Facsarjanak ki belőle minden tanulságot: bemutatták Széll Kálmán Időmérleg című könyvét

A Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában immár ez az ötödik Széll Kálmán-kötet. A könyvpremieren a szép számú érdeklődőt Horváth Gábor önkormányzati képviselő és dr. Gyurácz Ferenc szerkesztő, könyvkiadó köszöntötte. A kötetet Prof. Dr. Horváth Boldizsár főorvos mutatta be. 

A köztiszteletben álló, közszeretetnek örvendő szerző, Széll Kálmán személyes üzenetét dr. Gerencsér József főorvos olvasta fel. Ebből idézünk: 

„Sorsunk kiszámíthatatlan és tele van váratlan fordulatokkal, meglepetésekkel. Vérzik a szívem, hogy a könyvbemutatón nem lehetek jelen, s nem szólhatok személyesen, de a közösségben való megjelenés tilalmát fegyelmezetten tudomásul kell vennem. Ugyanakkor biztosíthatom önöket, hogy lélekben teljes szívemmel most is jelen vagyok.

Úgy érzem, magyarázattal tartozom, hogy miért a Herényiek Házában tartjuk a bemutatót?  Azért, mert Herényben születtem, életem túlnyomó többségét itt töltöttem, ezer szál, emlék fűz ehhez a helyhez is. Egyebek mellett tizenkilenc éves koromban ebben a házban tartottam életem első előadását. Ehhez, az akkor még kultúrháznak nevezett épülethez fűződik – háború utáni – első kulturális tevékenységem. 1946-ban műkedvelő színészként színdarabokat játszottunk itt. Persze úgy színészkedtünk, hogy még Mészáros József – a későbbi festőművész, aki mellesleg szintén színész volt – irányítása alapján a színfalakat is magunk készítettük, festettük. Azóta többféle minőségben is megfordultam e házban, s most úgy gondoltam, hogy kulturális tevékenységem befejezését méltó módon jelképezi, ha könyvbemutatómat – egyúttal utolsó kulturális tevékenységemet is – itt tartjuk. 
Munkámhoz – egyebek mellett – a Vasi Szemlétől kapott nívódíj szolgáltatott ösztönző üzemanyagot. Az írás számomra sohasem volt teher, sokkal inkább belső indíttatás által táplált kedves kötelesség, egyfajta törlesztés, sőt szórakozás.”

„Mint minden könyvnek, így ennek is története van. Gyurácz Ferenc barátom – nem egészen egy évvel ezelőtt – azt kérdezte, mit csinálok szabad időmben? Miután a kertben, sajnos, nem tudtam már fizikai munkát végezni, ami egyébiránt örömömre szolgált, szinte a szokás rabjaként (egyebek mellett számítógépemen) emlékeimet írogattam. Feri barátom, az általam nagyra tartott irodalomtörténész, azt kérdezte, hogy titok-e amit írok, és ha nem, elolvashatná-e? Természetesen soha nem írtam titkokat, így rendelkezésére bocsátottam írásomat, amire ő azt válaszolta, hogy gondolataimat érdemes lenne nyomtatott formában közzé tenni. Ajánlata meglepett, hiszen soha nem gondoltam nyomtatásra, s noha a felkínált lehetőség néhány aggályomat is felkeltette, végül mégis könnyű volt a békát tóba ugratni, ajánlatát elfogadtam.” 

„Fogadják a könyvet egy sokat tapasztalt idős ember hagyatékaként, aki mindig alázatot érzett a köz, a nemzet, szűkebb értelemben az olvasók igényével kapcsolatban. És ne feledjék: a televízió, a számítógép és az okos telefon mellett ma is érdemes olvasni. Az olvasott szellemi táplálék lassabban ’szívódik fel’, maradandóbb nyoma is van, mint a látott, majd tovatűnő képnek, vagy mint a hallott, de gyorsan el is illanó hangnak. Ezáltal az olvasott, sőt megemésztett szöveg tartósabban befogadhatóvá válik. Tisztában vagyok azzal, hogy könyvem nem regény, egyes részleteit nem lehet úgymond falni, de apránként (herényiesen: apródonként) meg lehet rágni, a múltat – a szerző nézőpontjából – meg lehet ismerni. Éppen ezért kérem, hogy olvasatlanul ne dugják el a kötetet a könyvespolcra azzal, hogy ’majd ha ráérek, elolvasom’, hanem vegyék a kezükbe, és facsarjanak ki belőle minden tanulságot. A könyv életét mentjük meg azzal, ha elolvassuk. Kérem, ne ítéljék művemet halálra, mert a könyveket az olvasás tartja életben.”

Széll Kálmán Időmérlegét így ajánlja az olvasók figyelmébe a Magyar Nyugat Könyvkiadó: „A leghosszabb (első) fejezetben élete csaknem száz évének változásait barangolja be. Reményei szerint – a végső ítélet után – a túlvilági tér és idő nélküliségben a változást az örök jelen, a változatlan boldogság váltja fel. A második fejezetben életről és halálról elmélkedik: tanúságot tesz Isten-hitéről, bizakodik a túlvilágban.  A harmadikban egy római katolikus papi kordokumentumot közvetít. Ez a szülőfalujában keletkezett irat egy történelmi változás krónikája… 

A könyv tele van személyes emlékekkel, tárgyilagosságra törekvő, ám óhatatlanul szubjektív meglátásokkal, helyenként filozofikus fordulatokkal. Gondolatgazdag s a mai nemzedékek számára tanulságos olvasmány.” 

A Herényiek Házában a bensőséges könyvünnepet Széll Kálmán Grazban élő unokái – Széll Thomas Kálmán és Széll Gregory István – zenei közreműködése tette még meghittebbé, emelkedettebbé. 

Szenkovits Péter 

Borítókép: A szerző, Prof. Dr. Széll Kálmán herényi otthonában (2022 őszén) – Nagy Jácint felvétele