Vasi települések jellegzetes épületei naptárképeken

– A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem tavalyi kirándulásán csepegő esőben értünk Cákra, akkor örökítettem meg a pincéket. Majd átmentünk Kőszegre, és ott fotóztam a felújított Jurisics teret határoló gyönyörű épületeket. Már egy kicsit sütött a nap, de fény és árnyék nem keletkezett. Utólag megállapítottam, hogy nem is ez az elsődleges feltétele annak, hogy egy jól sikerült fotó készüljön. Sőt, ilyen ódon épületeknél talán szerencsésebb is, ha kevésbé kontrasztos a kép, ami jobban tükrözi az egykori hangulatot – idézi fel Portschy Tamás annak a két fényképnek a készítési körülményeit, amelyek 2021-ben a Magyarország asztali naptár, illetve a Hazánk városait járva falinaptár lapjairól köszönnek majd vissza.

– A közösségi oldalán rendre közzétesz egy-egy albumot, amelyekben különböző tematika szerint rendszerezve mutatja meg a régebbi fényképeit.

– Évtizedek óta hobbifotós vagyok, sokat utazom, és az élményeimet szívesen megörökítem. Most jobban ráérek arra is, hogy rendszerezzem a régi fényképeket, ezért a nyilvánosság elé is aktívabban lépek a fotósorozataimmal. Így – ha az adott helyzet miatt nem is kerekedhetünk fel – legalább virtuálisan útra kelhetünk. Érdekelnek az épületek, szívesen fotózom a városokat, régi házakat, a várakat. Szeretem a hegyeket, van több albumom az alpesi tájakról is. Nagyon foglalkoztatnak a hegyi felvonók és vasutak mint mérnöki létesítmények, másrészt a gyönyörű tájak látványa a magasból, ahova ezekkel eljutunk. Egész gyűjteményem van már a vízesésekről készített képekből és a hangulatos tengerparti településeket ábrázoló fotókból is.

– Ha vége lesz a kényszerű bezártságnak, hova indul majd először?

– Van egy befizetett utunk, ami szeptemberben esedékes, remélem, addigra elmúlik a veszélyhelyzet. Dalmáciába készülünk, bár ott többször jártunk már, de mindig szívesen megyünk vissza, mert azokat a szép régi városokat még nem tették tönkre a turizmussal járó átépítések. Tervezzük azt is, hogy alaposabban megismerkedünk az észak-magyarországi régió tájaival, településeivel.

– Profi géppel fotóz?

– Inkább felső középkategóriás a felszerelésem, de elég sokra képes, cserélhető objektívekkel. Korábban gyakran töltöttem fel képeket a Panoramio honlapra, ahová a világ minden részéről bárki elküldhette a digitális fotóit, amelyek aztán megjelentek a Google Earth felületén is. A fotóstársak aztán értékelték egymás felvételeit, amiből sokat tanultam akkoriban. Manapság már könnyebb képszerkesztő programok segítségével javítani a fotó minőségén, például kontrasztosabbá, plasztikusabbá tenni azokat a képeket, amelyek kevésbé jól sikerültek; korrigálhatók a túlzott összetartások; vagy alkalmanként retusálhatók oda nem illő részletek, akár láthatatlanná tehetünk egy szép épület homlokzata előtt húzódó villanyvezetéket. Szívesen kísérletezem a különböző szoftverek által biztosított technikákkal, de csak olyan módon nyúlok egy képhez, hogy azzal ne veszítsen az eredeti értékeiből.

– Beszélgetésünk elején említette az Urbanisztikai Nyári Egyetemet, amelynek ön az egyik szervezője. Látszik-e már, hogy mi lesz az rendezvénnyel?

– Egyre kevésbé tűnik megvalósíthatónak augusztus elején a program, hiszen a bizonytalanság miatt nehéz egyeztetni az előadókkal, és kérdés az is, hogy tudnánk-e hallgatóságot toborozni. Talán lassan rendeződnek a körülmények, és szeptemberben megtarthatjuk. Az idei téma a trianoni évfordulóhoz kapcsolódik, ezért a határon túlra került településekkel szeretnénk többet foglalkozni.