Kiss Mari a második örökös tag

A Weöres Sándor Színház örökös tagja lett Kiss Mari Jászai-díjas színésznő, aki „a színház megalapításakor és az azt követő tizenegy esztendőben végzett kimagasló és értékteremtő művészeti tevékenységéért, a szombathelyi színházművészetben betöltött szerepéért, a szakma és a közönség által is nagyra becsült színészi alakításai elismeréseként” kapta meg az erről szóló díszoklevelet. Mint ismeretes, ő a WSSZ második örökös tagja; tavaly Jordán Tamás alapítóigazgató részesült elsőként a kitüntető címben.

Kiss Mari – aki a nézőtéren dr. Nemény András polgármester mellett ült – meglepődve s egyben boldogan fogadta a bejelentést. Vastaps fogadta az örömhírt. A díszoklevelet Szabó Tibor igazgatótól vehette át a népszerű, közszeretetnek örvendő művésznő. Köszönő szavait követően az általa kezdeményezett – a lapunkban korábban már fölvázolt – bérletvásárlási akcióról beszélt, amelynek lényege: „Savariában vannak jól szituált emberek, hála Istennek, akik bizonyára szívesen megtennék azt a gesztust, hogy bérletet, bérleteket vásárolnak azoknak, akik amúgy nem jutnának el az előadásokra. Legyen ez egy teátrumi lánc! Hozzásegítelek ahhoz, hogy elmenj színházba! – jeligével. Magától értetődik, hogy jómagam is részt veszek ebben.” Bejelentette, hogy az első két bérletet máris megvásárolja férjével együtt, amit bizonyosan örömmel fogadnak majd a megajándékozandó színházrajongó pedagógusok!

Az évad legjobb – Holdbeli csónakos-díjas – színésze Hajdú Péter István lett. Az elismerést Mándl Péter, a BPW–Hungária Kft. ügyvezetője és Szivósné Balogh Andrea, az OTP Bank Szombathelyi Igazgatóságának vezetője, a WSSZ támogatóiként adták át. Az évad legjobb – Holdbeli csónakos-díjas – háttérdolgozója Tóth András gazdasági igazgató. A már említett két patrónus cég vezetője nyújtotta át neki is a rangos címet. Az idei közönség-kedvenc Sipos László Márk, aki a Holdbeli csónakos-díjat Kovács Tamástól, a Falco Zrt. PR vezetőjétől, a teátrum támogatójától vehette át.

A társulat elköszönt Ősze Ferenctől, aki a kezdetektől (2008-tól) másfél évtizedig teljesített portaszolgálatot. Kifogástalanul. Nyugdíjasként, mégis aktívként! Nagy taps fogadta őt, akinek a tiszteletére Szerémi Zoltán /kis csapatával/ eljátszotta a neki írt, szívszorongató szerzeményét.  

Fergeteges ünnepi gálaműsorral örvendeztette meg a publikumot a WSSZ társulata. Mindenki, de mindenki brillíroz(hat)ott! Mennyi szín, micsoda kreativitás, rejtett tartalék lakozik ebben a remek gárdában! Monológ, duett, csapat-teljesítmény; próza, ének, tánc; sütött mindenből s mindenkiből az odaadás. A szabadság – a szabad választás lehetőségének – édes íze, boldogsága hatotta át a szerepléseket, azokat is, amik a legbensőbb kínjainkról, gyötrelmeinkről szóltak. Történetesen az 1931-ben Berlinben játszódó Kabaré című amerikai musical-film (1972, rendezője Bob Fosse) színpadi változata – Szabó Tibor kifogástalan konferanszié volt egykor, s ma szintúgy az – arra is rávilágít, hogy az állami terrorizmus ilyen-olyan formában újra meg újra teret nyer(het). Lehet homokba dugni a fejeket, akár ész nélkül bólogatni, de inkább: legyünk résen, mielőtt teljesen fölfalna bennünket a szörny!

Az idei közönségdíjas Sipos László Márk számtalan műfajban brillírozik a WSSZ-ben, ugyanezt tette a szívmelengető gálán. Többek között prezentálta Karinthy Frigyes (1887-1938; író, költő, műfordító, a Tanár úr kérem halhatatlan szerzője) Ki kérdezett? (1926) című írását. „Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Néven neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig – és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük –, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré – hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni – én szóltam, hogy erre van az út –, hát akkor miért vannak telve a gödrök? (...) De ki kérdezte az embert?” Az ünnepi gála – e sorok írójánál mindenképp – kiérdemelte az évad legsikeresebb, legmegkapóbb produkciója címet/díjat.

Szenkovits Péter
Fotó: Mészáros Zsolt/WSSZ