Nagyapánk esete a daloló klánnal

 
Mérleget készít(het): mi mindent (nem) éltem/élek meg e sárgolyón? Monológ, családtörténet fur(cs)a nagyapai lét-prizmán, sok dallal fűszerezve. Szabó Tibor Jászai-díjas színművész, direktor a Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében prezentálja.

Írta és rendezte Veres András. Bradányi Iván (1930-2022; író, dalszövegíró) ekként skicceli föl Sinatra jellemrajzát (A kékszemű gengszter című kötetében): „Azért lett multimilliomos, hogy mindent és mindenkit megvásárolhasson. Számára az élet egy hatalmas áruház volt, ahol a legérdekesebb árucikkek a betévedt emberek voltak… Minden maffiafőnök a lekötelezettje volt… Embereket emelt magasba, vagy zúzott össze egy pillanat alatt. Elterjedt a hír: nyolcszázmillió dollárt ígért a Vatikánnak, ha a pápa, halála után feloldja minden vétke alól.” Behízelegte magát milliárdnyi földlakó szívébe. S mire észbe kaptunk, máris az ujjai köré csavart bennünket. Ő rendelkezett velünk: bábfigurákkal. Nos, mindezek is belénk villanhattak a Nagyapám, Frank Sinatra című zenés önálló esten, és még mi minden, ami ott legbelül tép, rág, mardos, de kifelé – szélesebb körben – nem szívesen ad róla számot az emberfia.

Fly me to the moon/Repíts a Holdra; hát persze, hogy elhisszük. „Hadd játsszak a csillagok között / Hadd lássam milyen a tavasz a Jupiteren és a Marson / Más szóval, fogd meg a kezem…, / Te vagy minden, amire vágyom / Minden, amit imádok és imádok / Más szóval, légy igaz…” És újra meg újra bódultakká válunk e narkotikumtól, szinte szállunk/röpülünk. Hajlamosak vagyunk azt is elfelejteni, hogy már a felmenőinket – igen, a nagyapámat is – kizsebelte az ilyen alvilági dalnok. Völgyi Attila (gitár), Horváth Dudu Dániel (hegedű), Koller László (nagybőgő) triója „pengésen” közreműködött. Oldotta a testünket, lelkünket, szellemünket meg-megtépázó közös – egyetemes és itthoni – kínjainkat, gyötrelmeinket.   
  

Szenkovits Péter

Fotó:WSSZ/Mészáros Zsolt