Vágyak jönnek a múltból: Grecsó Krisztián családról, nevelésről, apaságról tartott előadást

Grecsó Krisztián Lányos apa című kötetének tárcanovellái nem ismeretlenek az olvasók előtt: az írások sorozat formájában a Nők Lapja hasábjain is napvilágot láttak. A Szociális Hét előadásán a szociális szféra dolgozóit szólította meg az író: most elsősorban apaként, s ezt megerősítve Grecsó felhívta a figyelmet egy plüssállatkára, ami azzal a céllal csücsült az előadói asztalon, hogy megvédje őt tőlünk, hallgatóktól – kislánya határozott utasítására.

Grecsó Krisztián a szociális szféra dolgozóinak tartott előadást

Szó esett családmodellről, nevelésről, arról, hogy akár 1000 év paraszti hagyománya hogyan fér meg egy modernebbel, s hogy tud mindegyik jelen lenni egy gyermek életében. Ennek megválaszolásához elengedhetetlen az önismeret: apaként, szülőként az ember a teljes világgal új viszonyba kerül, s elsőként önmagát kell megszeretnie az új szerepben. A gyermek a házasság próbája is – mert önmagamat megszeretni nem nehéz, mondja nevetve –, a másikat is szeretnem kell anyaszerepében.

A háromgenerációs családmodellekről – „amiket régen családnak hívtunk, ahogy a méhlegelőt gaznak” – is esett szó, és a transzgenerációs hatásról, ami az író szavaival annyit tesz, hogy vágyak jönnek a múltból, s elmesélte nagymamája hosszú időn át titkolt szenvedélyét a dolgok rögzítése, az írás iránt. Grecsó gondolkodásában a családi örökséghez képest fő különbség az, hogy a gyermeki kreativitást – ami akár azt is jelentheti, hogy új „néptánclépéseket” és „népdalokat” kreál – feltétel nélkül el kell fogadni.

A szülőnek, majd a pedagógusnak is, hiszen egyik sem jós, hogy lássa, mi lakozik a gyermekben, akinek a megelőlegzett bizalom mindenképpen jár. Így került szóba egy bűnrosssz, diákkorában írt dráma, A szeretet apostolai, mely a tanár és a színjátszók jóvoltából egy diákszínjátszó-találkozóig is eljutott: ha akkor a tanár, látván a minőséget, nem szavaz bizalmat, valószínűleg nem válik író Grecsóból.

"Akkor még gaznak hívtuk a méhlegelőt, a transzgenerációs hatásokat családnak"

A családban való élet másik fontos pontja a kíméletlen őszinteség önmagunkkal: Grecsó szerint a közösségi média hazugságai tetté a legnagyobb kárt a szülői létben. Ezzel kell szembemenni, s felfogni, hogy kérdezni nem szégyen ebben a világban (sem).

A múlt generációk vágyainak utódokban való beteljesedéséről szólva hangzott el az is, hogy az író nagyapjának disznóöléskor előszeretettel hangoztatott, (realitástól független) vágya volt, hogy pesti polgár legyen. – És itt van a lányom, aki, ha végigmegy a nagykörúton, nemhogy pesti polgár, de övé a nagykörút – zárta előadását Grecsó, és még egy novellát felolvasott., a Tudta? címűt, kelet-európai szorongásról, bizalomról, beszélgetésekről, és arról a derűről, ami a „régi öregeknél” még megvolt, de mostanában valahogy nem találjuk.

TP

Fotó: Nagy Jácint