Kékbe öltöztetett szívek: 11. alkalommal sétált a város az autizmus világnapján

Az Esőemberke Alapítvány és a PontMás Vas Megyei Autista Gyermekekért Alapítvány tizenegyedik alkalommal rendezte meg Szombathelyen a Kék sétát április 2-án, az autizmus világnapján. A Sarlós Boldogasszony Székesegyháztól a Városháza elé sétáltak át a résztvevők, kezükben az Esőemberke Alapítvány gondozottjai által készített mosolygó kék táblácskákkal, a menet élén Peltzer Géza harmonikájából röppentek fel a vidám dallamok.

A városháza előtti téren Korponay Zsófi és Peltzer Géza az LGT Arra születtünk című dalát énekelte el, majd a délután házigazdája, Bálint Éva, a Weöres Sándor Színház színművésze köszöntött mindenkit: – Szombathely városa, a képviselők, a hivatal dolgozói mindig segítettek és kiálltak melletünk, az autizmus ügye mellett, s ez idén sem volt másként – mondta el, s ennek jegyében kérte fel "az autista emberek nagy barátját", támogatóját, a világnapi program állandó résztvevőjét, dr. Nemény András polgármestert, hogy mondja el az autizmushoz kötődő gondolatait.

Együtt sokkal jobban látszunk

Dr. Nemény András szeretettel köszöntött mindenkit a Városháza előtt, a célállomáson, hangsúlyozva, hogy a cél valójában nem is ez a tér, hanem maga a séta. – Életünk során valamennyien járjuk a saját utunkat: a kezdeteknél és a végén sem mi döntjük el, hogy mi történik, hogy mit kapunk – így van ez sok útközbeni nehézséggel is. De hogy ezeket kivel osztjuk meg, kivel akarjuk járni ezt az utat, az a mi döntésünk – folytatta.  Az életutak pedig összekapcsolódnak: autizmussal élők, családtagok, barátok, segítők és szolidáris, emberszerető emberek együtt járjuk végig az utat, sorsközösséget vállalunk, legalábbis próbálunk, hiszen teljességgel nem tudjuk átérezni a másik sorsát.

De azt mindenki megteheti, hogy szeretettel, segítéssel, igazi odafigyeléssel, türelemmel és tanulással fordul embertársai felé – és ez a dolga a városnak is. – Úgy hiszem, folytatta, hogy Szombathely olyan város, ami ciklusokon, polgármestereken átívelően  elismerte, elismeri az autizmussal élők sajátos igényű közösségét, a segítők munkáját, és mindig próbál a lehetőségekhez mérten maga is segíteni – utalt a Holnap házának létrehozására. A legfontosabb számunkra, hogy együtt vagyunk, hangsúlyozta dr. Nemény András, mert együtt sokkal jobban látszunk, és együtt nem félünk.

– Tudom, hogy minden szülő legnagyobb félelme, hogy mi lesz a gyermekével, ha ő már nem vigyázhat rá: hiszem, hogy Szombathely egy olyan megtartó város, ahol mindig lesz, aki megfogja az egyedül maradók kezét. Egy kis virág sokkal nehezebben dacol a széllel, és nehezebb is észrevenni, de egy virágos rét, ami kap fényt, tápanyagot, figyelmet, az szép és egészséges lesz. Gondozzuk, öntözzük tovább megértő szeretettel virágainkat, így lesz mindig szép kék búzavirág, csillagvirág, csillagfürt – zárta beszédét a polgármester.

Akik az élet árnyékos oldalára születtek

Halász Judit Mindannyian mások vagyunk című dala alatt vidáman táncoltak a levegőben a mosolygó táblácskák, a Prima cukrászda jóvoltából kék süteményekkel kínálták a Kék séta résztvevőit. A Holnap háza két lakója, Kövér Hedvig és Vass Tamás az életéről mesélt a közönségnek: Hedvig 2009-ben költözött a Holnap házába, ami számára olyan, mint egy saját, biztonságos világ, árulta el, amiben az a legjobb, hogy itt önmaga lehet. Tamás is 16 éve él a házban, az autizmust úgy írta le, hogy olyan, mintha egy másik világban lenne, ami túl hangos, túl sok: ilyenkor csak egyedül szeretne lenni. 

A műsorban a Here Comes the Sun című Beatles-nóta következett, azt bizonyítván, hogy egy világnapon bármi megtörténhet, még az is, hogy azokra is rásüt a nap, akik az élet árnyékos oldalára születtek: nem lehetne minden nap autizmus világnap? – tette fel a költői kérdést Bálint Éva, és arra biztatott, gondolkozzunk el azon, mivel segíthetünk még az autizmussal élőknek. A műsorban Szabó Tibor, a Weöres Színház igazgatója verset mondott.

Nádor István, az Esőemberke Alapítvány vezetője (feleségére, a tavaly elhunyt Nádorné Vörös Ibolyára, az ESŐEMBERKE Alapítvány létrehozójára és kuratóriumi elnökére egyperces csenddel emlékeztek a jelenlevők) az összefogás erejéről beszélt, hiszen így tudjuk hallatni a hangunkat azok helyett, akik erre nem képesek. A kis kék mosolygó táblácskák azért születtek, hogy lássuk, autizmussal élőként is lehet jót csinálni, jól segíteni, vidáman élni – tette hozzá, végezetül nagy tapsot kérve mindazoknak, akik a mindennapokban segítik az autizmussal élőket.

A 11. világnapi program fináléjaként felhangzott Dés László és Geszti Péter Mi vagyunk a grund! dala az autizmussal élők alkalmi kórusának előadásában: a műsor végére lement a nap, és még kékebben ragyogott a szombathelyi Városháza.

Tp

Fotók: Nagy Jácint