A Valentin-nap eredete

Feiszt György levéltáros posztolt a témában: "Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én egy 3. században vértanúságot szenvedett Bálint nevű római pap halálának a napján ünnepeljék. A „szerelmesek védőszentjének” szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg. A 15. századi „Érdy kódex” elbeszélése ismeri a gyógyító Bálintot, akinek „a pogány fejedelem azt mondta: „hinni fog, ha vak leányát meggyógyítja erre Bálint püspök imádságot tevén megvilágosítá a vak leányt”.

Angliában a 14. században a királyi udvarokban tavasz közeledtével rendezett Valentin-ünnepségeken rendszeresen előadták Geoffrey Chauce költőnek a maguknak párt keresőkről szóló „Madarak parlamentje” című művét. De a madarak menyegzőjének ünnepe szerepel a horvát néphitben is. A Bálint-napi időjárásból a várható termésre következtettek a gazdák. Hideg, száraz idő esetén bő termést reméltek. A szőlőtermő vidékek gazdái napkelte előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távol tartsák a szőlőtől. Ezen a napon szívesen ültettek facsemetét, abban bízva, hogy hamarabb megerősödik. De bármennyire szerteágazó is e nap hagyománya Bálint neve leginkább mégis a szerelemhez kötődik.

Egészen biztos nem véletlen hogy magyarul az első igazi szerelmes versek Balassi Bálint tollából fakadtak: „Most adá virágom nekem bokrétáját, Magához hasonló szerelmes virágát, Kiben violáját kötötte rózsáját: Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.” Love is all around!"