Bloomsday 2024: az itt és most ünnepe

Hagyomány szerint a Fő tér 41. számú házán elhelyezett Joyce-szobornál gyülekeztek péntek kora délután a Bloomsday lelkes résztvevői, a ház előtt, melyről helytörténeti kutatások bizonyították, hogy az 1800-as években bizonyos Blum család otthona volt, s melyet ez a tény városi emlékhellyé emelt: június közepén (június 16-a a regény történetének napja) pedig rendre innen indul útjára a szombathelyi Bloom-nap, nem volt ez másképp a 30. alkalommal sem. A megnyitón jelen volt többek között dr. Nemény András polgármester, Horváth Soma kultúráért is felelős alpolgármester, Ragnar Almqvist, Írország budapesti nagykövete családjával, Mark Joyce, a murális műhely idei ír alkotója és a Leopold Bloom Art Alapítvány képviselői. Korponay Zsófi elénekelte az ír és a magyar himnuszt, majd dr. Nemény András lépett a mikrofonhoz, hogy köszöntse az egybegyűlteket.

Magyar, ír, európai kincs

Az idei az évfordulók éve, kezdte beszédét a polgármester, utalva arra, hogy a Bloomsday 30, a Joyce-szobor 20 éves, az Ulysses pedig 120 évvel ezelőtt játszódik. Ezek az évfordulók fontosak, ám valójában jelképesek, hiszen az Ulysses időtlen és örök: a főhősnek bár van kora – 158 éves lenne az idén –, mindez lényegtelen, hiszen utazása térben és időben a végtelenbe tart. Bloom barátságokat köt össze, ihletet ad, igazi teremtő, megtermékenyítő erő, egyszerre hirdeti a gondolat és az érzelmek szabadságát – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve, hogy 30 évvel ezelőtt talán ezt a szabadságot érezték meg a Bloom-rajongók, mikor felfedezték az Ulysses univerzumában Szombathelyt, majd azt, hogy a Fő téren élt egy Blum család, akit a szombathelyiek már hittel, elválaszthatatlanul kapcsolnak össze a regénybéli Bloomokkal.

Dr. Nemény András polgármester

De mit hozott ez a 30 év? – tette fel a kérdést dr. Nemény András, a kincskeresés időszakának nevezve ezt az időszakot, ami hozott színesebb és szürkébb éveket egyaránt. De kincseket is, ahogy az Ulysses tengere, hömpölygő tudatfolyama is tele van kincsekkel, melyek közös, egyszerre ír, magyar és európai kincsek, mint maga a Bloomsday. – Büszke vagyok arra, hogy Szombathelyen már 7 ír nagykövet és 5 polgármester vigyázott és vigyáz erre a kincsre –, folytatta, majd felelevenítette dr. Ipkovich György egykori polgármester mondását, miszerint: „Azt akarom, hogy nyüzsögjenek itt az írek, mint a hangyák”. – Mindenkit nagy szeretettel várunk, s azt kívánom, éljék meg az igazi Bloom-érzést, amit szeretnénk itt, Szombathelyen is közvetíteni” – zárta köszöntőjét a polgármester.

Németh Adrienn tolmács és Ragnar Almqvist, Írország budapesti nagykövete

Tartsd magad az itt és mosthoz

Magyarul szólt közönséghez Ragnar Almqvist, Írország budapesti nagykövete, aki feleségével és két lányával érkezett városunkba. Elsőként életéről, pályafutásáról beszélt, elárulta, hogy vörös téglás sorházi otthonuk az Ulysses születésének évében épült, s hogy szobájuk falán Dublin 20. század eleji térképe áll. Családjával múlt ősszel érkezett Magyarországra, azóta tanulja a nyelvet és próbálja megfejteni a politikát. „Mindkettő nagyon nehéz” – konstatálta derűs iróniával, hozzátéve, hogy mindez Horváth Soma alpolgármesternek, aki közel 70 százalékkal nyert az önkormányzati választásokon körzetében, úgy tűnik, nem igazán nehéz.

A nagykövettől azt is megtudtuk, első útja Szombathelyre egy novemberi, hideg napon vezetett, de a polgármester kedvessége, vendégszeretete, csapatának energiája magával ragadta, különös tekintettel a város Joyce-örökség iránt érzett büszkeségére. Almqvist ezután a fesztivált, a murális műhely alkotásait és a szombaton nyíló kortárs művészeti tárlatot méltatta, melyre joggal lehetnek büszkék a szombathelyiek, s melyre igazi írként, dubliniként azt mondta, ez a Bloomsday a legcsodálatosabb az ír tenger zöld és legdermesztőbb pontjától innét.

„A történelem lidércnyomás, melyből próbálok felébredni” – idézte Stephen szavait a regényből, utalva a jelenkori háborús helyzetre: – Az Ulysses egy olyan regény, mely egyetlen napon, egyetlen városban játszódik, legfőképpen egyetlen embernek a fejében, egy olyan kortalan regény, amit folyamatosan olvasnak, újraolvasnak: időtlen, örökké él, és fő mondanivalója mindig ugyanaz marad: csak egy világunk van, egy életünk van, szeretnünk kell egymást, bármi is adódik – mondta Ragnar Almqvist, szavait a regény egy, az ír murális festményen is megjelenő sorával zárva: „Tartsd magad az itt és mosthoz, melyen át a jövő alámerül a múltba.”

Viola László kapta idén a Bloom-díjat

Bloom-díj és porcukor-pecsét

A megnyitón a köszöntőket a Bloom-díj átadása követte. A 2024. év Bloom-díjasa Viola László lett, aki végigkísérte a szombathelyi Bloomsday 30 évét, melynek kezdetektől meghatározó személye. A díjátadást a hagyomány szerint porcukor-pecsételés követte, az első pecsétet Ragnar Almqvist, dr. Nemény András és Horváth Soma helyezték el a Fő tér 41. számú ház előtt.

Kollár Dalma Eszter, a Leopold Bloom Art Művészeti Alapítvány művészeti vezetője pecsétel

Még egy Joyce Dublinból

A Murális Műhely falfestményeinek átadására vonultak a résztvevők a Fő téri megnyitóról, melynek idei helyszíne a Kőszegi utcai parkolótömb.  A projekt, melynek eredményeképp Közép-Európa legnagyobb szabadtéri kortárs kiállítása valósul meg Szombathelyen, a felénél jár. Az ötlet 4 éve született, mondta el Szántó István, a projekt ötletgazdája, vezetője, s kezdetektől az a célja, hogy a keretében megszülető alkotások ne csak vizuális illusztrációi legyenek az Ulysses egy-egy fejezetének, hanem hogy az ír és magyar művész építse bele azt saját művészeti tevékenységébe. Az alkotásokról Salamon Júlia kurátor és a művészek beszéltek.

Szántó István, a Murális Műhely vezetője

Idén a regény 7. és 9. fejezete alapján festett Koleszár Stella és Komesz Borbála, valamint Mark Joyce ír képzőművész. A 7., Aiolosz című fejezet az élet elbizonytalanító tényezőit jeleníti meg, benne a főhős, Leopold Bloom a Dublini Nemzeti Könyvtárba vonul át, a 9. fejezet pedig itt játszódik – ennek freskóján Mark Joyce a könyvtár mozaikját fogja megjeleníteni. A fejezetek közötti kapcsolat indokolja, hogy az idei két festmény egymás mellett, egy falon foglal helyet. Koleszár Stella és Komesz Borbála több falfestményt készítettek már el közösen, a mostani, 7X11 méteres alkotás eddigi legnagyobb projektjük. A festményt az is különlegessé teszi, hogy a fallal együtt, kihasználva a 3 dimenziós helyzet adta dinamikát, „befordul”, megtörik. Egy ajtó nyílik rajta résnyire, melyből kizúdulnak a fejezet szerkesztőségi jelenetét idéző a színes papírlapok, megidézve Aiolosz szeleit, melyek messze sodorták Odüsszeuszt a tengerről végre megpillantott, szeretett otthonától, Ithakától.

Komesz Borbála (balról), Koleszár Stella és Salamon Júlia

A dublini képzőművész, Mark Joyce először jár Magyarországon, és nagyon jól érezte magát Szombathelyen az alkotás heteiben, árulta el.  „Tartsd magad az itt és mosthoz, melyen át a jövő alámerül a múltba.” – olvasható a falfestményen, mely részletkinagyításos, „rázoomolós” technikával jeleníti meg a dublini nemzeti könyvtár mozaikpadlóját, melyen több motívum között a virág (a regény szombathelyi származású főhőse Leopold Bloom, azaz Virág Lipót) is szerepet kap – ez egyébként az egyik első magyar szó, amit Mark -- aki képével szeretne egy kis Dublint Szombathelyre csempészni --megtanult itt tartózkodása alatt. Az ír művészt munkájában az ELTE SEK Vizuális Tanszékének hallgatói segítették, a festmények elkészültét Szombathely városa, a Trilac, Inter-Alp támogatta.

Mark Joyce és az ELTE SEK Vizuális Tanszékének hallgatói

Bloomlandia születése

A résztvevők a Rákóczi Ferenc utca, azaz a Bloom sétány felé irányították lépteiket, ahol azt tapasztalták, hogy a Göncz Árpád tér Ulysses-udvarrá avanzsált, és helyi művészek (a textilművésztől a keramikuson ás a tetoválóig) népesítették be a fesztivál idejére, a Szombathely Portré felületén ezekben a napokban a Dublin 1994–2024 felirat is olvasható. 
A zeneiskola épülete előtt az ünnepélyes Guinness-csapolás előtt felvonták Bloomlandia magyar és ír színekből komponált zászlaját, miközben szólt Bloomlandia himnusza – ami Joyce hangját, mely éppen az Ulyssesből olvas fel, szövi zenébe.

Vendégmunkások

A zeneiskola felé sétálva két hatalmas munkavédelmi sisakkal találkozhat a hétvégén arra járó. S ha egy pillanatra megáll, azt is hallhatja, ahogy a sisakok beszélgetnek. Horváth Csaba Árpád és Sipos Eszter vidám látványt nyújtó public art-alkotása a hazánkban az utóbbi években egyre jellemzőbb, a vendégmunkások egyszerre nagyon hangsúlyos, mégis láthatatlan jelenlétével foglalkozik. A környék köztereit használva lépten-nyomon halljuk a beszélgetéseiket, történeteiket, amik mesélnek arról a sajátos életformáról, amely a hely átutazóivá tette őket. Sokszor akár hónapokat is eltöltenek itt anélkül, hogy a rövid szociális interakciókon kívül bármilyen kapcsolódást alakítanának ki a hellyel, ahol dolgoznak. Ezzel a jelenséggel, az ő történeteikkel foglalkozik a projekt.

A public art mű két elemből áll, egyrész két szoborelemből, másrészt a belőlük szóló hanginstallációból. A munkavédelmi sisakok párbeszéde nem folyamatos szöveget alkot, hanem körülbelül 45 percnyi ismétlődő anyagot, amely összességébe 10-14 darab hosszabb rövidebb, szünetekkel megszakított részből állt. „Nagyon fontos volt, hogy a dokumentarista szándékon túl szórakoztató, Hacsek és Sajó-szerű párbeszédek megírása is volt a cél. Olyanoké, amelyek érdemesek arra, hogy az arra járók lehetőség szerint hosszan hallgassák őket.” - árulta el Horváth Csaba Árpád, és felajánlotta az alkotást Szombathely városának, mi pedig kíváncsian várjuk, hol nyeri el állandó helyét.

A Bloomsday pénteken koncertekkel, kiállításmegnyitóval, a Joyce Club irodalmi beszélgetésével folytatódott. A szombati és vasárnapi programokról ITT olvashat.

Tp

Fotók: Nagy Jácint