A szombathelyi ember biciklizik, és szeret horgászni: Dragomán György író volt a szombathelyi Bloomsday vendége

„Nem kell alibiből orvosnak lennem”

Dragomán Györgyről a szombathelyiek nagy része tudja, hogy Romániából, Marosvásárhelyről vándorolt ki családjával 1988-ban, s négy évig volt otthona városunk, itt járt gimnáziumba, és itt ismerte meg a feleségét, Szabó T. Annát. Az író három éve járt utoljára Szombathelyen, így a szombati pódiumbeszélgetésen a hazatérés volt a nyitó téma, felidéződtek a kamaszkor helyi emlékei, a város (főként az akkori romániai viszonyokkal ellentétes) szabadság-ígérete és tényleges felszabadító hatása. Itt erősödött meg benne, hogy lehet belőle író: hogy nem kell alibiből orvosnak lennem, fogalmaz nevetve. A pesti egyetemi évek alatt, aztán később, a gyerekekkel is sokat járt haza: mikor édesanyja elköltözött, ritkultak a látogatások, de a nagyszülők sírjának látogatása a Jáki úti temetőben sosem marad el.

„Itt voltam szerelmes nagy erőkkel”

Akkor jött rá, hogy Szombathely a 2. otthona, meséli, mikor Máglya című regényét olvasta újra: a város a mű fiktív terében ugyanannyira van benne, mint Marosvásárhely. Mert az író raktároz, mindig magával visz valamit a városokból, ahol éppen él, jár: és egy várost gyalog kell bejárni, vallja Dragomán, úgy lehet igazán megérteni, megjegyezni. Szombathelyi éveiben sosem ült buszon, akár edzésre, akár az oladi angolórákra tartott, és ezt a szokását azóta is tartja. Szombathely őrzésében az is közrejátszik, hogy itt volt szerelmes először "nagy erőkkel”, és az első szerelem, amit az ember állítólag sosem felejt, nála az utolsó is egyben: Szabó T. Anna költőnővel 14 éves koruk óta alkotnak párt.

Nem kell folyton azt nézni, nő-e a fű

Bár Dragomán, és ez többször is előkerült, rendkívül tudatos író, meg kellett tanulnia azt is, hogyan ne csináljon semmit, azaz ne gondolkozzon, mert az írás olyan, mint a kertésznek a kert, kell vele törődni, de nem kell folyton azt nézni, nőtt-e megint benne a fű.

„Ezt se hittem volna annak idején”

A Dragomán szövegeiben többször feltűnő toposz apai eredetű, és egyik első előfordulása szintén Szombathelyhez köthető. A Romániából való kivándorlás ötlete a család gyermekeinek, Dragománnak és testvérének annyira nem tetszett: egy skót juhászkutyát kértek volna a költözésért cserébe. Mikor Szombathelyre érkeztek, új otthonuknak a többi lakóval közös kertjében egy skót juhász fogadta őket. Igaz, hogy a szomszédé volt, de az már majdnem olyan, mintha. Nos, akkor hangzott el először az ominózus mondat, majd többször ismétlődött a család története során -- és Dragomán írásaiban.

A BDK

Azaz 1989-ben még Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, ahol 3000 angol nyelvű könyv fogadta a lenyűgözött diákot, aki Romániában kiválóan megtanult angolul, így a szombathelyi könyvtár polcáról elsőként Joyce Ulyssesét emelte le, és Esterházy Bevezetés a szépirodalomba című művével olvasta párhuzamosan – 16 évesen.

A szombathelyi ember biciklizik

Vincze Bence arra kérte az írót, mutassa be, milyen "a szombathelyi ember" az író emlékeiből építkező fiktív világban. Dragomán igazán hízelgő képet festett: a szombathelyi polgár biciklin jár, befogadó, barátságos, kíváncsi és kedves, valamint szeret horgászni.

A Joyce-hatás

"Látszott, hogy ez valami más, mint azok a regények, amiket akkoriban olvastunk – emlékszik az Ulysses rá gyakorolt hatására – más, és mégis regényként működik. Ez csodálatos és ijesztő is volt egyszerre", mondja, a regény vastagsága viszont nem riasztotta: „Akkoriban ugyanis azt hittem, hogy vastag könyveket kell olvasni. Meg írni.”

Dragomán a Képtárban szokásához híven fotózza a fotóst, most éppen Nagy Jácintot

Egy szó mint száz, Dragomán György szombathelyi látogatása a várakozásoknak megfelelően, remekül sikerült, lévén olyan író, akinek nemcsak prózáját, de a személyes találkozások idején közvetlen humorát, őszinteségét is élvezhetjük. Dragomán a beszélgetés után a Képtárba ment, ahol éppen a Leopold Bloom Gyűjtemény tárlatának megnyitója zajlott.

Tar Patrícia
Fotók: Nagy Jácint