy az A3-as (legmagasabb) szintig jussanak el, ami jó pár évvel ezelőtt sikerült.

Bartalis Viki sokat tanul kutyáitól

Az Annie-vel a bakancslistán szereplő Európa-bajnokság, majd a világbajnokság is ki lett pipálva. Viki végül szeretett volna a kutyával Eb-n finálét futni, amire idén került sor: 10. helyezést értek el. Kétszer voltak országos bajnok 2. helyezettek, idén pedig megszerezték az 1. helyet a szeptemberi, Budakeszin megrendezett országos bajnokságon – Jamie az összetett 10. helyet nyerte el. 

Jamie a zónás akadályon

Mikor a két kutya habitusáról kérdezem, Viki elmeséli, hogy a kutyusait nem lehet összehasonlítani, teljesen mások: Annie gondolatolvasó, jobban tudja, gazdája mit szeretne, mit kíván tőle, és annak közelségében magabiztosabban dolgozik. Jamie sokkal inkább várja Vikitől a segítséget, és jóval gyorsabb is, így gazdájának igencsak ügyelnie kell, hogy ne maradjon le egy-egy gyakorlat során: neki az okoz nehézséget, hogy a gazdájához közel dolgozzon, inkább azt élvezi, ha tőle eltávolodva szaladhat (rohanhat).

Annie mindig tudja, gazdája mit vár el tőle

Bár kimondottan nem féltékenyek egymásra, míg Viki az egyikükkel bemutat egy-egy gyakorlatot, addig a másik folyamatosan ugat (ahogy gazdájuk fogalmaz, „visít”), hogy ő is futhasson, játszhasson, szerepelhessen – Jamie amúgy is nagy mestere a figyelem kikövetelésének. Mi pedig ámulva nézzük, ahogy egy-egy apró kézmozdulatot dekódolva futnak, "röpülnek", kúsznak, szlalomoznak a kutyasuli pályáján.

A csapat most szlovákiai kupára készül

Egymástól főleg a rosszat tanulják, mondja nevetve Viki, ő viszont rengeteget tanul kutyáitól: Annie-től legutóbb például azt az egészséges önzést, hogy, ha elege van emberekből, félrevonul. Az agility pedig eleve folyamatos tanulás: ha valami éppen jól megy, ugyanakkor valami úgyis elromlik, és az is előfordul, hogy a csapat valamelyik tagja rossz lábbal kel fel...
Viki, Annie és Jamie most egy novemberi, Szlovákiában megrendezendő kupasorozatra készülnek: amíg a napfényes órák száma és a talaj minősége engedi, hosszú időket töltenek a Homok utcai kutyasuli pályáján. Ha arra autózunk, érdemes oldalra pillantani, garantáltan 

Tp
Fotók: Nagy Jácint