Vitéz Bakay Szilárd altábornagyra emlékeztek Szombathelyen

Vitéz Bakay Szilárd altábornagyra emlékeztek Szombathelyen, egykori lakóházánál. A tábornokot 1946. április 11-én innen vitték el a szovjetek, és alig egy év múlva Sopronkőhidán kivégezték. A megemlékezésen Tóth Kálmán önkormányzati képviselő Bakay Szilárd életútját és katonai pályáját idézte fel, dédunokája, dr. Halász András pedig emberi és katonai tartásáról, hazájához való hűségéről beszélt.

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy

Vitéz Bakay Szilárd apja Bakay Szilárd, az I. honvéd gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka, anyja Németh Mária, egy budapesti vasnagykereskedő lánya volt. Árvaszéki ösztöndíjjal 1902-től a Kassai és Kőszegi Katonai Alreáliskolák, ezt követően a kismartoni Főreál, majd 1906–1909 között Morvafehértemplomi lovassági Hadapródiskola növendéke volt, amely tanintézetekbe csak kiváló alreál iskolai eredménnyel kerülhettek felvételre a növendékek. 1909-ben felvételt nyert a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára. 1912-ben jeles eredménnyel végzett, gyalogsági hadnaggyá avatták. 1912 és 1914 között a kaposvári – Albrecht főherceg nevét viselő – 44. gyalogezredhez osztották be csapattisztnek. 1914-ben zászlóalját áthelyezték Budapestre. Az első világháború kitörésekor századparancsnok-helyettesi rangban szolgált. Alakulatát hamarosan a déli frontra vezényelték. 1915 januárjában a harcokban tanúsított bátorságáért soron kívül főhadnaggyá léptették elő, és 23 évesen a 44. gyalogezred 4. századának parancsnoka lett. 1916-ban megkapta az egyik legmagasabb kitüntetést, a „Vaskorona-rend III. osztályát”. Kinevezték a 72. Rohamzászlóalj parancsnokának. Vezérkari tanfolyamot végzett Nagyszebenben. A dél-oroszországi fronton már vezérkari tisztként teljesített szolgálatot. 1918-ban soron kívül századossá léptették elő.

1919 januárjában házasságot kötött Jordán Margittal. Egyetlen gyermekük, Szilárd 1920-ban született (ő is a katonai pályát választja majd). 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején letartóztatták, Kaposváron és Budapesten a Margit-körúti fogházban raboskodott július 27-éig. Szabadulása és a kommün bukása után újból aktív szolgálatra jelentkezett, és Kaposváron kapott csapattiszti beosztást. 1922-ben Pécsre vezényelték a 4. vegyesdandár parancsnokságára. Befejezte a Hadiakadémiát, és még ebben az évben felvételt nyert a vitézi rendbe.

1925-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D. osztályára helyezték. Gyakran utazott katonai delegációk tagjaként külföldre, katonai képzettségén túlmenően francia, német és angol nyelvtudását is kamatoztatni tudta. 1926-ban őrnaggyá léptették elő. 1933. április 1. és 1933. szeptember 15. között Belgrádban és Athénben, 1934. január 1. és 1939. május 1. között Szófiában katonai attasé volt. 1935-ben kapta meg ezredesi előléptetését. 1939–1942 között a debreceni a 17. könnyű hadosztály parancsnoka volt. 1940-ben tábornokká (vezérőrnagy) léptették elő. Szeptemberben, Erdély visszacsatolásakor dandárjával részt vett a hadműveletekben.

1942. augusztus 1-től kinevezték a kijevi magyar megszálló alakulatok főparancsnokává, majd 1942. október 1-jén altábornaggyá léptették elő. 1943. május 15-én nevezték ki a szombathelyi III. hadtest parancsnokának, de szolgálati helyét és beosztását – a teljes nyugati határszakasz biztosítását – ténylegesen csak 1943. augusztus 1-jén foglalta el. 1944 júniusa és júliusa között Budapesten a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke volt. 1944. augusztus 1-jén a budapesti I. hadtest parancsnoka, Budapest vezénylő tábornoka (altábornagyi rangban). A kiugrási kísérlet előkészítésének egyik kulcsfigurája volt.

1944. október 8-án Budapestről a németek elrabolták, és még aznap repülőgéppel a Gestapo bécsi központjába vitték. Néhány napos őrizet után átszállították a mauthauseni fogolytáborba, ahol 1945. május 5-éig raboskodott. A tábort felszabadító amerikai csapatok azonosították, ellenőrizték személyi adatait, de nem vonták vizsgálat alá. 1945 júniusában a szovjet elhárító hatóságok is megvizsgálták az ügyét. Nem találták bűnösnek, elengedték. 1945. január 24-én a Honvédségi Rendeletekben közzétett „Nemzetvezetői elhatározások” alapján „…a magyar nemzet ellen elkövetett hűtlenség miatt…” a nyilas kormány megfosztotta altábornagyi rangjától.

1945 nyarán hazatért. A Népbíróság világháborús katonai tevékenységéért vádat emelt ellene, de felmentették. A Honvédelmi Minisztérium vizsgáló bizottsága igazolta, nyugállományba helyezték. 1946. április 11-én Szombathelyről, Lipp Vilmos utcai házából (ma Somlai utca) bírói végzés nélkül elhurcolták. 1947. március 17-én, azóta is ismeretlen helyen (feltehetően Sopronkőhidán) kivégezték.

1991. március 15-én Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérezredessé léptette elő. A kinevezési okmányt Antall József miniszterelnök is ellenjegyezte. 1992. szeptember 22-i végzésével a szovjet katonai ügyészség is rehabilitálta. Döntésében kimondta, hogy a szovjet törvények értelmében nem követett el háborús bűncselekményt, s megállapította, hogy a budapesti Szovjet Helyőrség Katonai Bírósága 1946. december 23-án jogsértően hozott halálos ítéletet Bakay felett, s annak Moszkvában történt jóváhagyása is törvénytelen volt.

(forrás: Szombathelypont.hu)