Bojár Gábor: Varga Mihály és Nagy Márton is tudják, hogy ez baromság

Versenyt nyerni a németekkel és svédekkel szemben?

Az ELTE Savaria Egyetemi Központ és a Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara meghívására autózott szerdán Szombathelyre a Graphisoft 74 éves, Széchényi- és Gábor Dénes-díjas alapítója, akivel Cseri József, a megyei kamara kereskedelmi tagozatának elnöke beszélgetett, közgazdász szakos hallgatók előtt, kimondottan a vállalkozói életforma nehézségeiről, kihívásairól, Bojár szakmai életútján keresztül. Bár arra Cseri gondosan ügyelt, hogy a társalgás szigorúan a vállalkozói tudásmegosztás keretében maradjon, így sem kerülhette el, hogy a Forbes 2023-as 100 leggazdagabb magyar listáján 39,5 milliárd forintos becsült vagyonával az 54. helyen említett üzletember egy ponton, a beszélgetés végén, ne hozza szóba azt, amiről nagyjából minden nyilvános megszólalásában kitér.

Cseri József (balra) vállalkozói tapasztalatairól kérdezte Bojár Gábort Fotó: Kleinhappel Miklós/ELTE-SEK

Méghozzá az akkumulátorgyártás kérdését, amely úgy jött a képbe, hogy Bojár egy induló vállalkozásnak mindig azt tanácsolja, hogy mérje fel, miben jobb a többieknél, milyen saját adottságai és versenyelőnyei vannak a versenytársakhoz képest, és ahhoz keressen piacot. Bojár szerint az országnak is ezt kellene tennie. Felmérnie, hogy milyen adottságokkal, versenyelőnyökkel rendelkezik. Az üzletember nem látja, hogy milyen versenyelőnyeink vannak az akkumulátorgyártásban és miért akar Magyarország akkumulátor nagyhatalom lenni? Nagy Márton gazdasági minisztert idézte, aki azt mondta, hogy a támogatási versenyt kell megnyerni, azaz minél nagyobb kedvezményt adni az ide települő multiknak. A támogatási versenyben pedig a versenytársak Németország és Svédország. Feltette a kérdést, hogy Magyarországnak tényleg arra van pénze, hogy a németeknél és a svédeknél nagyobb támogatásokkal hozzon ide akkumulátorgyárakat? Amihez rengeteg lítium és víz kellene, de ezekből egyikkel sem rendelkezünk. Semmink nincs hozzá, csak rengeteg pénzt pazarolunk el rá, hangsúlyozta. Hozzátette, vállalkozóként ő soha nem rakna pénzt a jelenlegi akku technológiába, egyszerűen azért, mert azt gyengének tartja. Nem is mert elindulni az elektromos Fiatjával Szombathelyre, mert csak 200 kilométert bír el az autó egy töltéssel, így a felesége kocsiját kérte kölcsön. A mai akkumulátorok technológiája nem elég, és a feltöltési idő is hosszú, ez mindjárt két nagy probléma. Az innovációban és finanszírozásban szerzett tapasztalatai alapján meri megjósolni, hogy viszonylag rövid időn belül jönni fog a jelenlegitől egy gyökeresen eltérő technológia az elektromos áram tárolására, ami felforgatja majd a piacot. A mostani lítiumos tárolási technológia így gyorsan elavul, és amellett, hogy iszonyúan pusztítja a környezetet, anyagi értelemben is óriási veszteség lesz az országnak, hívta fel rá a figyelmet. Számára teljesen érthetetlen, hogy a kormány miért tűzte ki gazdasági célként az akkumulátor nagyhatalmi státuszt, szerinte ez rossz irány.
 

A vállalkozók jobban tudják, hogy a világ merre halad

Felidézte, hogy amikor 1995-ben egy asztalnál ült Kepes András Desszert című televíziós műsorában Orbán Viktorral (és Mészöly Kálmánnal), a jelenlegi miniszterelnök felhozta neki vacsora közben, az akkori szocialista-szabaddemokrata kormány kritikájaként, hogy "az állam nem ad elég támogatást a vállalkozásoknak". Az akkori legkisebb parlamenti párt elnöke nem tudhatta róla, hogy ellene van az állami támogatásoknak, amikor ez kiderült, Orbán finomított, hogy az állam csak a fő stratégiai irányokat szeretné megmutatni a vállalkozóknak. Bojár erre úgy reagált, az államnak az sem a dolga, hogy a vállalkozók számára a főbb gazdasági irányokat kijelölje. Mert a vállalkozók jobban tudják, hogy a világ merre halad, hiszen ők vannak ott a piacon. Az állam feladata ezzel szemben az volna, magyarázta, hogy teremtse meg a megfelelő "infrastruktúrát", ami alatt elsősorban a köz- és felsőoktatást, az átlátható pénzügyi és adminisztrációs hátteret érti. Sok mindennel tudja az állam a gazdaságot támogatni, de azzal nem, hogy megmondja, mi a jövő. Nem is tudja és nem ez a dolga, ezért, figyelmeztetett az üzletember. Úgy látja, ebben 28 év elteltével is eltér a véleményük Orbán Viktorral, a miniszterelnök változatlanul abban hisz, hogy ki kell jelölni az irányokat. "Azt hiszem, az emberei tudják, hogy ez rossz. Meggyőződésem, hogy Varga Mihály és Nagy Márton, akiket személyesen is ismerek, pontosan tudják, hogy amiket csinálnak, az baromság. De azt csinálják, amiről úgy gondolják, hogy a főnöknek tetszik. Így nem szabad vezetni, sem országot, sem céget, hogy a beosztottjaimnak az legyen a célfüggvénye, hogy kitalálják, a vezetőjüknek mi tetszik", vont szomorú mérleget a sikeres cégvezető, aki szerint a mindenkori vezető feladata az egyéni és a csapatteljesítményt egyensúlyba hozni, összehangolni, úgy, hogy az egyéni tehetség is kibontakozhasson, de ne menjen a csapatmunka rovására. 

Engedni kibontakozni a tehetséget

Bojár a beszélgetés elején felidézte gyerekkorát, apja fotóriporter volt, anyja gépírónő, mindketten maximalisták a munkájukban. Nem csak azt örökölte tőlük, hogy "abban, amit csinálok, a világ legjobbjának kell lennem", de a patriotizmust, a hazaszeretetet is. Hét éves korában tört ki az '56-os forradalom, az édesapja végig fotózta a szabadságharc emblematikus helyszíneit, meg is sebesült, várták az exkluzív fotóit Bécsben. Egzisztenciát teremthettek volna belőle odakint, de máig előtte van a kép, ahogy az apja azt mondja: maradunk! "Ez az ország az enyém, nem lehet lecserélni, maradtak apámék, maradtam én, és a gyerekeim is maradni fognak", tett hitet Magyarország mellett, hallhatóan el is érzékenyülve mondat közben. Eredetileg tudós, fizikus szeretett volna lenni, nem vállalkozó, de az egyetemen nem volt a legjobb ötben, akik kutatói állást kaphattak. Ezután sikeres programozó lett, azt érezte meg ösztönösen, hogy mire van szükségük a felhasználónak. Itt érte az első sokkhatás: minél sikeresebb lett a csoportjával, annál jobban igyekezett őt elnyomni a főnöke. Ez újdonság volt számára, mert otthon és az iskolában is támogatói környezetben nőtt fel. Később jött rá, hogy a szocializmusban, valódi tulajdonosok híján a vezetőknek egyetlen kincsük van: a beosztásuk. Amíg a kapitalizmusban egy cégtulajdonos nem veszíti el a tulajdonát azzal, ha egy nála tehetségesebb kollégát helyzetbe hoz, felemel, addig a szocializmusban a vezető félti a beosztását, vetélytársat lát a nála jobban. A kelet-német, szocialista tervgazdálkodásban készült Trabant és a nyugat-német, kapitalista piacgazdaságban előállított Audi ugyanazon a technológián alapult, mégis egészen más pályát futott be. Ráadásul a gyenge Trabantra még öt évet várni is kellett, szemléltette a két gazdaságpolitikai rendszer közötti különbséget. Miután a szocialista tervgazdaság elnyomta, aki megpróbált kiemelkedni, felismerte, hogy tulajdonosként tehet a legtöbbet azért, hogy kibontakoztassa képességeit.

Ez pedig nála az volt, hogy felismeri a tehetségeket és képes megfelelően motiválni őket, hogy kihozzák magukból a lehető legtöbbet. Soha nem magára volt büszke, mondta, hanem arra, amit a kollégái csináltak. Amikor Steve Wozniak, az Apple társalapítója egyszer kérdőre vonta Steve Jobsot, az almás cég egykori vezérét, hogy mire olyan büszke, amikor sem a hardvert, sem a szoftvert nem ő találta fel, de még a marketing kampányt sem a nevéhez fűződik, akkor Jobs csak annyit felelt: A zenész a hangszer mestere, a karnagy meg a zenész mestere. (Musicians play their instruments. I play the orchestra.) Ahhoz is tehetség kell, hogy valaki kiválassza a legtehetségesebb embereket és a megtalálja számukra a megfelelő pozíciókat. Jobs kapcsán egyébként az is kiderült, hogy a legendás garbót lehet, hogy éppen Bojártól koppintotta, mert a magyar azt hamarabb hordta - a szombathelyi beszélgetésen is egy fekete egyben nyakút viselt egyébként.  
 

Bojár Gábor úgy emlékszik, előbb kezdett el garbót hordani, mint a néhai Steve Jobs, Apple-alapító Fotó: Kleinhappel Miklós/ELTE-SEK
 

A jó vezetőnél a lehetetlen is lehetségessé válik

Mitől lesz jó egy vezető? - tette fel a kérdést Cseri József, az üzletember pedig első könyve - kettőt írt: a GRAPHI-sztori-t és a Graphisoft 2.0-át - mottóját idézte, amit egy kollégája mondott egyszer róla: "Azért vezetsz jól, mert nem hagyod, hogy a tények elhomályosítsák a látásodat." Ez azt jelenti, hogy az igazi karizmatikus vezető hisz a lehetetlenben is, ami ezzel azonnal lehetségessé válik és így megvalósul.  A vezető rendelkezik azzal az erővel, amivel erőssé tehet másokat, egyértelműsítette. Bereményi Géza Eldorádóját idézte, amiben a Teleki téri vagány, Monori (Eperjes Károly), miután hírét veszi, hogy megvan az eltűnt unokája, bemegy érte a kórházba. Amikor ott az orvos közli vele, hogy meghalt a fiú, Monori erősen a szemébe néz, és azt mondja: "Nem halt meg, visszahozod." Lemennek a hullaházba, és az orvos egy gégemetszéssel visszahozza a klinikai halálból a gyereket. Ez Bojár szerint a töretlen hit példája. 
 

Aki kockáztatni szeret, az legyen vállalkozó

A kérdező felvetette, hogy Bojár az egóbajnok átlag cég tulajdonsokkal szemben szerény, amit a riportalany azonnal cáfolt: "Egyáltalán nem vagyok az, ezt a környezetemben is meg tudják erősíteni, mérhetetlen önbizalmam van ahhoz, hogy szembe tudjak nézni a hibáimmal. A kudarcaimat is mindig úgy fogtam fel, hogy azokból is tanultam valamit", csavart egyet a beszélgetésen. És ha már a kudarcok: a Graphisoft előtti is volt egy cége, a Cortex, ami zátonyra futott, és ebből két dolgot nagyon világosan megtanult. A Cortexet néhány volt kollégájával, barátjával alapította, és annak ellenére, hogy gyakorlatilag ő vezette a csapatot, a döntéseket mindig közös szavazással hozták. Ez egy darabig működött, aztán viszont nem. Kétszer is leszavazták, egy alkalommal akkor, amikor egy forráskódba belenyúlva egy kvázi külsős szakember gyorsítani tudott a társai szerint maximálisra optimalizált szoftveren. Bojár őt azonnal felvette volna a céghez, de a többiek ezt nem akarták. A másik esetben pedig egyfajta mindent vagy semmit alapon vágott volna bele egy olyan projektbe, ami, ha bejön, megalapozza a cég életét. Az akkor épülő Paksi Atomerőmű csőhálózatát kellett volna 3D-ben modellezni, a brigádja ebben, a 3D-ben volt kiemelkedő, amit a kollégái nem mertek bevállalni, mert túl kockázatosnak tartották. Bojár ekkor lépett ki és alapította meg 1982-ben azzal a programozóval, Tari István Gáborral a Graphit, akit a társai nem engedtek felvenni előző cégéhez. Ők bevállalták a paksi projektet, megcsinálták és nagyot nyertek vele, anyagi és referencia értelemben is. A kudarcos első próbálkozásból azt a konzekvenciát vonta le: a döntés jogát és felelősségét fent kell tartani, ez mindig a főnöké kell, hogy legyen. Később megértette volt társait is, akik a biztonságot részesítették előnyben a kockázattal szemben. Aki kockáztatni szeret, az legyen vállalkozó, aki nem, az maradjon alkalmazott, vonta le a tanulságot.

Nagyon fontosnak tartja, hogy akkor is értse meg alkalmazottai álláspontját, ha nem ért azzal egyet, és vezetőként végül másképp dönt. A csapatnak ugyanis tudnia kell, hogy a vezető érti az érvelésüket. Hisz benne, hogy jobb eredmény érhető el, ha mindkét fél pontosan érti a másikat, mintha a csapatra rá van erőltetve egy döntés. Azt ugyanis úgyis ők fogják végrehajtani. A Graphisoftban 25 év alatt két eset volt, amikor használta főnöki jogosítványát és szemben menve a kollektíva érveivel hozott döntést. Az egyik ilyen akkor történt, amikor az addig csak az Apple Macintosh-gépekre optimalizált terméküket, az ArchiCAD-ot megcsináltatta Windows-verzióban is. Minden racionális érv amellett szólt, hogy maradjanak az Apple-nél, maga is osztotta, hogy rontana a minőségen, ha mindkét rendszeren tudna futni a termék, mégis, miután ő mozgott a piacon, érezte, hogy ezt a lépést meg kell tenniük. Az Apple ugyanis nem volt kompatibilis más rendszerekkel, nem lehetett programokat, adatokat cserélni más felhasználókkal, és végül ez lett a növekedésének korlátja. Mindazok, akik imádták az Apple-t, de féltek az elszigetelődéstől, előbb-utóbb Windows operációs rendszeren futó PC-t vettek. Miután meggyőzte a kollégáit, hogy ért mindent, amit ellenérvként felhoztak, mégis belevágtak, és neki lett igaza. Vannak elemző típusú emberek, ők attól boldogok, ha elméletben megértenek egy problémát és megtalálják rá a megoldást. Ez okoz számukra lelki kielégülést. Ő vezető típusnak tartja magát, aki attól érzi jól magát, ha a gyakorlatban is sikerül végig vinnie az elemző által elméletben megoldott problémát. 
 

Azt keresd, amiben te vagy a legjobb!

Nagy hibájának tartja a türelmetlenségét. A Graphisoftban az volt a mondás, hogy az nem is igazi Graphi-dolgozó, akivel Gábor még nem üvöltözött. Egyszer egy nemzetközi vásárra építészeti szoftverük legújabb, de még nem kellően letesztelt verziójával utazott. A bemutató alatt besült a programmal, hazatérve pedig mérhetetlen kiabálásba kezdett kollégáival, azt vetve a szemükre, hogyan adhattak a kezébe ennyire teszteletlen terméket. (A legújabb programok általános sajátossága, hogy kevéssé teszteltek, ezért rendszerint nem ezeket viszik a bemutatókra, hanem egy régebbi, de stabilabb verziót) Ekkor a legfiatalabb kollégája felállt és kikérte maguknak ezt a hangnemet - azzal együtt is, hogy lehet, a főnöknek igaza van. Bojár másnap előléptette a srácot, és elnézést kért a munkatársaktól. 

Hogyan találta ki, hogy pont építész programot csinálnak, mit tanácsol a fiatal vállalkozóknak piacra lépés előtt? - kérdezte Cseri József. Bojár minden vállalkozónak azt javasolja, hogy ne piaci réseket keressen, hanem azt nézze meg, ő, vagy a csapata miben a legjobb - és ehhez keressen utána piacot. Ők a 3D-s modellezéshez értettek nagyon, és eleinte fogalmuk sem volt róla, hogy ez később építészeknek lesz jó. A paksi csővezeték modellezés után a Hewlett Packard segítségével az OMW-nek szerették volna eladni a terméküket - a programjuk kis HP-kalkulátorokra készült és az osztrákok is ezzel terveztek -, de nagy bukta lett, nem vásárolták meg. Sokáig nem értette, de aztán rájött, hogy túl olcsóak voltak. Az OMW-t arról kellett volna meggyőzni, hogy egy tízezer dolláros asztali gépen is el lehet végezni azt, amire ők eddig milliókat költenek. "Ha elhatározom, hogy valamit veszek – házat, autót, órát, bármit –, akkor először azt döntöm el, nagyjából mennyit szánok rá. És ha annál sokkal olcsóbb ajánlatot kapok, azzal nem törődöm. Ha elszántam magam rá, hogy vásárolok egy harmincmillió forintos autót, mert megtehetem, senki nem tud meggyőzni arról, hogy tízmillióért ugyanazt megkapom. Elhitetem magammal, hogy a tízmilliós ajánlat egyszerűen rossz", magyarázta ugyanazzal a hévvel, mint tette azt egy 2001-es Mozgó Világ-interjúban. Az osztrákok logikáját akkor értette meg, amikor megvette álmai autóját, egy 30 milliós Jaguárt, de később rádöbbent, hogy a felesége Fiatja harmadannyiért is tudja mindaz, amire neki szüksége van. Ezt úgy fordította le üzleti nyelvre, hogy kategóriájukon belül később a legdrágábbak lettek, mert ezzel azt üzenték, hogy ők a legjobbak.
 

Az OMW-s kudarc után találták meg a 3D-s tervezéssel a kis építészirodákat, amelyek párezer dolláros gépet még megengedhettek magukat, de például egy 100.000 dollárost már nem. Az építészek addig 2D-ben dolgoztak, ebben rajzolták a vázlatokat, metszeteket. A Graphisoftnál először az volt a marketing üzenet, hogy azért érdemes az építészeknek őket választani, mert 3D-ben a vevőknek látványosabban tudják prezentálni a megrendeléseket. Ez ötmillió dolláros forgalomig működött, de onnan egy ideig nem tudtak továbblépni. Aztán rájöttek, hogy nem ez a jó kommunikáció, mert az építészek nem szeretik, ha a vevő azonnal átlátja a terveket, és azzal a lendülettel elkezd ötletelni, belebeszél a tervező munkájába. Ez ahhoz hasonló, amikor a beteg megmagyarázza az orvosnak, hogyan kezelje, az vádlott pedig az ügyvédnek, miként kellene védenie őt. Senki sem szereti, ha egy nem szakmabeli akar szakmázni. Ezután váltottak és megtalálták, mivel segíthetnének a legtöbbet az építészeknek. Ehhez szükség volt egy jó adag empátiára, mindig meg kell próbálni megérteni, mi a vevőnk legnagyobb problémája, hívta fel rá a hallgatóság figyelmét. Ettől kezdve azt kommunikálták, és ez a gyakorlatban is így volt, hogy az építészeknek azért optimális ArchiCAD-ben tervezni, mert a folyamatos változtatásokat, módosításokat elég ebben a programban egyszer megcsinálni, hiszen a rendszer azt automatikusan lefuttatja a többi tervrészen is. Magyarán időt és energiát spórol nekik. És ez a marketing üzenet már nagyon működött.

A hallgatóknak azt javasolta, ne a piaci réseket keressék, hanem azt, miben a legjobbak. Plusz tanács: ne mi legyünk a legolcsóbbak Fotó: Kleinhappel Miklós/ELTE-SEK 

Túlélő magyar üzleti kultúra

Bojár Gábor szerint a verseny jó, minél több a versenytárs, annál jobb a vevőnek, mert van miből választania, és a feleknek is, mert jobb teljesítményre ösztönzik egymást, és így édesebb a siker íze is. Amikor a Graphisoft 22 évvel ezelőtt fuzionált a Nemetschek-csoporttal - felvásárolták őket, jó pénzért -, akkor annyi történt, hogy a piacvezető AutoCAD után a piacon második német cég megvette a harmadikat, őket, hogy felvehesse a versenyt a legjobbal. Arra a legbüszkébb, hogy olyan menedzsmentet nevelt ki, akiket később a németek felkértek a cégvezetésre. 

Ami pedig a magyar és nyugati üzleti kultúra közötti különbséget illeti, erről is kapott kérdést, azt mondta, hogy ennek a gyökerét a történelmében érdemes keresni.   Mi magyarok, mindig ügyeskedők, túlélők voltunk. Azt tanultuk meg a történelmünkből - az összes háborút elveszítettük, amibe beléptünk - hogyan kell ennek ellenére is megmaradni. Sikerült, hiszen most is itt vagyunk.

Ezzel szemben például az Egyesült Államok azt tanulta meg, hogyan lehet mindig győzni. A háborúik nagy részét megnyerték, és a győzelem képessége beleívódott az üzleti kultúrájukba is. 

Szöveg: Falussy Péter
Fotók: Kleinhappel Miklós/ELTE-SEK