Kaiser Ferenc: Ukrajna európai belügy, de ha a Közel-Keleten történik valami, az 4 milliárd embert érint

Amit saját bőrünkön érzünk

Ami biztosan látszik, hogy a világ alaposan kettészakadt, amíg két milliárd ember áram nélkül él, addig a másik hat milliárdnak legalább egy telefonja van, közülük 5.4 milliárd napi szintű social media felhasználó, hozott Kaiser Ferenc egy érzékleletes példát a világ megosztottságra.

Vannak a glóbusz konfliktus térképén – amit biztosítók készítenek el évente – piros és narancssárga gócpontok (színekkel jelezve az országban tartózkodás veszélyességének fokát), előbbi olyan ne menj oda hely, ahol az embert a helyi törzsek gyorsan belefőzik a kuszkuszba, figyelmeztetett Kaiser az afrikai országok többségére utalva, de nem sokkal jobb a helyzet a Közel- és a Közép-Keleten, Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában sem. A világ ugyanúgy működik, mint szokott, de amíg a mi európai figyelmünket szinte kizárólag a Nyugat történései kötik le, addig tőlünk távol, sajnos, nagyon is zajlik az élet.

Az előadók mögött a térképen a világ országainak úgynevezett törékenységi indexe, ami tulajdonképpen egy veszélyességi rangsor. Minél pirosabb a térképen az ország, annál kockázatosabb, veszélyesebb hely | Fotó: Pataki Gergő

Ma már a száloptikai kábelekben az információ a fény sebességével terjed, ami 300.000 km/s, azaz ha valaki Nyugat-Európában késsel a kezében Allahu Akbart kiált, az öt perc múlva breaking news a világhálón, és a hírtelevíziókban. Arról sokan hallottunk, emlékeztetett Kaiser Ferenc, amikor a párizsi Charlie Hebdo szerkesztőségét támadás érte, arról már jóval kevesebben, hogy ezzel egy időben a Boko Haram iszlamista szektás mozgalom kiirtott egy teljes falut Nigériában. Ugyanígy vannak Latin-Amerikában és Afrikában az emberek az orosz-ukrán háborúval, mint mi Európában a Boko Harammal: messze van tőlük, nem érzik saját bőrükön, így nem annyira érdekes számukra.

Ami újdonság a most 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háborúban, hogy a hidegháború óta az alig fordult elő, hogy konkrétan két ország került volna szembe egymással. Inkább jellemzőek a drogháborúk, Latin-Amerikában és Mexikóban tavaly csak 35.000 ember halt meg ezekben, Afrikában, több országban hadúri felkelő milíciák harcolnak, vallási csoportok ütik egymást, míg Líbiában, Jemenben, Irakban és Szíriában évek óta polgárháború folyik.

A kétpólusú világrend a Szovjetunió 1991-es szétesésével megszűnt, „kitört a béke”, de hiába indult meg az országokban a demokratizálódás folyamata, ez nagyon sok helyen félúton megtört és végül autokráciákba fordult. Jó példa erre Nicaragua, ahol a '80-as évek ifjú forradalmárai, a kontrák ugyan megbuktak a Szovjetunió szétesésekor, de ebből sem jöttek ki rosszul, mert szociáldemokrata pártot alapítva Daniel Ortega megnyerte a választást, aztán úgy döntött, hogy ez örök időkre szól. Venezuelában hasonló zajlott le Chaves majd Maduro révén. Kaiser Ferenc rámutatott, hogy bár az 1963-as kubai rakétaválság idején tényleg csak percek választották el az emberiséget az atomkatasztrófától, a hidegháború időszaka arra biztosan jó volt, hogy a szemben álló felek megtanulták, nem érdemes elmenni a falig.

Kaiser Ferenc: A világ eddig sem volt biztonságos hely, csak nem tudtunk róla | Fotó: Pataki Gergő

Az orosz gyarmatbirodalom – Russzkij Mir – a Jók és a Rosszak

Ukrajna lerohanása kapcsán az orosz álláspontot Vigóczki Máté igyekezett bemutatni, hangsúlyozva, hogy ez nem a személyes véleménye (ő érzelmileg a másik oldalon áll), viszont a Kreml indítékainak megismerése nélkül vélhetően a konfliktust sem fogjuk tudni megérteni.

Mindenek előtt abból érdemes kiindulni, mondta, hogy Oroszország birodalomként tekint önmagára, olyan hatalomként, amelynek létét utoljára 800 éve, a tatárok támadásakor fenyegették. Az 1700-as évek óta szinte csak a más vallású Nyugattal és/vagy Déllel háborúzott; és minden olyan területet saját ősi földjének tekint, úgynevezett Russzkij Mirnek (Orosz Világnak), ahol valaha is orosz vér folyt. Az ortodox vallás és a kommunizmus egy sor kérdésben nagy hasonlóságot mutat, így az átmenet ebben a tekintetben a cári Orosz Birodalomból a Szovjetunióba nem is volt olyan nagy ugrás.

A nagy megrázkódtatás 1991-ben következett be, a Szovjetunió – az orosz gyarmatbirodalom – szétesésének következménye, hogy 1998-ra Oroszország lakosságának fele mindössze napi két dollárból élt, pont, mint az etiópok. A kétpólusú világrend vége ezt jelentette az oroszoknak, hívta fel a figyelmet egy fontos gazdasági tényre Vigóczki, hozzátéve: ilyen helyzetben lépett a világpolitika színpadára Vlagyimir Putyin, aki előbb gazdasági értelemben tett rendet – leszámolt az önjáró és széthúzó oligarchákkal, saját magát téve meg a legfőbb oligarchának – a szerk. –, majd 2008-tól az Orosz Birodalom reneszánszát tette politikája középpontjába. Ennek alaptézisei pedig olyan 800 éves reflexek, hogy a támadásra mindig nyugatról kell számítani, ennek megelőzésére pedig a legjobb eszköz, ha minél kijjebb toljuk a határokat. Minél messzebbre van Moszkvától, annál jobb, legalábbis ez a Kreml megközelítése, mutatott rá Vigóczki Máté, aki az orosz külpolitikai doktrína legfrissebb, 2023 januári stratégiai dokumentumából idézve azt mondta, az orosz szemlélet szerint a világ most is kétpólusú. Van a Nyugat, szemben vele pedig mindenki más.

Oroszország küldetése pedig abban áll, hogy  birodalomként egyesítse a nem nyugati világot és felvegye a harcot a Nyugattal (hasonló volt az ortodoxia terjesztésének megközelítése is az Orosz Birodalomban). Az orosz világnézetben vannak a Jók (az oroszok és szövetségeseik) és a rosszak (Nyugat).

Kaiser Ferenc mindezt azzal egészítette ki, hogy a Szovjetunió volt a világ utolsó gyarmatbirodalma, azzal a különbséggel a britekéhez, hollandokéhoz, franciákéhoz, spanyolokéhoz, portugálokéhoz képest, hogy az nem a tengerentúlon gyarmatosított, hanem magához csatolta a közvetlen szomszédjában lévő területeket. A gyarmatok sorsa, szerepe pedig orosz szemszögből évszázadok óta változatlan: harcolni, meghalni az első sorokban az Orosz Birodalomért, a Szovjetunióért vagy most Oroszországért. Nem véletlen, hogy Ukrajnában a gyalogsági roham első hullámára először a börtöntöltelékeket küldték, majd a közép-ázsiaiakat, kaukázusiakat, távol-keletieket. A tábornokok, a hadsereg irányítói viszont 75 százalékban évszázadok óta orosz nemzetiségűek.
 

Miért pont 2022 februárjában támadtak?

A kérdés kapcsán Kaiser Ferenc háttérként azokat a befolyásolási technikákat sorolta, amellyel egy területet uralni lehet.

• Nos, először is pénzzel, gazdasági befolyással. Ebben a tekintetben Oroszország komoly stratégiai hibát követett el 2014-15-ben, hiszen a Krím-félsziget és a Donyec-medence elfoglalása előtt ő volt Kijev legnagyobb kereskedelmi partnere, de a háború kitörése megváltoztatta a gazdasági kapcsolatokat (is). Putyinék azt találták ki, hogy leállítják Ukrajna felé a kereskedelmet, ezzel próbálják megtörni az országot. Csak azt felejtették el, hogy egy 40 milliós piac nem marad örökké üres. Azzal, hogy az oroszok megpróbálták megleckéztetni Ukrajnát, maguk tették lehetővé, hogy a keletkezett gazdasági vákuumba a Nyugat benyomuljon.
   
• A második fő befolyásolási terület a kultúra. Egyrészt a popkultúra vagy tömegkultúra (filmek, irodalom, könnyűzene), illetve a magas kultúra, azaz az egyetemek világa. A Majdan eseményei után az ukrán fiatalok nyugati filmeket kezdetek el nézni (az USA pedig nem véletlenül költ dollármilliárdokat ezekre), nyugati zenét hallgatni és nyugati lapokat, könyveket olvasni. Az ukrán (és orosz) katonai elit gyerekei pedig nyugati, francia, brit, német vagy amerikai egyetemekre jártak és járnak, ebből pedig logikusan következik, hogy ottani kapcsolatrendszerükből fognak meríteni, ha pozícióba kerülnek. Nyugati cégekkel, országokkal kereskednek majd elsőként. 

Így veszített folyamatosan pozíciót Ukrajnában Oroszország.

Úgy érezték, most jött el a pillanat

Ami a 2022-es támadás előzményei kapcsán még fontos, hogy 2014-15-ben az ukrán haderő csúnyán leszerepelt, főleg a Krímben. Ennek hatására az Egyesült Államok elindított egy haderő-fejlesztési támogatást az ukrán hadsereg részére. Nem fegyvereket, hanem elsősorban szervezési, vezetési és mozgósítási tanácsokat kaptak az amerikaiaktól. Vigóczki Máté szerint az orosz lapjárás különösen jó volt a 2022-t megelőző években, 2013 óta csak sikereket könyvelhettek el a külpolitikában: övék lett a Krím-félsziget, Szíriában hatalmon tartották Asszad elnököt, Venezuelában Madurót és közben Kazahsztánban is segítettek leverni egy a Tokajev-rerzsim ellen irányult puccsot.

Mindeközben a tengerentúlon 2021-ben Trump éppen azon volt, hogy ne kelljen a hatalmát átengednie. A felbőszített, szarvas sapkás trumpista tömeg Capitolium elleni támadásakor pedig úgy tűnt, hogy az USA soha nem látott belpolitikai válságot él át. Az oroszok nem véletlenül vonták le azt a következtetést, hogy a nyugati világ elsőszámú hatalma most nagyon gyenge, és ennél kedvezőbb alkalom talán soha nem lesz, hogy rajta üssenek Ukrajnán. Ha ennek bekövetkeztekor az amerikaiak nem avatkoznak közbe, ahogy nem tették ezt a Krím megszállásakor és elcsatolásakor sem, akkor a maradék 21 NATO-tagállam magában szintén nem fog lépni, hozott be egy újabb szempontot az orosz politika gondolkodásának megértéséhez Kaiser Ferenc.

A fentieket egymás mellé rakva az oroszok úgy gondolhatták, hogy minél előbb támadnak, Ukrajna annál kevésbé lesz erre felkészülve. Azt hihették és hitték is, hogy az ukrán haderő egy maximum 2-4 hetes villámháborúban még könnyen legyőzhető. Az általuk kiszemelt oroszbarát Viktor Janukovics korábbi elnök Minszkben rajtra készen várta, hogy Zelenszkij helyére ültessék. És valljuk be, tette hozzá az NKE docense, hogyha Zelenszkij elnök és Zaluznij hadseregparancsnok nem gondolják, hogy ki lehet tartani, akkor ezt a hadjáratot a támadó fél gyorsan befejezhette volna. Vigóczki egyetértett, hogy ezek alapján a 71 éves Putyin racionálisan gondolhatta azt, hogy Ukrajnában is gyorsan végeznek. Úgy érezhette, hogy ezt is megússza, a Nyugat nem fog kiállni a megtámadott ország mellett, így 2024-ben Ukrajna vélelmezett legyőzése után már totál érinthetetlenként, kvázi nemzeti hősként vonulhat vissza a politikától, és végképp nincs oka már tartani attól, hogy az alatta lévő klientúrából „utána nyúlnak”.

Ma már tudjuk, hogy Oroszország összes feltételezése hibás volt, és pont az ellenkezője következett be annak, ami az orosz külpolitikai doktrínában le van írva. Az ellenség nemhogy távolabb került volna Moszkvától, hanem közelebb, azzal, hogy az orosz invázió hatására Finnország csatlakozott a NATO-hoz, és Svédország is ott áll a belépés küszöbén – így rögtön 1400 kilométeres közvetlen határa lett Oroszországnak az észak-atlanti szövetséggel.

Mi a helyzet most a frontokon? 

Keleten a helyzet változatlan, parafrazálta Remarque Nyugatról 1929-ben írt világháborús regényének címét Kaiser Ferenc, kifejtve: mindkét fél beásta magát, mély, tagolt védelmet alakított ki, több kilométeres aknamezőkkel, lövészárkokkal, szögesdrótokkal. A két hadsereg több 10 millió aknát rakott le, az annyi, hogy az ország aknamentesítéséhez a világ összes tűzszerészének ötéves munkájára lenne szükség. A legutolsó orosz tábornok, Vlagyimir Zavadszkij is úgy halt meg Izjum közelében, hogy kocsijával ráhajtott egy oroszok által telepített aknamezőre, ami pontatlanul volt jelölve a térképen.

Az oroszoknak nem jött össze Kijev, Harkov és Odessza elfoglalása, Északról maguk vonultak ki, míg Harkovnál az ukránoknak sikerült két Borsod-Abaúj-Zemplén megyényi területet felszabadítaniuk, azóta viszont csak pár száz négyzetméter cserélt gazdát a fronton. A legintenzívebb időszakban a támadók napi közel 100 löveget használtak el, ebből minden 3-4. befulladt, döglött, fel nem robbant. Az ukrán ellentámadás is kudarcot vallott, délen a Robotinye-Tokmak-Melitopol vonalon 150 kilométert szerettek volna előre nyomulni, elérve a Fekete-tengert, de ebből 3 hónap alatt mindössze 15 kilométert tudtak teljesíteni.

Kaiser Ferenc szerint ahhoz, hogy át tudjanak törni, minimum háromszoros emberfölényben kellett volna lenniük, és szükség lett volna légi támogatásra is. A modern hadtörténetben légi fölény nélkül nincs hatékony ellentámadás, de míg az oroszoknak 1200 bombázójuk van, addig az ukránoknak csak körülbelül 20 darab. A tavalyi ukrán terület-visszafoglalás annak volt köszönhető, hogy az oroszok „elaludtak”, nem vették észre az ukrán csapatösszevonásokat, és a felszabadítók 10 az 1-hez emberfölényben voltak ott és akkor.

Jelenleg a leghevesebb harcok Bahmut, Avgyijivka térségében folynak. Most a raszputyica (sártenger) hónapjait éljük a frontokon, a fellazult talaj miatt képtelenség bármilyen érdemi támadó hadműveletet indítani, jövő májusig beálltak a vonalak. A 2024 márciusi orosz elnökválasztás előtt kell egy hadisiker Putyinnak, ami valószínűleg Avgyijivka bevétele lesz, de ez harcászati szempontból nem jelent semmit. (Az elnökválasztás ezzel együtt is lefutott, Putyin összes potenciális ellenfele börtönben ül, öngyilkos lett, vagy véletlen baleset érte.

Vigóczki Máté szerint a választás előtt nagyobb mozgósítás sem várható, mert amikor 2022-ben 300.000 embert behívtak, egyből 1 millió orosz hagyta el az országot, főként értelmiségiek.) Ami az eddigi veszteség mérleget illeti, becslések szerint körülbelül 300.000 az orosz sebesült és halott, ebből 80.000-en eshettek el. Az ukránoké 70.000 halott és 120.000 sebesült lehet. Az arányokat érzékeltetendő: Afganisztánban és Irakban együtt 20 év alatt „csak” 15.000 amerikai katona veszett oda.

Szcenáriók: még tárgyalási alap sincs

A háború várható kimenetele kapcsán Kaiser Ferenc azt vetítette előre, hogy most annak kell szurkolni, hogy ez a nagyon intenzív szakasz érjen véget. Amíg tart a háború, addig Ukrajnát nem lehet felvenni a NATO-ba, mert ezzel a szövetség is egyből hadviselő fél lenne, ezért az orosz érdek a háborús helyzet fenntartása, ezt a világ végéig képesek elhúzni a szakember szerint, ahogy teszik azt Transznyisztriában vagy Georgiában.

Sosem lesz béke, maximum tűzszünet, amit egyik fél sem fog betartani, vázolt komor jövőt Kaiser Ferenc, hozzátéve, az orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu a minap azt mondta, hogy a háború legalább 2025-ig elhúzódik, márpedig ő csak tudja. Oroszország teremtette meg Ukrajna NATO-csatlakozás igényét, ami 2014 előtt körülbelül 35 százalékos támogatást élvezett az országban, ma pedig már 77 százalék! Irpiny és Bucsa után – ahol az oroszok civileket gyilkoltak bestiális kegyetlenséggel – nincs olyan ukrán politikus, aki leülne ezzel az orosz vezetéssel tárgyalni, hangsúlyozta a szakértő. Csak Mariupolban legalább 40.000 civil veszett oda, a város bevétele után a támadók az összes oroszországi mobil krematóriumot oda vitették, azok hetekig okádták a sötét füstöt magukból. A Nyugat védelmében ukránok halnak meg, a 42 milliós országból 14 millióan már elmenekültek, a nemzetközösségnek konszenzusra kellene jutnia a folytatást illetően.

Le kellene ülni, tárgyalni, de azt látjuk, hogy akár ukrán-orosz, akár amerikai-orosz viszonylatban süketek ordibálnak vakoknak. Egyszerűen nincs meg az a közös tárgyalási alap, ami mentén el lehetne indulni. Miközben a gazdasági élet szereplő már rég tudják, hogy valamilyen kompromisszumot kellene kötni, csak egyik fél sem tud felajánlani olyat, ami kiindulási alap lehetne, vázolta Kaiser Ferenc. Ukrán részről az a katonai realitás, mondta Vigóczki Máté, hogy elfogadják, „ennyi volt”, innentől csak a védekezés jöhet szóba, területek visszafoglalása nem. Kaiser Ferenc úgy véli, ha a Nyugat elengedi Ukrajnát, akkor Kína első körben azonnal viszi Tajvant, második körben pedig felkészül Vietnám, és a Koreai-félsziget – ez pedig az USA-nak nem érdeke, hiszen Kína az igazi ellenfél számára, nem Oroszország.

Kína érdeke és pozíciója

Kína irgalmatlan népesség és haderő, hegemón, 6000 éves folyamatos kultúra, és rendkívül jól szervezett állam, hívta fel a figyelmet az NKE oktatója, hozzátéve: az ország nem csak gazdasági szuperhatalom, de katonailag is azzá vált. Ott lohol az USA nyakán, Oroszországot pedig számos területen már rég maga mögött hagyta. Moszkva a háború kitörése után einstandolt számos nyugati céget, amelyek ezért soha többet nem fognak Oroszországba visszamenni, az ő helyüket Kína vette át, de Hszi-Csin-pingék nem segítnek önzetlenül.

Miközben Kína az „isztánokból” gazdaságilag is szép lassan kiszorítja Oroszországot, addig Moszkva el is adósodik Peking felé. 300 milliárd dollárja áll befagyasztva Oroszországnak nyugati bankokban, ezt nem fogja már visszakapni, a Nyugat ebből tervezi újraépíteni Ukrajnát. Kína mérsékli az áruhiányt a szankciók okos kijátszásával: nem fegyvert szállít, csak kerámiát, ami a lövegek burkolata, és nyersacélt, amiből fegyvert gyártanak. A bilaterális kommunikációjuk mesteri, Kína és Oroszország partnerekként mutatkoznak a világsajtóban, és (relatíve jelentéktelen témákban) rendre szerződéseket írnak alá, valójában azonban egyikük sem akar úgy elköteleződni, hogy egy explicit konfliktushelyzetben egyértelműen ki kelljen állnia a másik mellett. Mert ebben az oroszok csak kistesók lennének, és ezt ők is tudják, Kína pedig nem akar odaállni teljes mellszélességgel Putyin mellé, mutatott rá Vigóczki, rávilágítva: Kínának nincsenek, sosem voltak szövetségesei, Oroszországnak meg csak nála gyengébbek vannak. Ez a kapcsolat, szerinte, túl van dimenzionálva.

Vigóczki Máté szerint a kínai-orosz média kommunikáció mesteri, de a kapcsolatok jelentősége túl van dimenzionálva | Fotó: Pataki Gergő 
 

Mi köze a gázai válságnak Ukrajnához?

A szakértők szerint ok-okozati összefüggésben az égvilágon semmi, bár tény, hogy a Hamasz delegációja járt Izrael megtámadása előtt és után is Moszkvában. De ez nem jelenti azt, hogy az oroszoknak érdemi befolyásuk lett volna, mit csinál a Hamasz. Moszkva csak szeretne akkora befolyással rendelkezni a Közel-Keleten. A gázai válság Oroszországnak annyiban feltétlenül jól jött, hogy elvitte a nemzetközi médiafigyelmet az elől, hogy éppen mi történik Ukrajnában. Amíg tőlünk keletre most jellemzően katonák halnak meg a harctéren, addig a Közel-Keleten az áldozatok többsége civil, nem kis részben gyerek, ez okkal kap nagyobb médianyilvánosságot. A beszélgető partnerek egyetértettek, hogy a gázai események alakulására Putyinéknak nem volt érdemi befolyásuk. Vigóczki Máté a Hegyi-Karabah esetét említette, ahol az azeri bevonulás után az orosz status quo felborult, 120.000 örményt űztek el, sőt még öt orosz katona is meghalt a harcokban, Putyin mégsem lépett semmit, nem volt ereje beavatkozni. 

A közel-keleti konfliktusban a színfalak mögötti legnagyobb játékos egyébként Irán, amely 1979 óta dolgozik a „siíta félhold” kialakításán. Összerogyott gazdasága ellenére a fegyverkezésben élen jár a térségben és mára bűvkörébe vonta a jemeni lázadó hutikat, a dél-iraki populáció mintegy 60 százalékát, a libanoni Hezbollah-ot és az alavi népességet Szíriában. Iránnak érdekében állt megakadályozni a zsidók és az egyiptomiak, katariak további közeledését, ami az Ábrahám-egyezmény aláírásában ölthetett volna testet, újabb arab országokat vonva be Izrael elismerésébe – a szerk.

A siíta Irán befolyási területei a Közel-Keleten | Grafika: Washington Post

A Közel-Kelet 4 milliárd embert érint, Ukrajna európai belügy

Kaiser Ferenc elmagyarázta, miért mutat jócskán túl az izraeli-palesztin konfliktus az ukrajnain. A világ globális kereskedelme 2021-ben 20.800 milliárd dollár volt. Ez annyi, hogyha 100 dollárosokból építenénk egy tornyot, az elérne a Földtől a Napig. Több ezer tonna 100 dollárosról van szó, ami kinyomtatva nem is létezik, érzékeltette Kaiser Ferenc, hogy mi a közel-keleti játszma tétje. Ennek a kereskedelemnek a 90 százaléka a vízen zajlik, hatalmas hajókon, amelyek nagy része a Közel-Keleten halad át a Boszporusz-Darnenállákon, a Báb el-Mandeb szoroson, a Szuezi-csatornán, és a Hormuzi-szoroson. Ez köti össze a Perzsa-öbölből exportált olajat Európával és a világ többi részével.

Ezek a kereskedelmi fojtópontok mind az iszlám világban vannak. A Szuezi-csatorna közvetlenül Gáza közelében, itt megy át a világ kőolajszállításának zöme, nem véletlenül védi erre a világbékét az amerikai ötödik flotta. A Közel-Keleten 2021-ben naponta 28 millió hordó kőolajat termeltek, ebből 20 millió hordó egyből ment exportra. A világ összes fogyasztása 93 millió hordó/nap, azaz a világ által használt olaj egyharmadát a Közel-Keleten termelik ki és innen indítják útnak, ha minden rendben van. A Távol-Kelet, Amerika és Európa is olaj importőr, azaz ha a térségben valami történik, az mindenkit érdekel, az mindenkit érint és arra az egész világ figyel.

Ha a kőolaj ára valamiért elszáll, akkor automatikusan drágább lesz az üzemanyag, ettől a szállítás is, ami azonnal megjelenik a kenyér árában szerte a világban, mindenki a bőrén érzi. Az olajat 500 méter hosszú, 75 méter széles, 35 méter mélyre merülő tankerek szállítják, kitűnő célpontok, nehéz eltéveszteni őket. Ha elővesszük a konfliktustérképeket, akkor azt látjuk, hogy ez a térség a sötétpiros, a nagyon veszélyes kategória. Itt a biztonsági helyzet eleve rossz, az Irán támogatta jemeni huti lázadók a minap meg is rakétáztak egy nyugati hajót és el is raboltak egy autószállító konténerhajót.

Ráadásul amióta Európa, leszámítva Magyarországot, levált az orosz földgázról, azóta a cseppfolyósított gáz (LNG) is zömmel ebből a térségből érkezik a kontinensre. A legnagyobb cseppfolyós földgázszállító hajókba nagyjából 250.000 köbméter földgáz fér, ha ez berobban, az 1 megatonna, azaz 1000 kilótonna robbanóerő. A Hirosimában és Nagaszakiban felrobbant atombomba 15 kilótonnás volt. Naponta 8-10 ilyen tanker szeli át a Hormuzi-szorost; ha egy ilyen hajó felrobbanna, nem nehéz elképzelni, mennyire átrendezné a környéket. Itt mennek a nagy konténerhajók is, a legnagyobbakon 12.000 kamionnyi rakomány fér el. Talán emlékszünk rá, utalt vissza az előadó egy 2021-es márciusi eseményre, amikor egy 10.000 kamionos hajó pár éve beszorult a Szuezi-csatornába, ez alatt a 10 nap alatt Egyiptom 1 milliárd dollárt veszített.

Tengeri incidensek, hajótámadások a Bab-el Mandeb szorosnál 2023 november-decemberben | Forrás: X(Twitter)//Damien Symon

A Közel-Kelet tehát hatalmas gazdasági jelentőségű a világkereskedelem szempontjából

Az pedig bónusz, folytatta Kaiser Ferenc, hogy a Közel-Kelet a könyv vallások (Biblia, Tóra, Korán) legszentebb helye: a jeruzsálemi Siratófal (a zsidó vallás legszentebb helye), a tőle pár száz méterre lévő Al-Aksza-mecset (ami Mekka és Medina után az iszlám vallás harmadik legszentebb helye – itt, a Szikla-mecsetben halt meg Mohamed és innen indult fel a lelke a Paradicsomba) és a közelben a Jordán-folyó, ahol Jézust megkeresztelték, valamint az Olajfák-ligete, ahol megfeszítették. Ha itt történik valami, az mindjárt 4 milliárd embert érint, a keresztényeket, a muszlimokat és a zsidóságot. Ezzel szemben, ami Ukrajnában van, az egy regionális konfliktus, kvázi európai belügy, világította meg a közel-keleti térség geopolitikai, gazdasági és társadalmi jelentőségét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.

Szöveg: Falussy Péter
Fotó: Pataki Gergő