SZTV 35: indulás az átmenet idején

A Szombathelyi Televízió története – amelyben sokak mellett szerepet kapnak a kamionok, egy Barkas (az NDK Wartburg-motorral működő furgonja/kisbusza), a Music Television is – úgy kezdődött, hogy 1989-ben a megyeszékhelyek közül már csak Szombathelyen nem működött helyi televízió. Sibinger János, a Vas Népe fotóriporter-újságírója több cikket is írt erről a fura helyzetről. Azokban az időkben a pártállam már lebomlóban volt, helyben még a tanács szervezte az emberek életét, így ott született meg a döntés, hogy akkor legyen tévéje Szombathelynek is – a vezetésére pedig kiírtak egy pályázatot, amelynek a híre Sibinger Jánost Nyugat-Németországban érte utol, ahol éppen kamionozott. A gépjármű vezetőülésébe azért került, mert a Vas Népe keményvonalas vezetése jó ütemérzékkel akkor küldte el, amikor a rendszer éppen átfordulni készült.

Sibinger János volt a Szombathelyi TV első főszerkesztője

„Eltanácsoltak, az egyik vezető a szerkesztőségi értekezleten azt mondta, hogy itt a más politikai elveket vallóknak nincs helye. Az oka? Benne voltam a helyi MDF megalakulásában. Korábban írtam cikksorozatot a kamionozásról, megismerkedtem egy nyugatnémet sofőrrel, aki elcsábított, a jogosítványom megvolt, úgyhogy mentem. A város közben kiírta a pályázatot, a feleségem pedig unszolt, ha már annyit írtam a tévéről, adjam be a jelentkezést. A Csermely Bandi osztályához tartozott az ügy, a Kovács Jenő volt a kapcsolattartó. Éppen rakodtam Vecsésen, amikor a nyugatnémet cégen keresztül szóltak, hogy vigyen haza a kamiont, mert megnyertem a pályázatot.”

Táncoljunk, aztán csak lesz zene is

1989 novemberének elején lett a Szombathelyi TV-nek főszerkesztője, János így foglalta össze, hogy honnét is futott neki a történetnek: „Nagyon komolyan fotóztam, de a tévé technikai részéhez lövésem sem volt. A gyorsaságot, a szakmai lehetőséget, a kihívást láttam meg benne, hogy az újsággal ellentétben már aznap le lehet adni a hírt. De amikor kineveztek, rajtam kívül senki nem volt a tévében. A műszaki hátteret az MMIK – itt kaptunk helyet – technikusai, Füzesi József, Nagy Ferenc, Simon Ottó rakták össze. Jóska aktív videós volt, ő rögzítette a megyei tanácsüléseket VHS-sel. Ők állították össze a kezdőszettet, hangpultot, U-matic (videókazetta-szabvány, az első olyan video-formátum, mely a mágnesszalagot egy kazettában tárolta) kamerák, vágóberendezés, kezelőadapter, ennyi”.

A technika emberek nélkül sem sokat ért, de hamarosan érkeztek azok is: az amatőr filmes Váradi Gábor (aki szintén pályázott a főszerkesztői posztra), Kovács Tibor, ő a számítógépekhez értett, a főiskoláról éppen kikerülő Császár Péter, aztán szép lassan a többiek is: Szekeres Kriszta, Purguly Mária, Zsolnay Zsuzsa, Tremmel Zoltán, Tóth Balázs, Sugár Judit, Horváth Sándor, Molnár Annamária, Komondi Gábor, Rácz Veronika, Mihalics Hajnalka, Purguly Mária, Varga Zoltán.
1990. február 5-én sugározta az első adását a Szombathelyi TV, a műsort a stúdióban rögzítették kazettára, azzal és a lejátszóval felmentek a 14 emeletes tetején található adóhoz, direktben rádugták, és a városban és a környéken fogható volt az adás.

Az első híradó a Szombathelyi TV-ben: engedély nem volt, de adni kellett

„Nem tudom, nem emlékszem már rá, mi volt az elsőben. Arra viszont igen, hogy én voltam a műsorvezető, valami katasztrofális teljesítménnyel. Nehéz mást mondani, mint azt, hogy borzasztó volt. Elindítottuk fenn, aztán lenn a sarkon, az Akváriumban megünnepeltük.”

Papír? Az nincs

Volt egy „aprócska” probléma, a televízió nem bírt hivatalos frekvenciaengedéllyel, mivel az új parlament moratóriumot hirdetett – igaz, a városi tanács korábban megkérte és meg is kapta. 35 év távlatából nehéz kibogozni, hogy az átalakulás során mi veszett el és mi nem, a lényeg, hogy „dokument” nem volt, „adni viszont kell”, tehát működött a tévé pecsét nélkül is. Egész addig, amíg meg nem jelent az Antenna Hungária vezetője, hogy akkor rendbe tegye a dolgot. „Felmentünk az adóhoz, kivettem az adó „eszét”, az oszcillátorfiókot, berakták egy postazsákba, leplombálták, lejegyzőkönyvezték. Szerintem még a várost sem hagyták el, amikor kibontottam, visszaraktam és adtunk tovább. Időnként megbüntettek engem, a jogcímet már nem tudom, ki kellett fizetni, fájt, havi fizetés körül volt, de folytattuk.”

Ma már történelem: Sibinger János (balról), Váradi Gábor, Császár Péter a Szombathelyi TV első stúdiójában

Azt, hogy mekkora területet fedett le az adás, úgy tudták lemérni, hogy Nagy Ferenc és a műszaki csapat a tévé Barkasában összerakott egy televíziót, egy antennát, és járták a környéket, így „tapogatták le”, meddig ér el az adás. A kőszegieknek nem tetszett, hogy erősebben sugároz az adó, mint az ORF szarvaskői állomása, mert elnyomta az osztrák 1-et és 2-t. Hogy növeljék a nézők számát, valahogyan be kellett a lakásszövetkezeteknél működő kábeltévékhez – utóbbiak nem nagyon voltak vevők az ötletre. János hirtelen ötlettől vezérelve írt egy levelet a Music Television európai igazgatójának, hogy az MTV műsorát adhassák. Ha valaki azt gondolná, hogy na, majd pont Szombathelynek sikerül egy ilyen akció, az téved: megjött az engedély, és onnét kezdve a legújabb zenék szóltak az SZTV-n, így már a kábeltévéknek is érdekes lett a dolog.

A következő nagy lépést az élő adás jelentette, ehhez szükség volt egy mikrohullámú átjátszópárra. Ilyen akkoriban nem sűrűn akadt, de kiderült, a sárvári MHSZ pincéjében van egy. Megszerezték, kiderült, érzékeny jószág, „csöves rendszer volt, és a hőmérséklettel változott a frekvencia, csúszott állandóan, piszkosul érzékenyen reagált”, de végül sikerült összehangolni, és az 1990-es választást élőben adta a szombathelyi tévé. „ A Tilcsik Gyuri ismert minden jelöltet, nagy segítség volt, Németh Joci PC-n felépített egy alapszoftvert, amivel grafikonok készültek, kezelte a befutó eredményeket, az egészet össze tudta hozni a tévé rendszerével, és az egész adásba is került. A végén pedig készítettünk egy gálaműsort, ahova meghívtuk a politikusokat, és még játékot is szerveztünk. Napokig számoltuk a leveleket, mert 1990-ben még csak nem is hallottunk az internetről. Az egésszel nézettséget akartunk toborozni, hiszen végül is a tévé feladata.”

Élő közvetítés, reggeli műsor

És a tévé fejlődött kibővült a műszaki helyiség, jött a digitális technika, digitális vágás, hatalmas számnak számított a külső winchester, a maga három gigabájtjával. Jánosék megtudták, hogy Pesten a BMG készített kísérleti mikrohullámú félvezetős átjátszót – nagy hatótávolságú, stabil félvezetőst, ami kisebb volt, mint egy akkor divatos diplomatatáska. Ezt jelképes összegért megvették, leváltották az MHSZ-től szerzett technikát, csináltattak egy közvetítőkocsit, és elindultak az élő közvetítések: városi közgyűlés, körmendi kosármeccsek. „Hogy beleszerettem-e? Igen, élveztem, nagyon. A feleségem mindig azt mondta, mi lesz, hogyha majd nem televíziózol? Mi lesz, ha elveszik tőled tévét? Mondtam, semmi.”

És nem volt megállás: „Az első reggeli élő adást mi csináltuk Magyarországon, a Tilcsik Gyurival találtuk ki. Kiállítási paravánokból felépítettünk egy kvázi szerkesztőséget. Az első hajnali vonathoz valaki kiment, elhozta az újságokat, sajtószemléztünk. Az egyik zenei kiadónál voltak professzionális szalagon klipek, ezeket megkaptuk, ezekkel is tudtunk játszani, nagyon dinamikus reggeli műsort tudtunk adni.”

Vissza a kamionra

A tévé szervezetileg is önálló lett, önkormányzati intézmény lett belőle. A digitális rendszer indítására megszervezték a helyi televíziók országos találkozóját filmszemlével egybekötve, a zsűrijében benne volt Horvát János tévés személyiség és Szabó István filmrendező is. „Gurult a szekér nagyon, de aminek van kezdete, annak van vége is. Az esetemben úgy történt, hogy 1995-ig csináltam, meghallottam, hogy nem tetszik, amit csinálok, se a bal-, se a jobboldalnak. Ebből tudtam, hogy jól teszem a dolgomat. Mondjuk úgy, sokszor mondtam nemet a kérésekre. Leültem a városvezetéssel, hogy beszéljük meg, egyezzünk meg, és elsétálok. Kitalálták, hogy valamilyen céges formában működjön tovább a tévé, a vezetői posztra pedig pályázatot írtak ki. Beadtam, de tudtam, ki lesz az új igazgató – esélytelen voltam. Közölték, az új beosztásom képújságszerkesztő, ha nem fogadom el, felmondanak: aznap délután beadtam a keresetet a munkaügyi bíróságra, mert engem a képviselő-testület nevezett ki. Végül megegyeztem a várossal, és visszamentem kamionozni Nyugat-Németországba, amit – amíg tévéztem – egyesítettek az NDK-val, és Németország lett belőle. Mivel addigra szabályozták a vezetés tartamát, volt időm, így mellette Pécsen és Kaposváron dolgoztam a tévéknél, készítettem műsorokat amerikai hírügynökségeknek. Volt még egy hetilapos kísérlet Szombathelyen, abban részt vettem, azt követően 10 hónapig voltam munkanélküli, és utána soha nem foglalkoztam médiával és politikával. Megláttam egy hirdetést, területi képviselő lettem a Szerencsejáték Zrt.-nél, onnét mentem nyugdíjba. Tévét nem, csak Netflixet nézek, internetezek, címek alapján döntök, mert nem akarom felidegesíteni magam. Motorozom, vitorlázom és kamionozok. Hogy már megint? Hát persze, mindig is imádtam, a tévé meg az életem izgalmas és jó időszaka volt.
 

Sibinger János a 2025-ben: interjú a kezdetekről Fotó: Nagy Jácint