Jordán Tamás: a WSSZ örökös tagja!

„De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, / valami tiszta, fényes nagyszerűség, / reszketve és szilárdul, mint a hűség. / Az égbolt, / egészen úgy, mint hajdanába rég volt…” „Én nem tudom, mi történt velem ekkor, / de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem / s felém hajol az, amit eltemettem / rég, a gyerekkor”, hangzott Jordán Tamástól a Kosztolányi-vers a WSSZ-ben, a Holdbeli csónakos-díjátadó gála megkoronázásaként. Meg- és fölemelt mindnyájunkat. Arra inspirált, hogy el-elmorfondírozzunk: mi is a célja az életemnek? Mit tettem le a köz asztalára? A rám eső penzumból mennyit teljesítettem? És még mi mindent nem? Hát, rajta, gyerünk! Íme, egy valódi példakép: Jordán Tamás! Igazodási pont.    

Ő a szombathelyi teátrum első örökös tagja. Amit, miként a hivatalos indoklásban szerepel: „a színház megalapításáért végzett áldozatos munkájáért, a színház történetének első tizenhárom évében nyújtott kimagasló és értékteremtő igazgatói valamint művészi munkásságáért” érdemelt ki.  

A 2021-2022-es évad legjobb színészeként Major Erik (1996) vehette át a Holdbeli csónakos-díját Mándli Pétertől, a BPW-Hungária Kft. ügyvezető igazgatójától és Németh Józseftől, az OTP Bank NyRT. Észak-dunántúli Régió régióvezetőjétől. Erik tavaly végezte el a színművészeti egyetemet, de már korábban is láthattuk a WSSZ-ben, Peter Schaffer Equus-ában, Zsótér Sándor pazar rendezésében. Jordán Tamás, Nagy-Bakonyi Boglárka partnereként máris befészkelte magát a nézői szívekbe. Legelső társulati esztendejében pedig „robbantott”. A Szólít a szörnyben nem csupán azt bizonyította, hogy süt/árad belőle a tehetség, de azt is: képes életet-lelket lehelni bábfigurá(já)ba is. A Nagy Péter István rendezte, fajsúlyos, ízig-vérig mai – az áldatlan honi állapotainkat, az ellenségeskedést ostorozó – Candide-ban pedig, mint arról e hasábokon írtunk: „lenyűgöző, felülmúlhatatlan”. 

Az évad legjobb háttér dolgozójaként Horváth Viktória kellékes vehette át a Holdbeli csónakos-díjat szintén Mándli Pétertől és Németh Józseftől. A társulat tagjai által nagyra becsült Viki a Candide és a Pornó – amiben Csonka Szilvia megrendítő alakításának lehettünk részesei – kellékeiért felelt. Mindkét előadásban elképesztően sok tárgy „szerepelt”. Előfordult, hogy egy estén mindkét darab „futott”. Németh Viktória pedig a szó szoros értelmében szaladt hol ide, hol oda. Nem ismer(t) lehetetlent. Itt és ott is klappolt minden. 

A Holdbeli csónakos közönségdíjat Jámbor Nándor (1992) kapta. (Az elismerést Kovács Tamástól, a Falco Zrt. PR-vezetőjétől vehette át.) Az egyik szemünk nevet, a másik sír. Egyrészt: maximálisan megérdemelte. Másrészt: elköszön a szombathelyi társulattól. A budapesti Tháliában folytatja. Hivatalosan 2016-tól erősítette a WSSZ társulatát (azt megelőzően, kaposvári egyetemistaként már meg-megvillant itt). A Padlás Hercege; a Sztárcsinálók Nérója; a Mágnás Miska Baracs Istvánja; A mi osztályunk Jakob Kacja (1919-1941); A Pál utcaiak Bokája… Nándi megrendülten-könnyesen köszönte meg az elismerést, s mondta el József Attila Talán eltűnök hirtelen… című versét (1937). „Talán eltűnök hirtelen, / akár az erdőben a vadnyom. / Elpazaroltam mindenem, / amiről számot kéne adnom…” „Ifjúságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek / és most könnyezve hallgatom, / a száraz ágak hogy zörögnek.” 

A WSSZ csaknem teljes társulata remek, többszólamú ünnepi műsort adott Szabó Tibor igazgatóval az élen. Horváth Nóra, a teátrum kommunikációs vezetője a gálaest házigazdájaként „fogta egybe az ajándékcsokrot”. Az Isis Big Band Pintér Róbert elnök-karnagy vezetésével professzionális teljesítményt nyújtott önálló produkcióival éppúgy, mint a színművészeket kísérő zenekarként. 

Kosztolányi Dezső sorai a Hajnali részegségből, Jordán Tamás megindítóan szép, magaslatokba emelő tolmácsolásában, maradandóak bennünk: „Bizony, ma már, hogy izmaim lazulnak, / úgy érzem én, barátom, hogy a porban, / hol lelkek és göröngyök közt botoltam, / mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak / vendége voltam.”  

Szenkovits Péter