Szeretet nélkül elvész az ország és a világ
– A hívő emberek számára mit jelent(het), mit ad(hat) az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) az oltáriszentség még mélyebb megismerésének és tiszteletének elmélyítésén, az oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus hirdetésén, ünneplésén túl?
– Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, a tömeg ujjongva köszöntötte Őt. A gyerekek pálmaágakat lengettek, sokan a ruháikat terítették le az útra eléje. Valami hasonlót szeretnénk mi is tenni szeptember 5. és 12. között Budapesten. Szeretnénk köszönteni Krisztust, aki közöttünk maradt, aki 2000 év óta jelen van az emberiség történelmében, akiben – ahogy Pilinszky János írta – Isten átvérezte a történelem szövetét.
Egyszer a kínai császárt megkérdezték, mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy háborút. Ő azt felelte, hogy három dolog, élelem, fegyver és a nép hite. Aztán még hozzátette: „Ha a három közül kettőt oda kellene adnom, gondolkodás nélkül odaadnám a fegyvert és az élelmet. Mert ha a nép hite elvész, akkor elveszett a háború, elveszett az ország”.
A felvilágosodás óta a nyugati kultúra kezdett eltávolodni Istentől és a vallástól. Úgy érezte a modern ember, hogy a vallás korlátozza a szabadságát, a boldogulását. Úgy gondolta, hogy a szabadságának semmi sem szabhat határt, azt semmi sem korlátozhatja. Elfelejtette, hogy a szabadság nem a valóságtól, azaz az igazságtól elszakadó önkényt jelent, nem a pillanatnyi szeszélyek szerinti életet. A világba bele van ültetve egy gyönyörű isteni harmónia. Az ember vagy e szerint él, vagy lassan elpusztítja önmagát és közös otthonunkat, a Földet is.
Az Eucharisztikus Kongresszus folyamán a világ mély harmóniája, mély Titka jelenik meg az imákban, körmenetekben, a koncerteken és kiállításokon, a Szentmiséken. A Szeretet Titka jelenik meg, amely nélkül az emberiség élete terméketlenné lesz, elpusztul, amely nélkül elvész az ország. Merítsünk mindannyian bőségesen ebből a Forrásból!
– Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek is ekként fogalmazott: „Az Eucharisztia forrás a világ számára”. Mit sugároz(hat) az 52. NEK a más vallást gyakorlók felé? S a nem hívő emberek irányába? Európa és a világ immár hét és fél milliárd lakosának?
– Gyökössy Endre református lelkész feltette egyszer a kérdést, hogy ha Krisztust kivennénk az emberiség történetéből, akkor mi minden tűnne el a történelmünkből. Így válaszolt: „Eltűnne Michelangelo és Johann Sebastian Bach, eltűnne Ady, Pilinszky és Babits, eltűnne Szent Ferenc és Szent Erzsébet, Martin Luther King és Teréz anya, Rákóczy Ferenc és Széchenyi István, eltűnnének az ingyenes iskolák és a kórházak, amelyek szintén keresztény találmányként jöttek létre. Döbbenetesen szegénnyé lenne hirtelen a történelmünk”.
Krisztus éltető Forrás. Semmi más nem volt olyan hatással az emberiségre, mint az Ő élete, tanítása, kereszthalála és feltámadása.
A negatív értelemben vett globalizmus öt halálos ellensége az Isten és a vallás, a család, a nemzet, a föld valamint a közösségek. Ezeket az éltető szálakat akarja elvágni, gyengíteni. Az Eucharisztikus Kongresszussal ezeket az életadó szálakat, gyökereket akarjuk erősíteni. Ezek az éltető források termékenyítették meg, tették gazdagabbá Európa és a világ kultúráját, művészetét, tudományos életét, társadalmait.
– A NEK, ha áttételesen is, mennyiben, mennyire segíthet bennünket abban, hogy önmagunkba nézzünk? S terítékre kerül(het)nek-e korunk égető témái: bolygónk kiszipolyozása, a profit mindenáron való hajszolása, a világrend újrafelosztására irányuló törekvések, az elburjánzó autokrácia, az emberi jogok megtiprása, a többség kiszolgáltatottsága…; mindezeket felveti-e, felvetheti-e a NEK?
– A Szeretet Titka, amit ünneplünk a Kongresszus folyamán, kell, hogy átjárja az egész életünket, a társadalmat, a gazdasági életet, a művészeteket, a családok életét, az oktatást, az egészségügyet, a szociális területet és még sorolhatnánk. Ezért a Kongresszus folyamán lesz külön fakultáció a teremtett világ megóvásáról, a legszegényebbek iránti felelősségünkről, a családról, a romák felzárkózásáról és arról, amit az egyház értük és velük tett az elmúlt évtizedekben, és más társadalmi kérdésekről is.
A kereszténység nemcsak egy vallás akar lenni, hanem egy igazabb, emberhez méltóbb világ álma is. Ezért lesz szó arról, hogy a Földünk erőforrásainak felhasználása során felelősséggel tartozunk a Föld szegényei, a jövendő nemzedékek és a Teremtő Isten előtt is. Szó lesz arról, hogy a gazdasági élet célja nem a haszon maximalizálása, nem a pénz, hanem az ember, mégpedig a Földön élő összes ember és a teljes ember (test, lélek, szellem, érzések és értékek) kiteljesedése, boldogsága. A kereszténység álmodik egy olyan igazságosabb világról, ahol a vagyon egyre kevesebb kézben való koncentrálódásának folyamata megáll és megfordul, ahol minden ember, aki a világra születik, kap életlehetőséget, örökséget az emberiségtől, ahol a banktulajdonos vagy informatikai cégtulajdonos munkáját nem értékeljük tízezerszer akkora fizetéssel, mint a hajnalban kelő takarítóét, ápolóét vagy pékmesterét. A Kongresszus során lesz szó a család értékéről, arról a szerelemről és szeretetről, amely termékeny, amely életet ad, és amely a társadalmaink alapsejtje, legfőbb építőköve. Szó lesz a Kongresszuson – először ezeknek a nemzetközi kongresszusoknak a történetében – a cigányság helyzetéről, kultúrájáról, hitvilágáról is. Lakatos György és Oláh Patrik alkotásaként megszólal majd a Kongresszuson a „Le Devleske” lovari nyelvű klasszikus zenekarra komponált és roma dallamokat, a cigányság zenei stílusát felidéző Szentmise. Ezen a napon (szeptember 9-én) délután pedig ünnepélyesen felajánljuk a magyarországi cigányságot a Szűzanya oltalmába.
– Ferenc pápa 2020. december 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának főünnepén, Szent József-évet hirdetett 2021. december 8-ig. A Szentatya példaképül állítja a mai hívek elé Szent Józsefet, aki immár másfélszáz esztendeje az Egyház védőszentje. Szeretett, gyengéd volt s engedelmes, elfogadó, teremtő bátorságú, dolgos; Gyermekét árnyékként kísérő Apa. Püspök Úr! Korunkban, a XXI. század apái – szülői – mi módon meríthetnénk Tőle/Belőle erőt?
– Korunkban meggyengült, elbizonytalanodott a férfi identitás, az apaszerep. Szent József személye példa és megerősítés minden férj, minden édesapa számára. A Szűzanya teljes mértékben megbízott Józsefben. A betlehemi születéskor, a teljesen váratlanul és hirtelen eldöntött egyiptomi menekülés idején, a visszaköltözéskor, a názáreti évek alatt. Megbízott benne, mert József megbízható volt, sziklája volt a családjának. Teremtő bátorsággal oldotta meg a nehéz helyzeteket is – ahogy Ferenc pápa írta róla a szentévet meghirdető levelében. József élete Istenen nyugodott, engedte, hogy Isten vezesse őt. Ezért tudott József megingathatatlan szikla lenni Mária és a Szent Család számára. A férfi küldetése, hogy a család papja legyen. Legyen Istentől vezetett ember.
József végtelenül tisztelte Mária küldetését, Istentől kapott hivatását, Istennek lefoglalt életét. A férj küldetése is ez, hogy szeresse és tisztelje a feleségét, még akkor is, ha nem mindig érti az ő gazdag érzelmi életének minden mélységét és fordulatát, szolgálja az ő kibontakozását és boldogságát.
Jézus a tékozló fiú történetében gyönyörűen formálta meg az irgalmas apa képét, és ebben minden bizonnyal az ő nevelőapjának, Józsefnek az arca, alakja is segítségére volt. Milyen fontos volna, hogy legyenek olyan pillanatok minden édesapa életében, amikor a gyermekeiről, ha rájuk tekintenek, ha látják és hallják őket, akkor maga Isten, a Mennyei Atya jusson az eszébe!
– Szent István királyunk 1038. augusztus 14-én, a halála előtti napon a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta föl, az ő oltalmára bízta. A püspököknek azt mondta, hogy őrizzék meg az igaz hitet, szeressék az igazságot, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, a kereszténység „zsenge ültetvényén csőszködjenek”. Püspök Úr miként látja, tágabban értelmezve a legmagasabb ország-méltóságok körét (egyháziakét, világiakét); mennyiben sikerül(t) Szent István végakaratát teljesíteni a XXI. századra? S Ferenc pápa ünnepi szentmiséje vajon segíthet-e abban, hogy Szűz Mária oltalmára – továbbra is – méltóak maradjunk?
– A magyar népet a keresztény hit tartotta meg ezer éven át. Nálunk nagyobb, erősebb népek eltűntek a Kárpát-medencéből: a kelták, az avarok, a gepidák, a besenyők. Nem a magunk ereje, ügyessége tartott meg minket, hanem elsősorban a keresztény hitünk, amely megtermékenyítette, megerősítette, megtisztította és felemelte a magyar kultúrát, átjárta a népünk lelkét. Ma is erre a sziklára kell építenünk, ha szeretnénk megmaradni.
Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.