Jubileumi kiállításmegnyitóval ünnepelte születésnapját Szabó Gábor fotóművész

Nem meglepő módon nagy volt az érdeklődés szerda délután az Sportházban: a galériát, ahol most Szabó Gábor Nemlétező valóságok című tárlata látható, barátok, ismerősök, rokonok, művésztársak, egykori tanítványok és tisztelők népesítették be, hogy együtt ünnepeljék az életműkiállítást és az éppen ezen a napon 70. életévébe lépő alkotót.

Elsőként Horváth Zoltán, az AGORA  Savaria Kulturális és Médiaközpont NKft. ügyvezetője köszöntötte a vendégeket, kiemelten Horváth Somát, Szombathely kulturális ügyekért is felelős alpolgármesterét, aki százezezer forinttal járult hozzá a kiállítás létrejöttéhez.A Nemlétező valóságok tárlat egy visszatekintő, retrospektív kiállítás a kezdetektől egészen napjainkig, mondta el, mely 50 év fotós anyagából válogat.

A fotók fő iránya a tónusok és a vonalak világa, akár akt-, akár makró-, akár tájképről legyen szó. A kiállítás, melyen főként analóg és digitális technikával készült fekete-fehér alkotásokat láthatunk minimál art stílusban, március 2-áig tekinthető meg a Sportház nyitvatartási idejében, tette hozzá Horváth Zoltán, s felkérte Benkő Sándor Arany Kamera-díjas fotográfust, mondja el megnyitó beszédét.

– Sokan értenek a focihoz, sokan a vezetéshez, és sokan mondják azt is, hogy csak meg kell nyomni a gombot, és már kész is a kép – kezdte némi iróniával személyes hangú beszédét Benkő Sándor, hozzátéve, hogy a művészi képek effektíven ugyan 1-2 másodperc alatt készülnek el, de a lényeg az, ami e mögött, ez előtt az 1-2 másodperc előtt történik.

– Gábor, ha jó kedve van, fogja a hátizsákot, kocsiba vágja magát, s ha szerencséje van, elkap valamit az objektíve elé. Ha nincs szerencséje, akkor visszamegy. Ha kell, többször. Micsoda boldogság az, ha a kirándulásai során rálel arra a pillanatra, amikor az elképzelt kép, az inspirációk és a valóság találkozásának köszönhetően, elkészülhet: de ehhez sok kitartás kell. És akkor még nem beszéltünk az utómunkálatokról, vagy arról, mikor a művész kiállításra készül.

– Nyitott kérdés, hogy kifizetődő-e a fotóművészet, vagy sem: szerintem nem lehet ezt anyagiakban mérni, van ennek egy másik mérőszáma. Nevezhetjük megszállottságnak vagy elhivatottságnak – vagy egyszerűen a fotogrűfia szeretetének. Szabó Gáborra mindhárom jellemző – folytatta Benkő Sándor, majd felidézte azt az időt, amikor együtt koptatták a geodéziai középiskola padjait, mikor még nem tervezték a jövőt, csupán örültek a mának, hogy együtt vannak – abban a felemelő tudatlanságban, hogy egyikük sem tudta, mit tartogat számára a jövő.

– Gábor születésének 70. évére tervezte e kiállításmegnyitót: ha a középiskolában a 70 évesekről esett szó, megroggyant öregemberekre gondoltunk. Most másként látom ezt: Gábor fiatalos, tele életerővel, kreativitással, bár, ha ránézünk a fejére, kicsit fehér, de biztos vagyok benne, hogy festi – tette hozzá baráti humorral.

– A középiskolás fiú idővel átalakult bennem Szabó Gáborrá, aki profi, igényes, mégis szerény fotográfus. Szeretném, ha másoknak is olyan maradandó élményeket adna ez a jubileumi kiállítás, mint nekem – zárta szavait Benkő Sándor.

A beszéd után az ünnepelt tortát kapott, majd egyik művészi videóját tekintette meg a közönség. A megnyitó állófogadással zárult.

(A Nemlétező valóságok című kiállításban február 12-én 17 órakor Szabó Gábor tart tárlatvezetést.)

Tp

Fotók: Nagy Jácint