1956: városi megemlékezés és ünnepi közgyűlés

A hagyományoknak megfelelően a Jáki úti temetőben, Welther Károly sírjánál vette kezdetét a városi ünnepségsorozat. Az erdélyi származású ügyvéd a Vas Megyei Forradalmi Bizottság elnökeként a forradalmi események egyik legjelentősebb alakja volt, neki köszönhető, hogy november 4-ig nem folyt vér Vas megyében. Letartóztatták, Ukrajnába hurcolták, a rákoskeresztúri börtönben kínozták, majd az ÁVH be akarta szervezni. Nem tört meg, más utat választott: 1957. február 28-án a szombathelyi vasútállomáson halt mártírhalált, a vonat elé vetette magát. 52 évet élt. Sírjánál családtagjai, az 56-os Szövetség Vas megyei szervezetének képviselői, a kormányhivatal, a megyei és a városi önkormányzat vezetői helyeztek el koszorút.

A Március 15. téren katonai tiszteletadás mellett, a Himnusz hangjaira felvonták a nemzeti lobogót, majd az ünneplők az 56-osok terére vonultak, ahol a 12 hős nemzetőr emléktáblájánál folytatódott a megemlékezés. Lechner Ferenc, az 56-os Szövetség országos elnökségének tagja ünnepi beszédében úgy fogalmazott: a forradalom több, mint lázongás.

- Céljai világosak, a nemzet egységesen küzd a szabadságért, ellenfele mindig egy erős, elnyomó hatalom. 56-ban, a dicsőséges forradalom időszakában újra lehetőség adódott megízlelni a szabadság zamatát, a hazugságok fojtogató légköréből való kitörési szándék összekovácsolta a magyarokat. Ez volt a legtisztább demokrácia, amit a nép kiáradó örömmel élt meg - hangoztatta Lechner Ferenc.

Csaknem húsz intézmény, önkormányzat, párt és társadalmi szervezet képviselői hajtottak fejet és helyeztek el koszorút az emléktáblánál.

A megemlékezés ünnepi közgyűléssel zárult a Városházán. Az AGORA munkatársai által szerkesztett emlékműsorban közreműködtek a Weöres Sándor Színház színművészei - Szabó Róbert Endre és Jámbor Nándor -, Kiss Márton és Buti Zsanett zongoraművészek, valamint Sebestyén Péter csellóművész.

Ünnepi beszédében dr. Nemény András polgármester nemcsak az 56-os forradalom hőseiről, hanem a szombathelyi önkormányzat megalakulásnak 30. évfordulójáról is megemlékezett.

- Harminc évünk egy közösen szőtt szőnyeg, sok ezer döntés-öltéssel, szürke, hétköznapi sorokkal, színpompás ünnepi díszítéssel, néha a gyász feketéjével, a születés aranyával. Sokszínű kép, mégis szép, nekünk szombathelyieknek bizonyosan, hiszen ez a mi szőttesünk, a mi életünk. A mai szövőmestereknek talán valamivel könnyebb a dolga, hiszen tudjuk, mi az a minőség, ami jól állja az idő próbáját. De milyenek lehettek az első öltések, mit érezhetett a fiatal polgármester és csapata, amikor ott találták magukat az események középpontjában, ott, ahol épp a szabadság írta a történelmet. Ahol mindent lehet, ott a legnehezebb utat találni, mert minden döntés, minden választott út egyben az összes többiről való lemondás. Mi utódok olyan alapot kaptunk, amihez azóta is jó visszanyúlni - fogalmazott. - Ez az év különösen sok erőt igényel mindannyiunktól, a koronavírus-járvány egészségügyi, szociális és gazdasági krízist hozott magával. A ma önkormányzatának a segítség a kulcsszava. Tesszük, amit tudunk, városvezetés és ellenzék egyaránt, mert erre kötelez a múltunk. Túl fogjuk élni a járványt, és vissza fogjuk szerezni a normális életünket. Hiszem, hogy amikor véget ér, Szombathely egy még erősebb, egymásra figyelő közösség lesz. Az önkormányzat a saját életünk irányítása a saját szabályaink szerint. Vigyázzunk rá, hogy mindig megtaláljuk benne a forradalmárok céljait, a rendszerváltók reményeit és az elmúlt harminc év tapasztalatait.

Fotó: Nagy Jácint