Pallósiné dr. Toldi Márta: Fordulj az olvasók felé!

Elsőként az jut róla eszembe, hogy éppolyan hiteles könyvtárigazgatóként, a nők egyenjogúságáért küzdő klub tagjaként, egy beszélgetés moderátoraként, vagy, ha éppen gimnazistáknak tart irodalomterápiás foglalkozást. Személyiségében az elegancia, a nagy műveltség és precizitás ötvöződik azzal a szociális érzékenységgel, mely szerteágazó tevékenységeinek közös forrása, s mely bevallása szerint már gyermekkorában jelentkező, anyai öröksége. 

Filmszerűen őrzi az első tapasztalatait az igazságtalanságról: egy sárvári villa részben elhanyagolt, részben karban tartott épületéről, mikor megtudta, hogy van olyan, hogy valakitől elveszik az otthonát; Nyőgéren, a szülőfaluban pedig egy alacsony növésű nő sorsát szemlélve tapasztalta meg az egyenlőtlenségből fakadó igazságtalanság érzését.

„Anyám mindenkinek adott gyümölcsöt, jó szót, engedménnyel varrt annak, aki rászorult, mert azt vallotta, az nekik kijár – ezt örökre megtanultam, hogy vannak dolgok, amik az embernek kijárnak.” –  meséli Márta, hozzátéve, hogy a legfontosabb dolog, amit magával hozott, a hiányok érzékelése.

„Azt kaptam otthon, amit kaphattam, kitartó munkát, óriási erőráfordítást, néhány meséskönyvet, olvasást – az irodalom szeretete is innen gyökerezik, csakúgy, mint a szépség iránti elköteleződés.” 

A szép varrást és a gyöngybetűs írást is elvárta tőle édesanyja, mondván, olyan nincsen, hogy valami ne legyen tökéletes, ha képesek vagyunk rá. Ez a mentalitás elkísérte tanulmányai és pályája során: ezt erősítették meg Nagy Árpádné esztétika- és Benke Éva tanárnő beszédművelés órái a szombathelyi Tanárképző Főiskolán, ahol könyvtár-népművelés szakon végzett – ezután a pécsi Tanárképző Főiskola Pedagógia Szakára járt. 

A hiányokat pedig nemcsak érzékelte, de próbálta kitölteni is. A Berzsenyi könyvtár olvasószolgálati osztályvezetője a '80-as években, mikor dr. Garai Márta, a Gagarin úti ideg- és elmeosztály főorvosa felhívást ad ki, melyben külső segítőket keresett művészetterápiás foglalkozásokhoz – akkor itthon ennek szakirodalma sem volt, míg Nyugat-Európában, Amerikában már gyakorlata is: Nagy Éva, Vörösné Adler Erika könyvtáros kollégákkal sokáig működtek a programban. 

A megye gyerekkönyvtárainak módszertani kapcsolattartójaként ébredt rá, akkor jó egy könyvtár, ha a helyi közösségre szabva kínálja szolgáltatásait. Így megint tanult: szociológus végzettséget szerzett az ELTE-n, majd abszolválta a doktori iskola modern könyvtártudomány programját, elsőként a megyei könyvtárigazgatók között PhD-minősítést szerzett. 

Mikor elindultak az uniós pályázatok, melyek az iskoláknak még lehetővé tették a tanmenet által elérhető nevelési célok kibővítését, alkalom adódott – elsőként Táplánszentkereszten – önismereti tematikájú irodalmi foglalkozásokra – ennek jelenleg is működő „utódja” a Történetvilágok önkéntes könyvtári munka a kámoni fiókkönyvtárban. Arra is rávette a kollégáit, hogy legyenek olvasótáborok a gyerekeknek és könyvtári olvasókör: a programok egyre jobban, innovatívabban működnek a Berzsenyiben. 

Életre hívta a Vas Megyei Könyvtári Szakmai Napot, olvasásnépszerűsítő programokat, mint a Könyvhódító, a Bájoló, a Vers világa és a Tandem, de az ő nevéhez fűződik a Vas megye irodalma adatbázis létrehozása és CD-ROM-on való megjelentetése, az OLIB integrált könyvtári program bevezetése, a könyvtár honlapcsaládjának létrehozása, és a Vasi Digitális Könyvtár adatbázis. A Zonta Club tagjaként a női egyenjogúság témakörével érintkező művészeket, történeteket, beszélgetéseket hozza el a könyvtárba. 

Hiszi, hogy a kulcs: Fordulj az olvasók felé! S adott örök útravalót egykori kolléganőjének azzal, hogy: „Ha mosolyogsz, minden rendben lesz!” – az általa szervezett Alpok-Adria Konferenciára meghívott olasz könyvtárigazgató meg is jegyezte, fantasztikus ez a bibliotéka, ahol mindenki mosolyog, még a ruhatáros is! 

„1880 óta áll fenn a Berzsenyi könyvtár. Amikor vezetője lettem, őszintén azt éreztem hosszú időn át, amit Pável Ágoston úgy írt le: a múlt rám üzent. Hogy én vagyok az igazgatók sorában az első nő, s tennem kell azt, amit tanultam az anyámtól, hogy – úgy, mint mikor gyermekként gyöngybetűkkel írtam tele az iskolai füzeteket – a legtöbbet, a legjobbat adom ebbe a szolgálatba.”

S kell-e félteni a könyvtár jövőjét? A könyvtár küldetésének több ezer éves múltja van: megadja a választás szabadságát a használóknak, gyorsan és célirányosan képes változtatni a kínálatát – de ehhez az kell, hogy szabad utat kapjon. Az illetéktelen beavatkozás ebbe a küldetésbe, a költségmegvonások vagy a kínálat (ideológiai alapon való) szűrése veszélyeztethetik a létét. 

A Magyar Arany Érdemkereszttel Fotó: Dani-Pallósi Ágnes

A Szabó Ervin- és a Szinnyei József-díjas Pallósiné dr. Toldi Márta márciustól Magyar Arany Érdemkereszt-birtokos, melyet „a magyar könyvtári rendszer fejlesztésében végzett kiemelkedő munkája, valamint Vas vármegye és Szombathely város könyvtárának fejlődése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként” kapott. Hálás, hogy sorsa erre a támogató kollégák által kísért, kihívásaival is varázslatos pályára vezérelte.

Tar Patrícia
Fotók: Nagy Jácint