Dr. Nemény András: az önkormányzatiság lesz a választás egyik tétje

–    Teljesen teoretikus kérdés: milyen lett volna 2020 első féléve Szombathelyen, ha nincsen vírushelyzet?

–    Rengeteg tervvel, elképzeléssel kezdtünk meg a munkát a választás után, és az idősorrend is megvolt, hogy mit és mikor valósítunk meg a programból. Nyilvánvalóan a menetrend szerint haladtunk volna, és gyorsabban, mint most. Nem adtuk fel a terveket most sem, csak azt látjuk, az anyagi háttér teljesen bizonytalan. A környező városokban mindent leállítanak, de olyan szinten, hogy arról is olvastam, lehetséges, hogy a ZTE női kosárcsapata nem indul a bajnokságban. De Fehérvárról is erőteljes spórolásról érkeznek hírek. Talán Szombathelyen nem érezni azt, hogy mekkora baj lehet, mi próbáljuk a legfontosabb dolgokat megoldani. Ezért új programokat nem indítunk, próbáljuk az emberek béreit, megélhetését megtartani, a korábban elindult út- és járdafelújításokat és tervben szereplőket pedig igyekszünk végigvinni. Szeptemberig próbáljuk csak a legszükségesebb kiadásokat kifizetni, ekkor látjuk ugyanis, hogyan alakul az iparűzési adó feltöltése. A székesfehérvári polgármester mondta, hogy ők a 2015 adószinttel számolnak, ami sokmilliárdos mínusz számukra. Ha nem is ekkora, de hasonló értékkel kell nekünk is számolnunk. Folyamatosan egyeztetek a cégvezetőkkel, de a gazdaság erőteljesen hullámzik, és senki nem lát előre. 
 

A központosítás kudarcnak bizonyult 
 

–    A kormány a veszélyhelyzetben sem könnyítette meg az önkormányzatok dolgát: azonnali elvonások mellett hosszabb távon is vinnék a helyi pénzeket.   

–    Szerintem folyamatosan mérik, hogy a közvélemény mihez mit szól. A pandémia alatt is voltak drasztikusabb ötletek, amiket aztán visszavontak. Amellett, hogy ez annyira nem jellemző a kormányra, de talán belátták, nem jó ötlet járvány idején életképtelen szervezetekre bízni olyan feladatokat, amelyeket egy polgármester, önkormányzat biztosan képes megoldani. Viszont, ha hosszú távon el akarnak vonni pénzt a helyhatóságoktól, és központosítani szeretnének, az óriási hiba. Ugyanis több példa van arra, hogy ahol ezt az elképzelést végrehajtottak, az bukásnak bizonyult. Látjuk ezt a hulladékgazdálkodásnál, ahol a létrejött vízfej, a pénzt felemészti, de kudarc az egész. Vagy a turizmusban: bevonták a magántőkét, és a Balaton bizonyos vállalkozók kezébe került, de mégis óriási pénzekkel kell dotálni az idegenforgalmat.  Ezek a vállalkozások, ha buknak, akkor is megkapják az állami forrásokat. Az önkormányzatoknál viszont mindenért meg kell harcolnunk, hiába bizonyítjuk, hogy gyorsan és operatívan tudunk cselekedni. Közben pedig az állami szervekkel – például a rendőrséggel – fontos a helyi összefogás, és jól is működik. A megyei jogú városok polgármestereivel találkoztunk, a pénzügyi államtitkárral is, aki arra hivatkozott, hogy az önkormányzatoknak van pénze. Ez így nem igaz, mivel a városok rendelkezésre álló pénze már lekötött projektek önereje vagy fejlesztésre félretett összeg. Ha az előbbihez hozzányúlnak, a projekt elbukik, büntetést kapunk, és az addigi támogatásokat vissza kell fizetni.  A pillanatfelvételen van pénz, de egy év múlva már inkább hozzá kellene tenni. 

–    Ausztria pályázati alapot hozott létre az önkormányzatoknak, hogy a fejlesztések, beruházások ne álljanak le, illetve újak induljanak – ezzel is igyekeznek mozgásban tartani a helyi gazdaságot. 

–    Ez partnerség, nálunk erről szó sincs. Mit tudunk tenni önkormányzatként? Minden lehetőséget igyekszünk megragadni, pályázunk, tárgyalunk, ahol adnak teret nekünk. Meghirdették a digitális és egészségügyi ipar elérhető fejlesztési lehetőségeit, így ezek felé fordulunk. Látszik, hogy a kormány elképzelései között vannak jó kitörési pontok, ha ebbe engedik bevonni a helyi szereplőket, akkor ez sikertörténet lesz. Mi ott akarunk lenni mindenhol, csak számoljanak velük. 


–    Tesz-e különbséget a kormány ellenzéki és kormánypárti városok közt?

–    A válsághelyzetben ezt nem mondanám, úgy látom, az önkormányzati szektor egyformán vesztese az elvonásoknak. Később derül ki majd, hogy van-e, lesz-e különbség: az év végi elszámolásnál lehet arról beszélni, kaptak-e plusz forrásokat a kormánypárti települések. A Megyei Jogú Városok Szövetségében közösen küzdünk a célokért. Most például olyanért, hogy a szolidaritási adót ne a két évvel ezelőtti szint után (amikor jól pörgött a gazdaság), hanem az idei számok alapján kelljen megfizetni. És majd két esztendő múlva, amikor remélhetően helyreáll minden, akkor tegyük be a különbözetet. Ezt egyébként a fehérvári polgármestertől hallottam, tehát van egy közös érdekszövetség. A kormánypárti polgármesterek is látják a problémákat, de ők nem a nyilvánosság előtt vetik fel, hanem belső fórumokon. 
 

Megfelelni, de miféle elvárásnak?

–    És át is mennek ezek a felvetések, javaslatok?

–    Úgy gondolom, több is átmegy, de nem mindent látunk. Tudom, hogy több, fajsúlyos polgármester külön is tárgyal – szerintem azért ők néhány kormányzati elképzelést tudtak alakítani. Mindig hiszek a közös fellépésben.

–    Az ellenzéki települések javaslatai elakadnak? 

–    A központi hatalom a helyi ágait sem kérdezi meg, ami nagy gond. Az ilyen típusú rendszereknek az egyik nagy baja, hogy a helyi kirendeltségek meg akarnak felelni valamiféle elvárásnak, pontosan nem is tudják, hogy minek, ezért időnként túlkompenzálnak, túlteljesítenek. Ez egy merev szisztéma. Az önkormányzat viszont mindig fel tudja venni azt az alakzatot, ami az adott helyzethez szükséges. A minisztérium külön történet, ott lobbi tevékenységre van szükség. Nem panaszkodhatom, hogy nem fogadnak, és volt olyan tárgyalás, aminek pozitív lett következménye. Tudom, ki a korrekt tárgyalópartner. Például a belügyminiszter, ő teljesen tisztességesen elmondja, hogy mit tud intézni, és mi az, ami nem hozzá tartozik. Ha ilyen lenne mindenki, akkor könnyebb helyzetben lennénk. Egyébként azt látom, hogy egy azonos színű országgyűlési képviselői szint sem garancia, és néha hátrány is. És nem attól függ, hogy milyen színű a rendszer. Ez képesség, tehetség és bizalom kérdése, hogy valaki el tud érni valamit.

–    Előállhat-e olyan pont a szombathelyi büdzsében, amikor már nem lehet működtetni a várost? Már több település jelezte, hogy bajban lehet.

–    Előfordulhat ilyen helyzet, természetesen. Úgy gondolkodtam, hogy a védekezés költségeit nem kapjuk vissza. Gyorsan és racionálisan kellett dönteni, hiszen kétszer ad, aki gyorsan ad – ez saját felelősségünk volt. Hogy pluszforrásokat is elvettek, az kimondottan rossz és irracionális döntés volt, a parkolás pedig pláne. De legalább az utóbbinál kiderült, hogy az ingyenesség nem járható út, csak parkolási káoszhoz vezetne.  Az igazi csapás az iparűzési adó elvonása lenne – ha ott nagy összeget állít be a kormány, azt egyetlen település sem tudja megspórolni, kigazdálkodni. Ha a kötelező feladatokon kívül mindent levágunk, akkor a város megszűnik városnak lenni. Olyan helyzet is előállhat, hogy az alapfeladatokat sem tudjuk ellátni. Akkor van baj. A kormány nem rendelhet ki minden településre csődbiztost. Ráadásul úgy, hogy önhibájukon kívül kerülnek a városok nehéz helyzetbe, hiszen a kormány vont el tőlük pénzt. Viszont azt gondolom, ilyen helyzet nem fordul elő Szombathelyen, mert úgy gazdálkodtunk, hogy a fejlesztési forrásokat nem költöttük el, nem azokból finanszíroztuk a működést – de legrosszabb esetben bele kell nyúlni ebbe is. Ezt nem szeretném, mert az élhető város alapjait emésztenénk fel.  Attól is tartok, hogy a kétharmaddal meghoznak olyan törvényeket, amiket most nem hasznának fel, de egy új összetételű parlament esetén is alkalmas lesz arra, hogy tovább csorbítsák az önkormányzatiságot. Ez utóbbi lesz egyébként a következő országgyűlési választás egyik tétje. 
 

A mérce: ki mit tesz a városért

–    Az Éljen Szombathely! szövetségnek milyen szerepe lesz a 2022-es parlamenti szavazáson? 

–    Az országgyűlési voksoláson pártok és pártszövetségek állnak rajthoz, az Éljen Szombathely! nem indul. Valószínűleg előválasztás lesz, a győztes mögé az ellenzéki oldal szereplői pártként odaállnak. Az Éljen Szombathely! megmarad várospolitikáért felelős szervezetnek. 

–    Az ÉSZ! csapatából lesz-e jelölt? 

–    Én biztos nem leszek. Nem mennék elébe annak, hogy a csapatból lesz-e jelölt. Azt szeretném, hogy akik együtt elkezdték a munkát városi képviselőként, azok úgy is folytassák. Ez a mi dolgunk. Mostanáig nálam nem jelentkezett senki a frakcióból, hogy indulna országgyűlési képviselőként. A már szóba került jelöltek esetében azt látom, hogy akiknek felmerült a neve, azok mind sokat dolgoztak és dolgoznak a városért, és ez a mérce, semmi más. Ami a másik oldal illeti, szerintem a Fidesznél eldőlt, hogy Hende Csaba indul, megvoltak a választókerületi egyeztetések. 

–    Hende Csaba erős ellenfél, az aktuális mérési adatok is ezt igazolták vissza – valamint azt is, hogy megszorítható.

–    Ha az előző választás összes ellenzéki szavazatát összeadnánk, azt hiszem, hogy épp nyert volna Hende Csaba, de Szombathelyen például már nem. Ha van egy országos felállt, hiteles csapat megfelelő vezetővel és egyéni jelöltekkel, akkor ilyen háttérrel bárki legyőzhető, megszorítható. Persze nem mindenhol, de láttunk már meglepetéseket. 

–    Hende Csabával milyen a viszony? Mennyire tudnak együttdolgozni?

–    A Modern Városok Program volt az első közös munkánk, ahol ő egyetértett a mi elképzeléseinkkel, hogy a Gothard-kastélyra szánt pénzt más célra tudjuk fordítani, például tömegközlekedésre. Végül ez nem sikerült. Ezt követően a piac felújítására szerettük volna átcsoportosítani, hogy ne kelljen a saját költségvetésünkből finanszírozni, de ez sem valósult meg. A végén azt mondtuk, hogy a visszafizetésnél az is jobb, ha a kastély állagmegóvására fordítjuk az összeget, holott tudjuk, hogy 75 millió forint erre kevés. Ezt végül elfogadták. Ha ebben Hende Csaba tevékenyen részt vett, akkor ezt is megköszönjük neki. 

–    A krízishelyzetben mi lehet Szombathely kitörési pontja? 

–    Egyrészt stabilizálni kell a nagy cégek helyzetét, figyelembe kell venni a kéréseiket. Ha megkeres egy cégvezető, akkor azonnal kap időpontot, és ha segítséget kér, az önkormányzat megteszi, ami a módjában áll. Azt látom, hogy ezeknek a vállalatoknak van esélyük a fejlődésre. Ez nemcsak a Schaefflerre igaz, hanem az összes többire is. Azt szeretném, ha látná valamennyi cég tulajdonosa, hogy jó stratégiai partnerség működik Szombathelyen. Ez az első kitörési pont. Van iparterületünk is, ahová tudunk új partnereket hozni, akik jönnek is. A mi feladatunk, hogy nagyon jó befogadó közeget alakítsunk ki a városban, erre pedig minden esély megvan. Így Szombathely jövője rövid távon anyagilag biztosítva lenne a visszaesés ellenére is. Természetesen szintén tervezünk további turisztikai, idegenforgalmi fejlesztéseket. Élhető várost szeretnénk, ahová a képzés, munkahely miatt érkezők szívesen jönnek, és le is telepednek itt. Sok olyan emberrel találkozom, akik azért jönnének, mert tetszik nekik a város, és azt szeretném, ha minél többen választanák otthonunknak Szombathelyt, ahol gyermekeiket felnevelik. 

–    Vannak konkrét megkeresések új cégektől?

–    Vannak ilyenek, és jönnek is rendszeresen. Folyamatosan tárgyalunk, a mostani helyzetben is van esély új együttműködések kialakítására. Ha más országokból kivonuló cégek tulajdonosai azt mondják, hogy Szombathelyre teszik a tétet, akkor középtávon még nyertesek is lehetünk. A mi felelősségünk abban van, hogy a telephelyet kereső cégek működtetőinek komoly érveket tudjuk felsorakoztatni, hogy miért ide jöjjenek. Ehhez nagyon élő kapcsolatot kell tartanunk a gazdasági szereplőkkel, és ezt tartjuk is. 

–    A kampány egyik mondása volt a közvetlen brüsszeli források elnyerése. Érkezhet-e, érkezik-e ilyen az önkormányzatokhoz, régiókhoz?

–    Budapest és Szombathely nyert az Európai intelligens városok pályázatán (lásd erről itt írtunk) Ez abban segít, hogy könnyebben tudjunk hozzáférni olyan forrásokhoz, amelyek a környezet, közösség, infrastruktúra, a fenntartható közlekedés, a hulladékgazdálkodás fejlesztését jelentik. Elmondható, hogy az elmúlt időszakban megtettünk mindent, még akkor is, ha az Európai Parlament nem ülésezett. Azon kevés város közé tartozunk, akinek lehetőségük van közvetlen forrásokat lehívni. Nemcsak beszéltünk róla, hanem elkezdtünk rajta dolgozni.
Kiderült, hogy tudunk együtt húzni

–   A munkahelyek megőrzése, új cégek letelepítése mellett mi az, amivel a szombathelyiek életét jobbá tudják tenni? 

–    Sokszor elmondtuk, a cél az, hogy a város minden pontján ugyanazt az életminőséget tudjuk nyújtani. Ez rendezett parkokat, folyamatosan karbantartott zöldterületeket is jelent. Minden fejlesztésbe beraktuk a játszóterek felújítását is a kisgyermekes családok érdekében. Az úthálózat felújítása nehéz kérdés, attól függ, hogy éppen mennyi forrás van, de minden plusz pénzünket utakra költjük. Ezekben indulunk el, nem pedig nagy, végeláthatatlan dolgokban. A tömegközlekedés nehéz kérdés, mert nagyon rossz szerződést örököltünk meg. Ráadásul egyedüli szolgáltató van, azt tesz, amit akar, és mellette horror összeget kell rákölteni. Ha most vennénk új buszokat, akkor elköteleznénk magunkat ehhez a céghez több tíz évre, aminek nem látjuk értelmét. 

–    Októberben ilyen meccsre számított-e?

–    Erre senki nem számíthatott, de alapvetően pozitív gondolkodású vagyok. Ha azt nézem, hogy milyen jó csapattal tudok dolgozni, és ebben mindenki megtalálja a helyét, illetve a kölcsönös bizalom is megvan, akkor azt mondom, hogy a legjobb úton vagyunk, bármilyen nehézséggel is kell szembenézni. 

–    Több ellenzéki településen az ellenzéki összefogáson azért mutatkoznak repedések. 

–    Amikor tavaly augusztusban beültünk a sárkányhajóba a versenyen, akkor kiderült, tudunk együtt húzni. És ez most nagyon megy, nem félünk. Nincs az a hullám, amit ne küzdenénk le együtt. Az más kérdés, mi lesz, ha jön a cunami, de azt is csapatként fogadjuk. 

–    Tart-e nyári szünetet?

–    Több éve nem voltam szabadságon. Szükségem van rá, mert a gyerekeimet ritkán látom, úgy tartanak számon mostanában, hogy az apjuk valószínűleg az éjszaka a konyhában motoszkáló alak. Egy teljes, egybefüggő hetet szeretnék velük tölteni, telefon nélkül.