Csönge a tűzvész után: összefogás és hála

Messziről fehérlik az ostffyasszonyfai útról a csöngei evangélikus templom tornya. Ebben keresztelték meg Weöres Sándort, a Weöres-család egykori kúriájában ma emlékmúzeum idézi fel a költő és felesége, Károlyi Amy életét és életművét. A szomszédos katolikus templom is híres valamiről: itt lobbant szerelemre az Ostffyasszonyfán 16. évének nyarát töltő kamasz Petőfi Sándor a csöngei Csáfordy Tóth Róza iránt, és véste bele állítólag a templom karzatának egyik padjába "Az Istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg" idézetet, latinul. 
 

Spuri van, mert ebből nagy baj lesz
 

Istenre, hitre, vagy akár mindkettőre 2024 szeptember 5-én is szükségük volt a helyieknek. Ekkor pattant ki a tűzvész, ami a kékhírekben egycsapására híressé tette a falut. - Kilépek a sárvári Aldiból, és egyből látom a gomolygó füstöt. Irány haza, ki a Cseri útra és a Királydombra. Amikor csak hallod, hogy jön szembe veled a tűz, de nem látod, recseg-ropog minden, aztán egy széllökéstől hirtelen kicsapnak a lángok, te meg ott állsz a kerítés túloldalán, akkor már tudod, hogy spuri van, mert ebből nagy baj lesz. 

Bőczén Péter csöngei önkéntes tűzoltó mesél a helyi polgármesteri hivatal irodájában arról, amit valószínűleg majd az unokáinak is ugyanígy fog előadni pár évtized múlva. Az első találkozását a Csönge-Kenyeri-Vönöck térségében majd öt napig pusztító tűzvésszel, amelyben az agrárminisztérium adatai szerint 1000 hektárnyi erdő - fenyő, akác és cser -, mezőgazdasági terület, bozótos vált a lángok martalékává. A 30-as fiatalember önkéntes tűzoltó, a helyi egyesület tagja. Civilben szakács, de csütörtökön és pénteken éppen nem dolgozott, ezért az első két napon végig tűzközelben volt, ha meg nem sértjük ezzel. - Ilyet, lombkorona tüzet, még a legtapasztaltabb hivatásos tűzoltók is ritkán látnak, nemhogy az önkéntesek - tör elő belőle a tűzoltó hivatás iránti lelkesedés. 

Jobbról Bőczén Péter helyi önkéntes tűzoltó mesél Fotó: Nagy Jácint

Nyéki Sándor polgármesternél ülünk, mielőtt elindulnánk terepszemlére. Az ötvenes férfi harmadik ciklusát kezdi Csönge élén, asztala fölött Weöres Sándor-portré, a fejében meg a közelgő szüreti mulatság előkészületei azon a bizonyos szeptember 5-ei csütörtökön.

A fenyőerdő úgy égett, mint a zsír

Nyéki Sándor, csöngei polgármester Fotó: Nagy Jácint

- Épp a csáfordi polgármesterrel egyeztetünk délelőtt a szüreti programokról, amikor riasztást kap 11.57-kor. Ő tűzoltó, pár percre rá engem is értesítenek, hogy 5-ös, a legmagasabb fokozatú riasztást rendelik el - idézi fel egy cetliről a pontos időpontot.  - Viktor, egy helyi vadász jelentette be a tüzet, Vönöck-Kenyeri közötti területről, és állítólag azt is jelezte a 112-nek, hogy a tűzoltók ne Vönöck, hanem Csönge felől próbálják megközelíteni. Hiába, így amikor kiértek, végig a tűz mögött voltak. Mire helyet váltottak, addigra meg már csak annyit lehetett tenni, hogy védeni a falut, erre maradt idő, olyan gyorsan terjedtek a lángok - emlékszik vissza a településvezető. - Persze az ember utólag okos, nem tudjuk, mi lett volna, ha. A katasztrófavédelem mindent megtett, a lényeg, hogy a fenyőerdő úgy égett, mint a zsír, és a faluszéli sertéstelep is veszélybe került, onnan meg már csak pár méterre vannak a Rákóczi utca első házai. 

Megnézzük azokat is, ígéri. 
 

Jöttek mindenhonnan is

De előtte még arról, hogy az első mentési napon Nyéki faluvezető azt tudakolta tűzoltó barátjától, hogy általában mire van a legnagyobb szükségük az oltásban résztvevőknek. Vízre, jött a válasz, így a polgármester még csütörtök délután két autónyit hozatott belőle. - A víz láttán a lányok a hivatalban összesúgtak, hogy oké, szomjan már nem halnak a fiúk, de vajon mit fognak enni ezek a drága jó emberek? Már készültek is a szendvicsek. Mindenki jött magától, az összes helyi önkéntes tűzoltó beszállt az oltásba. Vannak vagy harmincan, ez bő egytizede a falunak.

A csöngei önkéntesek bázisa. A tűzvész első napján pont szervizben volt az autójuk, ezért a polgámester adott kölcsön nekik egy platós kocsit Fotó: Nagy Jácint

A gazdák munkagépeket hoztak, védőszántások kellettek, de a föld olyan volt három hónap aszály után, mint a beton, nem akarta vinni az eke. Tárcsázni tudtak csak, már, ahol. A két tűzcsapban idővel lecsökkent a nyomás, híján voltunk a víznek. Érkeztek tartálykocsival, még Kecskemétről is felhívott egy férfi, hogy hová hozhatja az otthoni IBC-tartályát. Az önkormányzati és önkéntes tűzoltók is kérés nélkül futottak be legalább öt megyéből, Csehimindszenttől Komáromig, Tatabányától Badacsonytomajig, Velencétől az Őrségen át Raposkáig. Utóbbiakat megjegyeztem, mert pont előttünk durrant ki az autójuk kereke. Elképesztő összefogást tapasztaltunk a nehéz napokban, és ezért végtelenül hálásak vagyunk mindenkinek - szól a köszönet hangján is Nyéki Sándor, mielőtt beszállunk az autóba.    

Hogyan keletkezett a tűz? Erről egyelőre csak teóriák vannak, hivatalos magyarázat még nincs. Mindenesetre nem lenne meglepő, ha a hatóságok arra jutnának, hogy egy külterületen dolgozó munkagépről kipattant szikra miatt kellett volna a Kemenesháton öt napot eltöltenie 95 önkéntes egyesületnek és 19 hivatásos tűzoltó parancsnokságnak a fél Dunántúlról. A polgármesternek nincs információja erről, nem tudja megerősíteni a környéken terjedő hírt. 

Amit viszont készséggel megtud, hogy náluk a tűzvészt megelőzően három hónapon át szárazság volt. A falunapon, június 22-én esett utoljára. A Csönge környéki tűzvészben a községnek a szeptember 5-e, csütörtök volt a legkritikusabb nap. Elindulunk, hogy Nyéki Sándor, Bőczén Péter és a helyi önkéntes tűzoltó egyesület elnöke, Bakonyi Gábor megmutassák, miért is. 
 

Hollywoodban fizetnének ilyen díszletért

A Rákóczi utcán érünk ki a településről. Jobbra a többépületes sertéstelep, balra egy elszenesedett fenyő ültetvény. Piros, zöld, sárga szalagok jelzik a teljesen le nem égett fák egy részén, hogy ezeket még a tűz előtt elígérték karácsonyra.

Karácsonyfatűz, más dimenzióban, mint amit a decemberi hírekből megszokhattunk Fotó: Nagy Jácint

Hiába. A fenyőerdő egy dán vállalkozóé, 6000 darab fája lett oda, a kár legalább 7 millió euró (280 millió forint), csak ezen a néhány hektáron. 

Hollywoodban minden pénzt megadnának, hogy ilyen díszletet építsenek egy katasztrófa filmhez, de Csöngén ez sajnos a valóság Fotó: Nagy Jácint

A másik oldalon egy sertéstelep kidőlt kerítésének fa oszlopai üszkösödnek.
 

A kerítésnek vége, de a telepet sikerült megvédeni Fotó: Nagy Jácint

A telep védelmére nagy erőket mozgósítottak, szerencsére károk nélkül át is vészelte a legnehezebb első napot, amikor a falut is veszély fenyegette. Mögöttünk már Csönge délről legszélső lakóházai. - Innen aznap délután kettőkor az idősebb, egyedülálló lakosokat összegyűjtöttük és elvittük a biztonság kedvéért - meséli a polgármester. - Nagyon gyorsan terjed a tűz Vönöck irányából, 40-50 centis száraz fűből indult, egy óra alatt itt volt, a két település légvonalban öt kilométer – kontráz Bakonyi Gábor. 

A természet maga a csoda

Tőlünk méterekre hirtelen három gyönyörű fácánkakas ugrik elő, egyikük nem is ússza meg, hogy bekerüljön az anyagba, fotós kollégám résen van.

Ő megúszta Fotó: Nagy Jácint

Pedig a helyi vadásztársaság elnöke nemrég azt mondta, az apróvad állomány teljes egészében megsemmisült a tűzben, csak a nagyobb állatok, szarvasok éltek túl, mert azok nem territoriálisak (helyhez kötöttek). Pár percre rá pedig egy nyúl fut át a leégett fenyvesen. A napokban lehullott jelentős csapadék is megteszi hatását. Alig egy héttel a tűzvészt követően a föld alól megállíthatatlanul tör fel az élénk zöld fű, görbe tükröt tartva az elszenesedett fáknak.

Az új élet utat tör magának Fotó: Nagy Jácint

Ha csak részben, mikroszinten is, de alig néhány nap alatt újra indult az élet a leégett fenyvesben, és erre még két bizonyítékot tudunk felsorakoztatni: néhány friss szarvas patanyomot és élénk madárcsicsergést az elszenesedett fatörzsek felett.  

Nagyvad patanyoma a csöngei erdőben Fotó: Nagy Jácint

Persze ettől a gazdák, az erdészet és az állam nem lesznek sokkal boldogabbak. Nekik több száz hektárjuk füstölt el, a most látott fenyvesek, akácosok, csererdők, bálák. Már a megsemmisült erdők kitermelése, tuskózása is irdatlan munka lesz, és akkor még nem beszéltünk az újra telepítésről. Az egyik talán milliárdokba, a másik biztosan évtizedekbe mérhető.

Nem csak a gyertyák égnek csonkig Fotó: Nagy Jácint

A répcelakiaknak meleg volt a helyzet

Az önkormányzat viszont szerencsés, mert tulajdonában, emberéletben nem esett kár. - Külterületi utakat kaptunk vissza nemrég a Magyar Falu programban, de ezeket nem érintette a tűz - fúj egyet megkönnyebbülten Nyéki Sándor, miközben kollégánk négykerék-meghajtású autójával hatalmas pocsolyákat és kidőlt, feketére égett faágakat kerülgetünk az úton. A tűz munkáját a héten a víz és a szél együttes erővel fejezte be, a félig vagy teljesen megégett, meggyengült fákat derékba törte, vagy kifordította a földből. Túl a Cseri úton és a Királydombon, hamarosan oda érünk, ahol feltételezések szerint a tűz elindulhatott.

Távolban a zöld fenyők Vönöckhöz közel; a képen látható terület lehetett a tűzfészek. Innen terjedtek  a lángok Csönge irányába Fotó: Nagy Jácint

Valahol Csönge és Vönöck között vagyunk. Az út mindkét oldalán fenyőerdő, ötven-hatvan éves fákkal, az egyik lombkoronáig égett, a másik csak majdnem.

Odébb egy magasles maradványa. Két-három darab hidegre olvadt fémlap, ennyi maradt belőle.

Ennyi maradt a magaslesből Fotó: Nagy Jácint

- Nem messze innen a répcelaki tűzoltóknak egyenesen menekülniük kellett, a felszerelésük, a tömlőik, benn is égtek. Kapták a parancsot, hogy szereljenek fel, mire megtették, megfordult a szél, és már csak a leszerelésre volt idő, eltenni az eszközöket nem - oszt meg egy eddig nem hallott történetet Bőczén Péter, finoman érzékeltetve, hogy mennyire veszélyes is volt a helyzet. Az elégett tömlők nyomait mi is megtaláljuk, de Péter küldd pár korábban maga készítette képet is bizonyítékul. 

Szétolvadt tűzoltó tömlő maradványai Fotó: Nagy Jácint 

A helikopter és az eső

- A helikopter és a hétfői eső volt a két fordulópont - mutat az ég felé Bakonyi Gábor, aki kollégáival és helyismeretével is segítette az ismeretlen dűlőkön, a GPS-ben nem, vagy nem jól jelzett terepen eleinte nehezen tájékozódó külsős oltócsapatokat. A honvédség Airbus H-225-ös gépe szombat estére (szeptember 7.) érkezett meg, addigra már sokan könyörögtek a Facebookon a helyi országgyűlési képviselőnek, hogy járja már ki a speciális oltóhelikopter bevetését. Hogy mi zajlott a színfalak mögött a védelmi irányításban, nem tudhatjuk, arról sincs hivatalos információjuk Nyéki Sándoréknak, csak a pletykát hallották ők is, hogy az osztrákok felajánlották segítségüket, de nem kértünk belőle. 
 

Jobbról Bakonyi Gábor, a csöngei önkéntes tűzioltó egyesület elnöke Fotó: Nagy Jácint 

Mindenesetre a szeptember 9-én, hétfőn jött mediterrán front fejezte be az oltóhelikopter és a katasztrófavédelem többnapos munkáját.  

- Mi annak örültünk, amit kaptunk, a védelemmel kapcsolatos döntések hátterét nem osztották meg velünk sem. Látszott, hogy a helikopternek a célzott drónos felderítéssel együtt nagyon is van eredménye. A gócpontokra dobálta szombat estétől vasárnap négyig a több köbméternyi oltóvíz adagokat, és ettől érezhetően jobb lett a helyzet. Bár az izzó gócpontokról annyit, hogy a sertéstelep mellett csütörtökön eloltott részre vasárnap mi, civilek még hat tartálykocsinyi vizet locsoltunk ki, segítve a sárvári tűzoltók utómunkáit. Lekopogom, hogy a négy nap alatt a szél egyszer sem fordult északira, pedig ez az uralkodó szélirány. Ha így tett volna, nem tudom, hogy most beszélgethetnénk-e Kemenesljáról? Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Vönöck mind kritikus helyzetbe kerülhetett volna, a vönöcki Binder Kft. telephelyén pedig tudtommal nitrogén- és gáztartályok is vannak, lehetett volna ebből egy sokkal nagyobb katasztrófa is, szerencsére nem lett - vázol fel egy a ténylegesen történtnél sokkal rosszabb szcenáriót Nyéki Sándor, de ne ez legyen a zárszó, hanem az, hogy arra a feltétel nélküli bátor összefogásra, ami a Csönge történelmébe most már véglegesen beégett, 2024 szeptember 5-től 9-ig tartó időszakban tapasztaltak a helyiek, nem csak a maiak lehetnek büszkék, de a nagyhírű elődök is biztosan így éreznének. Petőfitől Weöres Sándorékig. És a település lakói is azt szeretnék magukkal vinni ebből az öt napból, hogy bármikor számíthatnak másokra, ahogyan mások is rájuk.  
 

Szöveg: Falussy Péter
Fotók: Nagy Jácint