"Ki szépen kimondja a rettenetet" - Bartók Béla 2. szombathelyi hangversenyére emlékeztek az egykori Kultúrpalota dísztermében

A szombathelyi Kultúrpalotában két alkalommal, 1934. március 18-án, majd 6 évvel később, 1940. március 2-án adott hangversenyt Bartók Béla. A második koncert jubileuma alkalmából vasárnap délután megidézték a 85 évvel ezelőtti előadást, az akkori Szombathelyt, annak zenei életét, Bartók Béla és a fellépő zenészek életművét – zenei betétekkel kiegészítve, melyeket Mitrovka Zsanna, a  Bartók Béla Zeneiskola zongoratanára és Donyec László, a zeneiskola hegedűtanára, a Savaria Szimfonikus Zenekar brácsa szólamvezetője adtak elő.

Tóth Kálmán múzeumpedagógus idézte fel a szombathelyi Bartók-koncertek szellemi környezetét

Tóth Kálmán, a Savaria Múzeum múzeumpedagógusa fényképek, korabeli sajtóanyagok segítségével villantotta fel az 1934-es, majd az 1940-es, márciusi, közel 600 fős közönség szűnni nem akaró tapsát kiváltó Bartók-koncert, a korabeli Szombathely hangulatát. 
Az 1940-es előadáson – melynek megszervezését pénzügyi nehézségek és a Vas Vármegyei Kultúregyesületen belüli konfliktusok nehezítették, végül pályázat útján nyertek rá és a díszterem renoválására pénzt – Bartók másodszor állt a szombathelyi hangversenydobogón. 

(Forrás:bartokzi.hu)

 A hangversenyszervezés Havass Imre érdeme: Ő várta a vasútállomáson a megfáradt Bartókot, aki a megérkezése után rögtön a szállodába ment, és azt is tudni, hogy az előadás előtt újrahangoltatta a kultúrpalota zongoráját. A koncert szervezésénél a korabeli viselkedéskultúrára is fel kellett hívni a figyelmet: akkoriban előfordult, hogy a közönség lökdösődött, a zenészek orra alá dohányfüstöt fújt, néhányan pedig a koncert vége előtt hagyták el a termet.

(Forrás:bartokzi.hu)

A március 2-án megrendezett koncert műsorában négy szonáta szerepelt. Bartók művésztársa Zathureczky Ede hegedűművész volt, aki szintén másodszor lépett Szombathelyen színpadra. A műsor: 1. Mozart: A-dúr szonáta, 2. Beethoven: Tavasz-szonáta F-dúr, op. 24. 3. Bartók. I. rapszódia, 4. Beethoven: Kreutzer-szonáta. Nem a legkönnyebben emészthető Bartók-darabok kaptak helyet a repertoárban, ami ennek ellenére nagy sikert aratott: még a Turul Szövetség és Hungarista Szervezet (akik "nemzetietlennek" bélyegezték Bartók zenéjét) zászlólengetése sem ronthatta el. 

A szombathelyi volt Bartók utolsó koncertje a vidéki Magyarországon. Budapesten október elején még hangversenyezett, 1940. október 20-án azonban, a nácizmus térhódítása elől távozva az Egyesült Államokban telepedett le, s elhatalmasodó leukémiája következtében, 1945-ben hunyt el New Yorkban.
Tóth Kálmán a jubileumi ünnepségen bemutatta a múzeum, akkor kultúrpalota dísztermét, a művészek által dedikált koncertműsort, s a múzeum falán elhelyezkedő, a hangverseny emlékére a városi tanács által 1981-ben, a művész születésének 100. évfordulóján állított emléktábláról is szólt, melynek avatóján ifjabb Bartók Béla is megjelent – érdekes, hogy a korabeli híradások ezt nem említik, csupán fénykép tanúskodik róla.

"Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja. Ím, a nagy lélek válasza a létre s a művészé, hogy megérte poklot szenvednie.Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige" - Takóné Hoós Ildikó Illyés Gyula Bartók című versét szavalta, Hercz Balázs, a Bartók Béla Zeneiskola zenetanára a 40-es koncert zenészeiről, zenedarabjairól beszélt. Bartók Béla: Este a székelyeknél, Medvetánc és Magyar népdalok című szerzeményét Mitrovka Zsanna és Donyec László adták elő vasárnap délután.

Tp
Fotók: Pataki Gergő