„Győznünk kell a jövőnkért és a gyermekeinkért” – idén is megemlékezett a szombathelyi ukrán közösség a háború kitörésének évfordulóján

Három évvel ezelőtt, 2022. február 24-én támadta meg Ukrajnát Oroszország, ezzel egy új időszámítás kezdődött Európában. A háború azóta is tart, számtalan áldozatot követelt és temérdek ukrán kényszerült elhagyni hazáját, közülük sokan Magyarországon találtak menedéket. 2022 őszén Szombathelyen is alakult egy ukrán közösség, amit a Litera Egyesület fog össze.

Az egyesület amellett, hogy összetartja az ukrán közösséget és segíti az itt letelepedett ukránok életét, beilleszkedését, minden évben tart megemlékezést a háború kitörésének évfordulóján, erre idén február 23-án, vasárnap délután került sor az AGORA-Savaria Filmszínházban.

„Azért gyűltünk most mindannyian össze, hogy visszaemlékezzünk: 2022 februárjában egy komoly háború kezdődött Ukrajnában. Oroszország elnöke egy különleges hadműveletet indított Ukrajna ellen, melynek során városainkat, honfitársainkat bombázzák és ellenséges katonák lépnek hazánk földjére. Azon a napon minden ukrán számára egy új élet kezdődött. Ez a háború minden ukránt érint, de nem csak Ukrajna területéről szól. Ez a háború arról is szól, hogy az ukrán állam megmaradjon fejlődő, szabad és erős országként” – mondta Ignác Zoltán, a győri Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.

Kiemelte, hogy bár a háború nagyon sok rosszat hozott, de megmutatta az ukrán lélek egységét és erősségét is. Minden nap találkoznak olyan problémákkal, melyek erősséget, kitartást és megfelelő hozzáállást követelnek. A legelső és legnehezebb feladat, amivel nagyon sokan találkoztak az volt, hogy ott kellett hagyniuk a saját otthonaikat, és egy biztonságosabb helyet kellett keresniük Ukrajnában vagy külföldön, ahol otthont tudtak teremteni maguknak.

„Ám ez még jobban megerősít minket abban, hogy küzdjünk az életünkért, a nemzetiségünkért, és megtartsuk a szabadságunkat, a hazaszeretetünket” – hangsúlyozta. Hozzátette: nagyon fontos és elmondhatatlanul sokat jelent számokra más nemzetek támogatása is, hiszen nagyon rövid időn belül temérdek ország kiállt Ukrajna mellett, akár humanitárius, pénzügyi vagy diplomáciai segélyekkel, segítségekkel. De a legnagyobb hála és köszönet a fronton harcoló katonákat és civileket illeti – szögezte le.

„Legyen béke egész Ukrajnában, és legyen béke az egész világon” – mondta, majd az ukrán himnusz utolsó soraival zárta beszédét:

„Még nem hunyt el Ukrajna, dicsőségünk, szabadságunk,
Még ifjú testvéreink, ránk nevet a sorsunk.
Elpusztul az ellenségünk, mint harmat a napon,
Uralkodunk majd, testvéreim a mi édes földünkön.
Lelkünk, testünk odaadjuk a szabadságunkért
Megmutatjuk, testvéreim, hogy kozák vérből vagyunk.”

Szombathely városát Kelemen Krisztián tanácsnok képviselte. Az orosz-ukrán háborút egy olyan tragédiaként írta le, amely teljesen felforgatta milliók életét: családokat szakított szét, otthonokat rombolt le, és emberek millióit kényszerítette menekülésre.

„A Litera Egyesület munkája a bizonyíték arra, hogy a legnehezebb időkben is létezik remény, támogatás és összetartozás. Az egyesület nem csupán menedéket nyújt az ukrán gyerekek számára, hanem közösséget is teremt, amely segít nekik újra megtalálni a biztonságot, a tanulás örömét és a gyermekkort, amit a háború elrabolt tőlük. A nevelő foglalkozásokon túlmenően pedig a felnőttek számára is támogatást nyújtanak, hogy új életet építhessenek, munkát találjanak és beilleszkedjenek ebbe az új környezetbe. A háború okozta sebek mélyek és sokáig gyógyulnak, de minden kedves szó, minden segítő kéz, minden közösen eltöltött óra egy újabb lépés a gyógyulás felé” – hangsúlyozta.

Köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárul ehhez a munkához: a szervezőknek, az önkénteseknek, a tanároknak és mindazoknak, akik időt, energiát és szeretetet áldoznak erre az ügyre. Kiemelte, hogy az évfordulón nemcsak az áldozatokra emlékezünk, hanem erőt is merítünk egymásból, hiszen a nehézségek ellenére itt vagyunk együtt, és megmutatjuk, hogy az emberség és az összefogás erősebb, mint a pusztítás.

„A gyerekek mosolya, a szülők reménye és a közösség ereje mind azt bizonyítja, hogy a sötétség után mindig eljön a fény. Kívánom, hogy ez a nap ne csak az emlékezésről, hanem a reményről és az összetartozásról is szóljon. Reménykedjünk, hogy a háború mihamarabb véget ér, és tisztelegjünk az egyesület előtt, hiszen a Szombathelyen kialakult ukrán közösség ma már része a város életének. Köszönjük, hogy itt vannak és köszönjük a munkájukat” – mondta.

A beszédek után rövid műsor következett: egy ukrán verset és néhány dalt adtak elő a már Szombathelyen élő ukránok, akiket Bujtás Ervin kísért gitáron, zárásként pedig együtt elénekelték A békéért című dalt, amelyet tavaly írtak közösen Szombathelyen élő művészek és a Litera Egyesület tagjai.

Végül az egyesület nevében Maryna Snitko szólt néhány szót könnyeivel küszködve: „Már harmadjára fordulhatok önökhöz. Köszönöm, hogy itt vannak velünk, köszönöm, hogy hisznek Ukrajnában és a győzelmünkben. Győznünk kell a jövőnkért és a gyermekeinkért. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik most is ott vannak, és továbbra is próbálják távol tartani az ellenséget” – mondta, majd azt kérte, egy perces főhajtással emlékezzünk azokra, akik már nincsenek ma velünk.

Czömpöl Bianka

Fotó: Lutor Kata