Szentmise a köz szolgálatában dolgozókért

Szent Péter és Pál egymástól különböző személyiségű, de életüket odaadó Krisztus-követők példáján keresztül hozta napjainkhoz közel Székely János az önzetlen, a másokért tenni akaró és tudó közszolgálati ember képét.

Huszonévvel ezelőtt dr. Kaczmarski János akkori jegyző kezdeményezésére először csak a köztisztviselők voltak a meghívottak. Azóta egyre tágult a kör, és az elmúlt években a szó valódi értelmében vett „köz szolgálatában dolgozók” istentisztelete lett a szentmise.

Orvosok, ápolók, mentősök, bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők, tanárok, rendőrök, katasztrófavédelemben, büntetés-végrehajtásban dolgozók, szociális munkások, szociális gondozók, védőnők, bölcsődei, óvodai dolgozók, állami és kormányhivatalokban, polgármesteri hivatalokban, szociális és gyermekotthonokban, kereskedelemben dolgozók, önkormányzati képviselők, média, a kulturális, tudományos élet munkatársai, civil és karitatív szervezetek képviselői jöttek el. A felolvasók közülük kerültek ki: dr. Károlyi Ákos Szombathely város jegyzője, Merklin Ferenc, a Kanizsai Dorottya Gimnázium igazgatója, a könyörgéseket pedig Bálint Éva színművésznő és Szabó Tibor, a Weöres Sándor színház direktora mondta el. Végül pedig mélyen megrendülve, könnyek között kérte Olga a békét hazájának, Ukrajnának. Férje a fronton harcol, ő két gyermekével menekült Magyarországra.

A záróének az emberi lét esendőségére, képletes zarándokútra hívta fel a figyelmünket: „Mi csak vándorok vagyunk itt a földön, vándorként éljük életünk...”

Dr. Asbóth Mária